Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-132

96 182. országos ülés november 17-én, szombaton. 1888. pénzügyi politikájának sikerére vonatkozó számí­tások alaposak és ha azok beválnak, ha azok a jövedelmi források, melyeket a törvényhozás az államnak az utolsó évben nyújtott, bőven folynak, ha tehát, a mi ennek előzményét képezi, a fogyasz­tás magát azon a niveaun tartja, melyet a kor­mány akkor supponált, mikor pénzügyi rendsza­bályainak remélt eredményét a ház elé állította : akkor okvetlenül szükséges, hogy azok a jövedel­mek is, melyeket a tárgyalás alatt lévő jövedéki törvényjavaslattól várhatnók, nagyobbak legye nek, mint azok, a melyek a bizottság elé terjesz­tett adatokban foglaltatnak. (Igaz! Ügy van! bal­felöl.) Ha ez a jövedelmi többlet elő nem áll, akkor nem fog beválni a kormány általános pénzügyi politikájának legfőbb alapja sem, mert ez a fogyasz­tás oly mérvű csökkenését jelentené, a mely mellett a szeszadónak emelésétől sem nyerné azt a be­vételt, melyet nyerni kell, hogy az ő pénzügyi számításai beváljanak. A kormánynak tehát a maga szempontjából, ha általános pénzügyi poli­tikájában bizik, nem igen szabad kételkedni abban sem, hogy a jövedelem, a melyet az ital­mérési illetékekből és adóból fog nyerni, nagyobb lesz, mint az, a melyet kiszámított, (Helyeslés bal­felöl) egészen eltekintve attól a tényezőtől, nielylyel a kiszámítás alapját már is nagyobbította, tudniillik a bornak 3 forintra emelésétől és az 50 literen felül 100 literig terjedő forgalomnak adó alá voná­sától. Ez egyik válaszom. A másik válaszom az, hogy azt, a mi igaz­ságos, a mit az állam egy lényeges tényezőjének, eulturális és gazdasági fejlődésének érdeke köve­tel, okvetlenül meg kell tenni. (Helyeilés balfelől.) A fedezet erre is az italjövedékről szóló törvény­javaslatban találtatik. Ha a kormány azt látja és azt tapasztalja, hogy azokkal a tételekkel és az italmérési adó azon kiterjesztésével, mely a javaslatban con­templáltatik, a fedezetet azokra a szükséges és elutasíthatlan teljesítésekre meg nem nyeri: akkor a kormány kétségtelenül az italmérési jövedékről szóló törvényjavaslatban eontemplált jövedelem­nek nagyobbítására fog javaslatokat a ház elé ter­jeszteni és indítványozni fogja akár az itt meg­állapított tételek némi emelését, akár a hectolite­ren felüli fogyasztásnak egy mérsékelt és méltá­nyos kulcs szerinti adó alá vonását; és én, a ki azokat a követelményeket az állammal szemben fölállnom, a melyekre czéloztam s azokat niéltá nyosaknak, teljesítésüket szükségesnek tartom, nem fogok habozni azon eszközök megszavazásá­ban, melyeket a kormány azok kielégítése ezéljá­ból a háztól esetleg követelni kénytelen lesz. (Élénk helyeslés.) Ezek szerint, t. ház, csak röviden reassum­málom azt az álláspontot, melyet a javaslattal szemben elfoglalok. Én azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom; a kártala­nításnak, valamint a jövedéki törvényjavaslatnak a városok és különösen a rendezett tanácsi! váro­sokra vonatkozó intézkedéseit az általam kifejtett irányban módosíttatni kívánom. (Helyeslés balfelöl.) A kártalanítás fölött döntő forumok meghatározá­sában a független bírói eljárás garantiáit elérni kívánom. (Helyeslés balfelöl.) Ezen módosítások financiális következményeihez — a mint mondom — hozzájárulni mindenkor kész vagyok. De ha ezen módosítások a részletes tárgyalásnál el nem fogadtatnak, kénytelen leszek az egész megváltási műveletet társadalmilag oly igazságtalannak és politikailag elhibázottnak tekinteni, hogy ahhoz szavazatommal a harmadszori felolvasásnál hozzá nem járulhatok. (Hosszantart'} élénk helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: (Felkiál­tások balfelől: 5 percznyi szünet! Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) T. képviselőház! Igyekezni fogok lehető rövidséggel saját álláspontomat, úgy általában, mint a most hallottakkal szemben jelezni. Epén azért, mert szándékom ez, nem fogok reflectálni azokra, a mik, nem ugyan a közvetlenül előttem szólott képviselő ur részéről, de más oldalról, mintegy gyanusítólag a kormány czélzatai iránt fel­hozattak. (Halljuk!) Erre csak egyet jegyzek meg. Ha a képviselő ur úgy veszi, hogy ezen törvény­javaslatnak egyik főczélja kortesezél, akkor hogy állíthatja maga oda, hogy ez egy oly törvény­javaslat, nielylyel senki sincs megelégedve, .... Polónvi Géza: Csak a pénzügyminister! (Zaj!) Tisza Kálmán ministerelnök: . . mely minden ember érdekét sérti. Ily korteskedésre t. ház — én ugyan semmifélét sem szoktam kö­vetni — már józan eszemnél fogva sem szánnám el magamat, ha korteskedni akarnék. (Helyeslés jobbfelől) Áttérve magára a dologra, én, t. ház, régen foglalkozom a regale megváltásának kérdésével, mert tudom egyfelől azt, hogy valahányszor az országgyűléseknek alkalmuk volt 1848 óta nyilat­kozni, mindig mindenki hangsúlyozta, hogy a hű­bériség ezen maradványát el kell törülni; én ma­gam is azt tartottam, hogy már csak ezen szem­pontból is jelen viszonyaink közé nem való. De foglalkoztam azzal másfelől azért, mert meggyőző­désem szerint a regálénak mostani alakjában fen­tartása egyfelől korlátolta a kereskedelem és ipar fejlődését és másfelől épen azért, mert szemben a mai idők áramlatával, az ipar és kereskedelem igényei ellenében nem lehet azon, a mai időkbe nem illő jogot kellőleg megvédeni, folytonosan károsította a regálét, csökkentette annak valódi értékét. Ezek voltak az okok, a melyekért régen fog-

Next

/
Thumbnails
Contents