Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-133
188. országos BJés november 19-én, hétföu. 1888. 103 ezt a kérdést jogászilag megoldani? (Tetszés a szélső baloldalon.) Hogyha igy állanak a dolgok a magánjogosultakra nézve, a melyek tekintetében semmi garantiát sem nyújt a törvényjavaslat, hogy érdekeik kellőleg kielégíttetnek, akkor kénytelen vagyok még a t. előadó urnak egy megjegyzésére is r'eflectálni, a mennyiben múltkori felszólalása alkalmával azt mondta, hogy: „Jól tudom, hogy e törvény sok tekintetben tökéletlen, hogy azzal mindenki megelégedve nem lehet, de hisz azt nem lehet kívánni e törvényjavaslattól, hogy azzal mindenki meg legyen elégedve; mert ha mindenki meg lenne vele elégedve, nem volna megelégedve azzal az állam." Pregnánsabban, t. ház, én se tudnám kifejezni azt az eszmét, hogy mikor az enyémről és tiedről vau szó, akkor sem az államnak nem lehet az egyesek, sem pedig az egyeseknek nem lehet az állam jogai felett nevetni, hanem kell, egy a birói függetlenség minden attribútumával felruházott fórum, a mely teljes megnyugvást szolgáltat e tekintetben az államnak is, és az egyeseknek is. (Helyeslés balfelöl.) Ha már a magánjogosultakra nézve ily hiányos a javaslat, akkor a városokra nézve még azon participatio mellett is, melyet a ministerelnök ur nemcsak a törvényhatósági joggal felruházott, hanem a többi városokra nézve is coneedáít, fel kell említenem, hogy azok határozottan meg vannak fosztva oly jogoktól és jövedelmektől, melyek létjoguk alapját képezik. (Ügy van! a szélső balfelől.) Én sem akarok, t. ház, locos communis-okkal élni; jó! esett a mérsékelt ellenzék illustris vezérszónokától hallani, hogy a középosztályt, mely most még gyermekéveiben van, hatalmasan kívánja támogatni, de nem mások rovására és ezért tiltakozik az ellen, hogy a városok rovására mások támogattassanak. Jól esett nékem, ezt az ő szájából hallani, mert ő is tudja azt, hogy nem így volt ez a régi időkben. A régi rendi-alkotmány idejében a polgári osztály a nemesség túlsúlya daczár;, kedvezőbbb elbánásban részesült, mint a mai úgynevezett liberális kormány alatt. Akkor nagy államférfiak tanácsa folytán bölcs királyok és fejedelmek külön privilégiumokat adtak a városoknak és községeknek, mert tudták, hogy ha azokat a szellemi és anyagi kincseket, a melyek a városok ban felhalmozvák. az egész nemzet javára értékesíteni kívánjuk, mesterséges utakon is elő kell azokat segíteni, nem pedig megfosztani őket jövedelmi forrásaiktól azon ürügy alatt, hogy a vidék nem fogja kiszolgáltatni a quotát, mely a váltság kiegészítésére szükséges. Én nem kívánok a váró sok részére privilégiumot, de ne foszszuk meg őket azon eddig élvezett joguktól, hogy jövedelmeiket saját czéljaikra használhassák fel. Nem akarok én ellentétet teremteni a vidék és a városok közt. A vidék a fővárosba és a vidéki városokba küldi gyermekeit, ezek ott tanulnak és hazamenve értékesítik azon szellemi kincseket, a melj 7 eket a városokban maguknak megszereztek. Nem lehet tehát jogosan és igazságosan kimondani, hogy ha a vidéken nem telik ki a quota. a mely a váltság-összeg kiegészítésére szükséges, akkor elveszszük a városoktól a jövedelmi forrást és alamizsnakép őket bizonyos quotában participáltatjuk. Ez nem igazságos és nézetem szerint még nagyobb az igazságtalanság akkor, hogy ha meggondoljuk azt, hogy a városok e jogainak boly gátasa, illetve megváltása teljesen felesleges is. Mert mit váltunk meg e törvény által ? Megváltjuk a regale kizárólagosságát. Hiszen nagy városokban, vagy akármilyen városban ezen regalejognak nincsen az a kizárólagos jellege, mint vidéken, akárhány község van, mely oda adja minden díj és fizetés nélkül polgárainak a kimérési jogot s akár hány ily község van az országban, mely aligha fog kárpótlást nyerni. Látszik tehát, hogy a városok és a községek a közjó részére értékesítik és nem egyesek kezében concentrálják az italmérési jogot, melynél fogva tehát az megszűnik a regale kizárólagosságának természetével birni. De azt mondja a ministerelnök ur, hogy hiszen ha igy fogjuk fel a dolgot, egy bizonyos előttem és ez az, hogy akkor nem fog kitelni azon összeg, a melyre szükségem van, tehát nekem oly helyre kell nyúlnom, a hol biztos a jövedelem, akár megrövidítem őket, akár sem. Ez nem igazságos el járás s azt hiszem, hogy vannak más módok is e bajnak igazságos megoldására és azt gondolom, hogy az igazságtalanság annál nagyobb, mert a közterheknek és mindennemű terheknek viselésében épen a városok állanak legelői. Miután tehát e törvényjavaslat alapelveiben összeütközik azokkal a nézetekkei, a melyeket a magam s elvtársaim nevében voltam szerencsés előadni, kijelentem pártom nevében, hogy: először elfogadom: nemcsak az elavult regalejognak megszüntetését, hanem kívánom, hogy vele együtt a régibb még fenmaradt királyi kisebb haszonvételi jogok is együttesen eltöröltessenek ; másodszor: kívánom azt, hogy teljes kárpótlás adassék azon jogosultaknak, kik ezáltal jövedelmeikben megkárosodnak; harmadszor: perhorrescálom az állami italmérési monopóliumnak életbeléptetését és kívánom, hogy az italmérés kihasználása és kezelése a községek autonóm hatósága alá bocsáttasék olyformán, hogy gondoskodás történjék, törvényben vagy szabályrendeletben az iránt, hogy ezen jogok kezelése kizárólagos joggá el ne fajulhasson; és miután mindezekre nézve homlokegyenest eltérők azon elvek, a melyek az előttünk fekvő törvényjavaslatokban letéve vannak, kijelentem, hogy sem a magam, sem pártom nevében azokat általa-
