Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-134
j26 ls *- OTrszAgos ülés november 20-án, kedden 1888. megfizetnie, miután biztosíték nélkül, nem hiszem, hogy a községek kapjanak nagyobb összegű kölcsönöket. Ez okból tehát helyesnek tartom, hogy minden ilyen viszásságok elkerülése végett váltsa meg a maga részére az állam. A mi azon kérdéstilleti: helyes-e a törvényjavaslat azon rendelkezése, hogy a törvényhatósági joggal biró városokat is minden kivétel nélkül meg akarja fosztani i ddigi italmérési joguktól s hogy ezek italmérési jogát is kártalanítás mellett az államra akarja ruházni? Ha a regalejogot jogtörténeti szempontból tekintjük, azt találjuk, hogy az annak a hűbéri jognak a maradványa, a mely a X. században kezdődött ugyan, de a mely teljes erejére a XII. században jutott. Annak a hűbérjognak maradványa ez, a mely a földbirtokot a hűbérúr és a hübérnök között kétfelé osztotta és a társadalmat rendi osztályokra tagolta. Hazánkban is ezen viszony teremtette meg a nemesi, rendi osztályt, a mely adománylevéllel szerezte meg a földet és vele a regalejogot, még pedig gyakran a nélkül, hogy az adománylevélben erről szó lett volna. Később az idők folyamában, midőn a nemesi osztály hatalma kezdett túlsúlyra vergődni, régi királyaink a nemesi osztály ellensúlyozására, de főkép a nagyobb, a népesebb, úgynevezett királyi városok, anyagi és szellemi jólétök emelésére kiváltságlevélben adták, mint a kifejezés szólt: a „pro bono et publico commodo" —a regalejogot. íme a különbség a földesúri regálejog és a királyi városok regále-joga közt. A földesurak saját előnyükre szerezték és birták aregále-jogot, a királyi városok pedig a közjó előmozdítására. Ebben rejlik a különbség a földesurak és a királyi városok regálejoga között. De ebben rejlik a különbség a királyi ég a rendezett tanácsú városok közt is. Polónyi t. képviselő ur felemlítette, hogy ő nem tudj a, hogy e tör vény j avaslatban mi okon tétetik különbség a törvényhatósági joggal biró és a rendezett tanácsú városok közt ? Hát azon az alapon, hogy vannak rendezett tanácsú városok, melyek ma sem bírnak semmiféle regálé-joggal, vannak oly városok, melyek királyi városokból degradáltattak rendezett tanácsú városokká. Ezeket megilleti a jog, mert kiváltság-levél alapján bírják ; de a legtöbb rendezett tanácsú város egyes jogosultaktól szerezte meg a jogot. Már pedig régi jog elv, hogy senki másra több jogot, mint a mennyivel maga bir, nem ruházhat. Ezek a rendezett tanácsú városok tehát nem collectiv, hanem individuális jogon bírnak regáléval; ez okból nem esnek azon szempont alá, mely alá a törvényhatósági joggal biró városok. Az ily rendezett tanácsú városok azon szempont alá esnek, mely alá esnek a magán regálé-jognak jelenlegi tulajdonosai. {Helyeslés jóbbfelől.) A napirenden levő törvényjavaslat az egyéni regálé-jogosultságot meg akarja szüntetni s az abból befolyó jövedelmet az állam közczéljaira óhajtja fordítani. Ez, nézetem szerint, igen helyes intézkedés, mind állami pénzügyi, mind pedig közgazdászati szempontból. Más szempont alá esnek a törvényhatósági joggal biró városok. Mint már említem, ezek joga nem ugyanazonos alapon nyugszik a földesurak jogával, de nem is ugyanazon czélból kapták azokat, a mely czélból kapták a földesurak. Nemcsak e szempontból különbözik a törvényhatósági joggal biró városok joga az egyéni földesúri jogtól, hanem közgazdasági szempontból is, a mennyiben a királyi városok joga nem volt kizárólagos, hanem a legtöbb helyen a polgárok is részesíttettek az italmérési jogban, így például, hogy felemlítsem Debreczen szab. kir. várost, itt ma is 200 polgárnál több van olyan, a ki a városnak literenként fizetendő 3 kr. mellett italmérési joggal bir. Ez tehát nem kizárólagos jog, mint a földesúri volt, hanem a polgárok közt megosztott jog. A czél, melyet a törvényjavaslat elérni akar, tudniillik az italmérésből bejövő jövedelem, a törvényhatósági városoknál eddig is meg volt, ma is meg van. Midőn tehát e városok s ezek közt Debreczen is a képviselőházhoz, illetve a törvényhozáshoz kérvénynyel járultak s e kérvényben elmondván sérelmeiket, azt kérték, hogy ők mind az italmérési törvényjavaslat, mind a kártalanításról szóló törvényjavaslat hatása alól vétessenek ki, nem cselekedtek helytelenül. Ők már eddig is közczélokra fordították az italmérési jövedelmet s jövőre is arra akarják fordítani. A törvényhatósági joggal biró városok teljesítik az adóbehajtást, a kihágások feletti és a községi bíráskodással viselik az igazságszolgáltatás egy részének terhét; sőt Debreczenben még a törvénykezés helyiségeinek bérletét is a vá,ros fizeti, börtönöket is a város tart fenn. Már kérem, az elismert elv, hogy az igazságszolgáltatás az állam legfőbb feladata s igy annak kiadásait közvetlenül az államnak kellene viselni. Ezenkívül a törvényhatósági joggal biró városok nagy áldozatokat hoznak állami intézmények létrehozására és fentartására; egyházakat, iskolákat segélyeznek, humanitárius intézeteket tartanak fenn; sőt mi ismét állami kötelesség és feladat volna, a jogbiztonságról is saját maguk közegei gondoskodnak. Ha ezen jövedelem, tudniillik az italmérési jövedelem a törvényhatósági joggal biró városoktól elvétetik, akkor ezek alig lesznek képesek arra, hogy az állami közigazgatás és a közművelődés terén eddig teljesített feladataiknak a jövőben is megfelelhessenek. Mig az egyéni regále-jogok a közlekedési eszközök által teremtett új irányok miatt ma már a legtöbb helyen elveszítették értéköket: addig a
