Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-132

182. országos ülés november 17-én, szombaton. 1888. 97 lalkoztam e kérdéssel és csakis azért tettem le ükkor, mert én is meggyőződtem arról, a tűit ma gróf Apponyi Albert képviselő ur mondani szíveskedett, hogy az alap, melyen azon időben egyedül lett volna lehetséges, tudniillik a községek általi megvallás, épen a községek nagy többségének érdekei és helyzete miatt nem lett volna helyes és ezélszeríí, más módja pedig a megváltásnak akkori helyzetünkben lehetségesnek nem mutatkozott. Azontúl sürgősnek tűnt fel előttem a kérdés meg oldása épen azok után, a mire, a múlt évben a szeszadótörvény hozatala alkalmával mindenfelől hangsúlyoztalak, mindenfelől mondatván, hogy a szeszadótörvény eonfiseálja a regaletnlajdonosok vagyonát s mennyire fogja azt csökkenteni. Hát, t. ház, igaz, hogy azon törvény meghozatalára az államnak teljes joga volt, mint minden más ily törvény meghozatalára, a nélkül, hojjy azért ellene kártérítési követelés támasztható volna; és ha nem vezetett volna más szempont, igen nyugodtan engedhettem volna, hogy ezen szeszadó érvényesítse magát; annyival inkább, mert megvoltán! róla győződve, hogy mig az első hónapokban, mondjuk, talán egy-két évig kártékony hatása lesz, ezen hatás egy pár év múlva bizonyosan elenyészik. De miután különben is szükségesnek tartottam a kérdés megoldását s úgy láttam már a múlt évben, hogy lehetséges lesz a megváltást más úton is eszközölni, mint hogy a községek váltsák meg, még a múlt éviién nyilatkoztam, hogy be fogom adni ezen őszön a törvényjavaslatot; de megjegyeztem egyúttal, hogy a kiszámítás alapiául kizárólag az 1886. deczember 31-ig eső jövedelem szolgáland. Megmondottam akkor is az indokát miért; fentartom azt ma is, valamint a magam részéről a törvénynek ezen dispositióját egyáltalában fentartom; mert bármennyire méltányos kívánjon is lenni bárki a regaletnlajdonosok érdekei iránt — legyenek azok községek, vagy magánosok — de tartozik az államkincstár érdekét is védeni annyiban, hogy egy regale-megválfás közeliségének tudatában alkotott jövedelmezési kimutatás folytán az államkincstár nagy károsodást ne szenvedjen. (Élénk helyes,és a jobboldalon.) Azt fogják talán a képviselő urak mondani, hogy ilyet nem szabad feltenni. Engedelmet kérek, a ki óvakodni akar, annak a rossz eshetőségeket is fel kell tenni, de annál inkább kötelességemvolt nekem feltenni, minél inkább meggyőződtem — és itt legyen megnyugodva Polónyi tisztelt képviselő ur, hogy teljes az egyenlőség — hogy az államkincstár érdekeit megkárosítani rende

: zett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városok, nagyközség és magános egyformán nem tartja hibának. (Helyeslés jobbfelöl.) Polónyi Géza: Jogosult önvédelem önökkel szemben. (Derültség.) KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. VI. KÖTET. Tisza Kálmán, a pénzügyministeriuni vezetésével megbízott ministerelnök: Midőn a szeszadóról szóló törvényjavaslatot, t. képviselőház, a múlt évben beterjesztettem, minden ember, mondhatnám, lamentált, hogy a szeszadó tönkre teszi a regálét s alig hogy e jelen javaslatomat beterjesztettem, mindenfelől hallottam hangoztatni, hogy ezen csakis növekedhető jövedelemforrástól fosztom meg a birtokos-osztályt és a városokat. Azóta növekedő jövedelmi forrás lett, ha a jelen javaslatról beszélünk, de ismét kimutattatott az a rettenetes megcsonkulás, ha a regalebérlők vagy tulajdonosok magánérdekeiről van szó. Pedig, f. ház, e jövedelem vagy csökken, vagy nem csökken, vagy gyarapodik, vagy nem, de mind a kettőt egyszerre valóban nem teheti. (Tetszés a jobboldalon.) Különben, t. képviselőház, az, hogy ily ellentétek hozattak fel, rendesen megszokott történni s ez engem meggyőződésemben és szándékaimban egyáltalában nem zavar. Az én meggyőződésem, az én szándékom eleitől fogva az volt: megadni az illető jogtulajdonosoknak a lehető legméltányosabb kártalanítást, de viszont nem menni annyira, hogy az államkincstár érdekei ez által sértessenek. Ezen alap ból indulva ki, terjesztettem be javaslatomat s fogadtam el a 2l-es bizottság által benne tett módosításokat. S itt meg kell hogy jegyezzem azt, hogy abban gróf Apponyi t. képviselő ur tévedni méltóztatik, mintha a rendezett tanácsú városok, községek és magánosok közt különbség lenne téve. Különbség van téve a törvényhatósági joggal bíró városok és más községek közt, de ugyan az a bizonyítási eljárás, mely a magánosoknak meg van adva, meg van adva a rendezett tanácsú városok és községeknek is. (Helyeslés a jobboldalon.) És itt azután — mert kénytelen vagyok erről is szólani — azt hiszem, hogy bármint méltóztatik is venni a dolgokat, első sorban egygyel kell tisztába jönnünk s ebben nem helyesen idéztetett az én nyilatkozatom, hogy a rendezett tanácsú város azért, mert rendezett tanácsú város, nem bir regalejoggal. Van a rendezett tanácsú városok közt olyan, mely akár mint volt szabad királyi város, akár szabadalom folytán bir regalejoggal: de van ilyen a nagyközségek közt is. Tehát az a qualitás, hogy a rendezett tanácsú város, nem csinálja a különbséget. Csak ez az, a mit én mondottam és a mit ma is, mint a valóságnak megfelelőt, fentartok. Különbséget tehát a regalejog szempontjából rendezett tanácsú város, vagy más község közt, szerintem, helyesen tenni nem lehet, kivévén talán a fontosság szempontját, melylyel egyik vagy másikra nézve bir. De azt méltóztatott megróni, gróf Apponyi Albert t. képviselő ur is, hogy miért nem 12