Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-134

184. országos ülés noYember 20-án, kedden. 1888. 125 mely a törvényjavaslatotleakarja vétetnianapirendről azon okból, mert már eddig is a 17,000 családból álló regálé-bérlőknek nagy kárt okozott és még többet fog okozni az átmeneti idő alatt, tudniillik 1890-ig. T. képviselőtársam ezen felhozott példáját én amagam részéről is figyelembe veendőnek tartom és arra kell törekednie a törvényhozásnak, hogy az átmeneti idő alatt is az állam egy osztálya se részesedjék kárban, a nélkül, hogy érte a megfelelő kárpótlást meg ne kaphassa. De ebből az következik-e, hogy a törvényjavaslatot levegyük a napirendről s az átmeneti időig tegyük a bérlőre nézve még terhesebbé a helyzetet, vagy pedig épen az ellenkező? Nézetem szerint az ellenkező következik, vagyis az, hogy rövidítsük meg az átmenetel idejét s tegyük könyebbé annak nehézségeit, ne teremtsünk újabb nehézségeket és bonyodalmakat, azaz tárgyaljuk le a törvényjavaslatot. (Helyeslés jóbbfélol.) Még csak Hoitsy Pál t. képviselő ur tegnapi beszédére kívánok egy rövdd észrevételt tenni. (Halljuk! Hall juh I) T. képviselőtársam tegnap panaszkodott az állami adó túlszigorú behajtása ellen és például felhozta azt az esetet, hogy egy a fővárosban nemrég itt tartózkodott külföldi művésznő 4 kis öleheeskéjét megadóztatták s az adót igazságtalanul rajta be is hajtották. Én azt az elégtételt akarom itt nyújtani t. képviselőtársamnak, hogy részemről sem helyeslem ezen eljárást; de én ugy tudom, hogy a kutyaadó nem állami adó, hanem a fővárosnak statutárius jogából származó adója. Kérdem tehát, hogy miért támadja meg azért az állami pénzügyministert, (Tetszés jóbbfélol) mikor itt Budapest főváros adójáról van szó; ha meg akarja támadni ezen eljárást, ha igazságtalannak tartja azt: támadja meg a fővárosi tanácsot, illetve annak közönségét, de nem az állami pénzügyministert. Különben a főváros IV. kerületének elöljárósága követte el ezt a borzasztó műtétet, annak pedig igen t. képviselője, báró Kaas Ivor itt ül, kérdezze meg őt, ki majd felvilágosítást fog adni arra nézve, hogy a kutyaadó állami adó-e, vagy pedig a fővárosnak községi adója? (Derültség jobb felöl.) Ezen rövid észrevételek után átmegyek most a törvényjavaslatra vonatkozó nézeteim előadására. (Halljuk! Halljuk!) Az 1848: IX. t.-cz„ mely az úrbéri viszonyokat megszüntette, nem szüntette meg egyszersmind akirályi kisebb haszonvételeket, sőt nem tette ezt az 1853. niárczius 2-iki nyilt parancs sem, melyet akkor az absolut hatalom bocsátott ki. Ez utóbbiban megszüntettek ugyan némely oly jogok, melyek a földesúri jogok közé tartoztak és a melyek a földesurat azzal a joggal ruházták fel, hogy jobbágyai gazdasági viszonyait önkényszertíleg rendezhette; de az italmérési regálét e pátens is fentartottta. A napirenden lévő törvényjavaslat tűzte ki czéljául, ho^y — a mint | mások is mondották, az urbériségnek ez az utolsó I maradványa, a jogosultaknak fizetendő illő kárpótlás mellett, megszüntettessék. A törvényhozás, ha ezt a törvényjavaslatot kellő módosításokkal törvényerőre emeli, 1848-iki törvényhozásunk nyomdokaiba lép, mely az embert és földet szabaddá tette. (Helyeslés jobbfelöl.) A jogok kizárólagossága, mely a regalejogot jellemzi, sérti a jogegyenlőséget, zavarja a jogi fogalmakat és a kiváltságos osztályhoz nem tartozó egyéneket a törvény és az idevágó szabályok kijátszására ösztönzi. En azt hiszem, hogy nem lesz ma már senki, a ki ezt a régi regalejogot továbbra is fentartani óhajtaná, különösen az italmérési regalejogot, mely kárt tesz a termelőnek a mennyiben nem a termelő szabja meg a bornak és pálinkának árát, hanem a regaletulajdonos, vagy a bérlője. A kérdés tehát csak az lehet, a mit itt előttem már mások is felvetettek, hogy vájjon helyes-e a törvényjavaslatnak azon rendelkezése, mely az italmérési regalejognak megváltását, illetőleg hasznosítását és a kártalanítás kötelezettségét az államra kívánja ruházni? (Halljuk/) A második kérdés az lehet: helyes-e a törvényjavaslatnak azon rendelkezése, hogy az italmérési jogot minden kivétel nélkül, a törvényhatósági joggal biró városoktól is az állam számára rendeli megváltani? Vájjon nem lenne-e jogtörténeti fejlődésünknek is megfelelőbb, ha a törvényhatósági joggal biró nagyobb városok eddigi italmérési jogukban meghagyatnának 1 A mi már az első kérdést illeti, itt többen oda nyilatkoztak, hogy a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, mely szerint az italmérés megváltását nem a községekre, hanem az államra ruházza, nem helyes. Az én nézetem szerint pedig ez &z intézkedés igen helyes. (Helyeslés jóbbfélol-) Magyarországon van 16,000 község, e közt a 16 ezer község közt van 12 ezer falusi község. ' No már méltóztassék figyelembe venni, hogy vájjon az a 12 ezer falusi község bir-e olyan elöljárósággal, mely a regale megváltásának költségeit kifizetni, vagy törleszteni képes lenne ? Az ilyen pénzművelethez sokkal több pénzügyismeret kell, mint a minővel a mi falusi közséi geink elöljárósága rendesen jelenleg rendelkezik. A váltságösszeg hibás kezeléséből a községekre gyakran elviselhetetlen teher származnék és a községek a megromlás végveszélyének lennének kitéve. Ilyen esetben — hogy a végromlástól a községek megmentessenek — az államnak kellene a segélylyel előállania. De meg miből fizetnék ki a községek a megváltási összeget? Alig kételkedhetik valaki, hogy kölcsön vett pénzből. No ha kölcsön vett pénzből fizettetik ki s ha majd a községek nem lesznek képesek visszafizetni a községi kölcsönt, mi következik abból? Az, hogy az államnak mint kezesnek, kell a kölcsönt