Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-117

unitis 12-én. kedden. 18S6. 27 Q 117. országos ülés j czíme alatt lett az ország törvényei közé iktatva, LVIL ezikkében ezen hajózási akadályok eltávolításának teendőjét Austria-Magyarországra ruházza s egyszersmind kimondja, hogy a partmenti államok most már nem eszközük ezen akadályok eltávolítását, de Austria-Magyarországot ezen munkálatok végrehajtásánál segíteni s a munkálatok eszközlését megkönnyíteni kötelesek. És ugyancsak a berlini szerződés ezen ezikkében azon díjszedési jogot, mely a londoni szerződésben a partmenti államok részére volt megállapítva, a munkálatok végrehajtásának kötelezettségével együtt és annak fejében a monarchiára ruházza. A monarchia ezen jogát Magyarország vállalta el'; tette ezt a kormány a törvényhozás jóváhagyásának reményében és feltétele alatt, egy részről azért, mert elvi szempontból és közjogilag nem lett volna helyes, hogy magyar területen — már pedig ezen akadályok legnagyobb része magyar területen van, vagy legalább is szomszédos területen — vízszabályozási munkálatokat ne önállóan és másoktól függetlenül Magyarország hajtson végre. De tette ezt a kormány azért is, mert ezen hajózási akadályok eltávolítása első sorban Magyarország érdeke; már pedig, a hol az érdekeltség legnagyobb, annak az államnak kezében kell, hogy maradjon az a befolyás és hatalmi kör is, mely ezen munkálatok módozatának és sorrendjének meghatározásával, a munkálatok végrehajtásával és a a díjszedési jog megállapításával természetszerűen jár. A mi már a hajózási akadályokat illeti, azoknak rövid jellemzésére legyen elég Marchetti kapitány felvételei alapján annyit jelenteni, hogy negyven évi időszakot véve alapul — tudniillik 1840-től 1879-ig tétettek e számítások — és minden esztendőben az úgynevezett hajózási évet számítva, tudniillik a márczius 1-ső napjától november végéig terjedő időszakot, vagyis 275 napot, ezen 275 napból a gőzhajózás azokkal a nagy hajókkal, melyek Budapest-Orsova és Orsova-Galacz közt közlekednek, zavartalanul, átlag csak 159 nap volt eszközölhető. De volt olyan esztendő is, névszerint az 1863-iki száraz esztendő, a mikor a nagy hajók az egész hajózási idény alatt zavartalanul csak 21 napon át közlekedhettek. Természetes, hogy a mikor a nagy hajók nem közlekedhetnek, a gőzhajó-társaság ugy a maga, mint a forgalom érdekében kisebb hajókról gondoskodik. Ily középfajú gőzhajók közlekedtek Orsova alatt átlag 32 napon, Orsova felett 27 napon. Egészen kis gőzhajókkal pedig történt a közlekedés Orsova alatt átlag 27 napon, Orsova felett 10 napon. De nem egyszer a viszonyok ugy alakulnak, hogy szárazföldön, tengelyen kell az árúkat tovább szállítani, hogy azokat azután újból hajóra rakják. Az átlagos kimutatás szerint Orsova alatt minden esztendőben 12 napon, Orsova felett pedig 8 napon át kellett tengelylyel segíteni a közlekedésen ; de volt eset, hogy egy esztendőben 44—45 napon át kellett ily tengelyen való szállítással eszközölni az árúk továbbítását. A mi azt a kérdést illeti, hogy a forgalom az Aldunán miként alakul, erre nem azért utalok, mintha ebből következtetés volna vonható a díjszedés tekintetében, mert a mostani viszonyok azokkal a viszonyokkal, a mikor az Alduna egészen szabad lesz, össze sem hasonlíthatók. Csupán a t. ház tájékozására vagyok bátor jelenteni, hogy a rendelkezésemre levő adatok szerint, melyek 19 éven át gyűjtettek, tudniillik 1861-től 1879-ig, ezen 19 év alatt szállíttatott árúban, gabonában és szénben 58.396,038 vámmázsa, személy pedig 579,516, átlag pedig 3.073,476 vámmázsa évenkint, a mi 1.536,738 métermázsának felel meg. A személyszállítás átlaga pedig 30,501. A mi már a teendőknek műszaki részét illeti, ezzel már 1873-ban egy nemzetközi bizottságfoglalkozott, a mely a londoni szerződés alapján küldetett ki és a melyben ugy Austria-Magyarország, mint Törökország is képviselve voltak. Később, mikor a nagy tiszai áradások folytán a kormány czélszerűnek látta a külföldi szakértőket behívni, akkor foglalkoztak e kérdéssel ezek is és az általuk készített munkálatban a kérdésnek ugy műszaki, mint financiális részét körülményesen és alaposan tárgyalták. Azon hosszaság, a melyre a hajózási akadályok kiterjednek, 85 kilométert képvisel. A legfelsőnél Stenkánál egy 85 méter hosszú csatorna van tervbe véve 7,408 köbméterrel, a mely 106,734 forinttal irányoztatik elő. A külföldi szakértők 440,480 frankot vettek volt fel. A kozla-dojkei csatorna 2-100 méterrel van felvéve 65,775 köbméterrel és 886,254 forintnyi költséggel. A külföldi szakértők e munkálatot 2.500,000 franckai irányozták elő. Az ízlas, Tachtalia és Greben melletti munkálatok, melyek nemcsak nyilt csatornákból, de a középvizek elleni duzzasztó gátakból is állanak s a hol a Gereben-hegy is szándékoltatik a kőhányások építhetése végett leásatni, állanak egy 3,300 méter hosszú csatornából, 46,736 köbméter szikla-repesztéssel és egy gátból, a mely 479,964 köbmétert képvisel. Megjegyzem, hogy a munkálatok itt 1.986,991 forinttal irányoztatnak elő. A külföldi szakértők 4 millió franckai irányozták e munkálatokat elő. A juczi csatorna 31,773 köbméter sziklarepesztést igényel, a gátnál pedig 120,521 köbméternyi munkálatot, miután itt a csatornarendszer a bukó gátrendszerrel combinálva van. E munkálat 898,559 forinttal irányoztatott elő. A külföldi