Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-132
132. országos ülés november 17-én, szombaton. 1888. 95 tékttl, hanem azon közgazdasági, eulturális és nemzeti hivatás, a melyre nézve ma egyáltalában nem lehet különbséget tenni a törvényhatósági joggal felruházott városok közt és a különösen némely, az előbbiek egy részénél is nagyobb jelentőségre emelkedett rendezett tanácsú városok közt. (Élénk helyeslés halfelöl.) Ha már, t. ház, a törvényjavaslat a városokra s különösen a rendezett tanácsú városokra nem méltányos és nem államférfiúi alapra helyezkedik, magára az ország fővárosára nézve egyenesen kiszámíthatlan káros következményekkel járna annak változatlan elfogadása. Mindazon tekintetek, melyek a városokra egyáltalában alkalmazhatók, nemcsak fokozott mértékben alkalmazhatók az ország fővárosára, (Halljuk! Halljuk!) de sőt ez még egész külön tekintet alá esik.Az ország fővárosában sokkal nagyobbak a eulturális és egyéb városi igények, ott sokkal nagyobbak a csínnek igényei, a melyeket a főváros, mely, hogy ugy mondjam, representationális költségekkai van megterhelve, az ország érdekében nem mellőzhető. (Igás! Ugy van! balfelöl.) Már pedig ki volt már mutatva és ki lesz még mutatva a vita folyamán, hogy a törvényjavaslatban contemplált megváltási módozat mellett a főváros nemcsak ezen általa eddig kellőleg ki nem használt jövedelmi forrás fejlesztésétől fosztatik meg, de e czúnen húzott eddigi jövedelmeiért sem nyer kárpótlást. T. ház! Azt tartom, hogy valamint más államok fővárosuknak egészen kiváltságos helyzetet teremtettek, valamint Magyarország a közigazgatás terén fővárosának külön törvény által vonta meg hatáskörét és szervezetét: ezen ügy elintézésénél is a főváros igényt tarthat, vagyis ne mondjuk a főváros, hanem az ország érdeke kívánja és követeli, hogy fővárosa külön intézkedés tárgyát képezze. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nem mondom t. ház — és ezt minden félreértés elkerülése végett jegyzem meg — hogy az az alapelv, mely szerint az állam és a község a fejlődésképes italmérési jövedelemben osztozzék, a fővárosra ne alkalmaztassák ; nem mondom, hogy az állam a fővárosi jövedelmi többletben ne részesüljön; de azt mondom, hogy e téren a fővárosnak nagyobb engedményt, nagyobb jövedelmet kell biztosítanunk, mint az ország többi városainak (Helyeslés balfelöl) és nem a fővárosnak, hanem az országnak érdeke. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) T. ház! Az előadottakban jeleztem azokat az indítványokat, a melyeket a részletes tárgyalás alkalmával érvényesíteni iparkodni fogunk s a melyek el nem fogadása esetén, a törvényjavaslatot harmadszori felolvasásánál el nem fogadnám. De ezekhez csatolok még egyet, melyre a közvetlenül előttem szólott képviselőm- is czélzott, hogy tudniillik az állami kormányhatalom azon túltengését, mely a jelen törvényjavaslatban jelentkezik, a mennyire az a megoldás természeténél fogva tehető, korlátozni, megakadályozni óhajtom. Hogy a kor mányhatalomnak egy bizonyos növekedésétől az ügynek ily megoldása elválaszthatatlan, azt jól tudom. Sajnos, hogy elválaszthatatlan sok mindenféle mág oly intézkedés, mely a modern életszükséglethez képest az állam ingerentiáj át, szerepkörét tágítja. Ez oly baj, melyet elmellőzni lehetetleu, ha annak szükségét elismerjük, hogy az állam hatásköre bizonyos irányban tágíttassék; de a szükség határán túl azt ne fokozzuk. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Es abban csatlakozom Polőnyi Géza t. képviselő ur előadásához, hogy semmiképen sem tudnék hozzájárulni ahhoz, hogy a kártalanítás körül felmerülő vitás esetekben a kincstár képviselője és igy a pártkormány képviselője : a pénzügy minister legyen az utolsó fórum; (Igaz! "Ugy van! balfelöl) hanem a jogállam legelemibb elvei alapján követelnünk kell, hogy a birói függetlenség minden kellékével ellátott valamely más fórum döntsön oly kérdésekben, hol biró és fél egy személyben nem lehet senki, legkevésbé a politikai pártkormánynak egyik tagja. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Ha azok az indítványok elfogadtatnak, melyeket jelezni bátor voltam, tudom igen jól, hogy azokból az államra nagyobb megváltási teher és a várható jövedelemnek egy bizonyos csökkenése fog beállani. Tartozom tehát a válaszszal arra a kérdésre, hogy ezzel a többköveteléssel, illetőleg jövedelmi csökkenéssel szemben minő compensatiót vagyunk képesek és hajlandók nyújtani. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Erre két rendbeli válaszom van. (Halljuk! Halljuk!) Alkalmam volt betekinteni azon adatokba, melyeket a kormány a bizottság elé terjesztett és melyek az egész operatiónak — hogy ugy mondjam — számviteli alapját képezik. Ez a számviteli alap lényegesen módosult a mai bizottsági tárgyalások alatt is. A kormány beleegyezett bizonyos módosításokba, melyek az általa eredetileg contemplált megváltási összeget tetemesen emelték; viszont a kormány kívánta és a bizottság ahhoz hozzájárult, hogy ennek megfelelőleg a fedezet növeltessék, az adójövedéki törvényjavaslat intézkedése némely részben súlyosbittassék. A kormánynak azon számítását, mely nincs a ház előtt s mely csak annak egyik bizottsága előtt volt, részletes kritika tárgyává tenni nem szándékom. Nem akarok próféta lenni a tekintetben, vájjon n kormány a jövedéki törvényjavaslatban contemplált jövedelmekből többet vagy kevesebbet fog-e bevenni, mint a mennyire maga számított. Nem akarok e tekintetben jósolgatni én. De egy megjegyzést mégis teszek. Ha a kormány általános
