Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-133

104 1S8. országos ülés norember 19-én, hétfőn. 1888. nosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául, hanem bátor vagyok a következő határozati javaslatot pártunk nevében előterjeszteni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : „Határozati javaslat a 214. számú jelentéssel betérj esztett törvén yj ava slathoz. Ámbár a hűbéri korszakból visszamaradt öszszes kir. kisebb haszonvételi jogoknak s ezek között az italmérési jognak is mielőbbi megszüntetését a szabadverseny, közforgalom és egyéb nemzetgazdasági érdek miatt óhajtjuk, valamint kívánjuk azt is, hogy e kizárólagos jogok megszüntetése alkalmával az eddigi jogosultak vesztett jövedelmeikért teljesen kártalanittassanak; tekintve mégis azt, hogy e törvényjavaslatok által ezélba vett azon lényeges intézkedéseket, a melyek által az italmérési jog kihasználása az eddigi jogosultak helyett jövőben az állam kizárólagos kezelése alá volna bocsátandó, sem az állam magasabb feladatával, sem a városok és községek lakosainak jól felfogott érdekeivel összeegyeztethetőnek nem tartjuk, hanem azt óhajtjuk, hogy az italmérés kihasználása és kezelése a város és községek autonóm hatósága alá helyeztessék ; tekintve továbbá azt, hogy egyrészt a kártalanítási törvényjavaslatnak alapelveinél fogva a kárpótlási tőke kiszáun'tása, a valódi érték megtérítése és a kifizetési módozatok körül jogos és igazságos eredmény a kártalanítandó felekre nézve nem remélhető — másrészt miután a kártalanítási eljárás e törvényjavaslat szerint a legfontosabb és legbonyolultabb jogi és bizonyítási kérdésekre nézve a bírói döntés teljes kizárásával egyedül a pénzügyi és közigazgatási hatóságokra és utolsó fokon a pénzügyminísterre van ruházva, kiknek természetes elfogultsága a felek magánérdekeivel szemben a hozandó határozatokban való megnyugvást eredményezni nem fogja; kijelentjük, hogy a 214. számú jelentéssel beterjesztett törvényjavaslatokat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadjuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Unger Alajos, Irányi Dániel, Thaly Kálmán, Boda Vilmos, Holló Lajos, Illyés Bálint, Papp Elek, Kiss Albert, Justh Gyula, Lukáts Gyula, Somossy Béla, Kun Miklós, dr. Tóth Ernő, Liptay Károly, Tors Kálmán. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! Természetesen a t. képviselő urnak most válaszolni nem akarok, ezt a discussio későbbi folyamára tartom fönn, hanem, miután a képviselőm* szíves volt igen barátságos modorban megemlékezni rólam, a mit csak köszönettel fogadok, ezen egy pontra nézve megnyugtathatom. Az a Tisza Kálmán, a kit felemlített, adó alá bevallotta jövedelmét; nem fog tehát semmit bizonyítani, hanem az adójövedelem fog a kártérítés alapjául szolgálni. (Helyeslés a johboldilon.) Unger Alajos : ügy látszik, tévedésben vau a tisztelt ministerelnök ur, mert meg méltóztatott feledkezni arról, a mit mondtam, hogy a törvény javaslat ugy intézkedik, hogy még azon esetben is, ha a kártalanítási toké egyezség utján állapíttatik is meg, a jóváhagyás mindig a t. minister urnak van fentartva, mely jóváhagyás nélkül az nem emelkedhetik jogerőre. Jó lesz tehát egy külön szakaszt hozzácsatolni. (Mozgás a szélső baloldalon.) Dárdai Sándor jegyző: Vadnay Károly! Vadnay Károly: T. képviselőház! (Halljuk!) Óvakodni fogok attól, hogy kifáraszszam képviselőtársaim becses figyelmét, mert tudom, hogy e nehéz, szövevényes kérdéshez sokan kivannak még szólani. Óvakodni fogok attól is, hogy e kiválóan érdekkérdésben élesen állítsam egymással szembe az eltérő érdekeket, mert hivatásunk nem az, hogy a kérdést túlzásokkal elmérgesítsük, hanem hogy méltányossággal megoldjuk. Szeretnék el oször is az előttem szólott képviselőtársam beszédére tenni észrevételeket, ha tisztában volnék azzal teljesen, a raít kivan. De nem tudom bizonyosan, hogy a községi kezelést és kihasználást azzal óhajtja-e összekapcsolni, hogy a jogok kártalanítását, szóval a megváltás művét is a községek eszközöljék s ne az állam. Mert a dologban csak igy volna összhang. De el kell mondanom a régi eszmecserékben megállapított nézetet, hogy a regalejogok megváltására a j mi községeink sem egyenként, sem csoportosítva ! nem volnának képesek, sőt a műveletre kölcsönt sem kapnának az állam jótállása nélkül, a mi pedig csak arra az ódiumra vezetne, hogy az állam gyakran volna kénytelen a községi javaj daltnak zár alá vételéhez folyamodni. Nagyobb városok, virágzó nagyközségek bizonyára jól gyarapodnának a községi megváltás rendszere mellett; de mivel falu sokkal több van, mint város, tartozunk figyelemmel lenni a faluk iránt, melyek a községi megváltás utján nagyobbára anyagi romlásba jutnának. Mielőtt még a tárgy lényegére térnék, szeretném valamiben megnyugtatni a függetlenségi párt határozati javaslatának tisztelt benyújtóját és indokolóját s kecsegtetem magamat azzal a reménynyel, hogy ezt nemcsak a magam nevében, hanem talán pártunk utólagos jóváhagyása mellett is tehetem. Szemrehányó vádként hangoztatta t. képviselőtársunk mi ellenünk, hogy a többséget nem reméli meggyőzhetni érveivel, azt a többséget, melyet a kormány alkot, a helyett, hogy ő alkotná a kormányt. A mely nemzet szerencsés erős és állandóbb működésű' kormánynyal bírni, minőt például nálunk a földrajzi fekvés és néprajzi viszonyok, a vajúdásban levő társadalmi és pénzügyi állapotok különösen megkívánnak. I ott igen természetes, ha az ily kormány jelenté-