Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-117

117. országos ttlés junins I2-én, fcedden. 1888. 271 szakértők által e munkálat 1.200,000 franckai volt előirányozva. A szorosan vett Vaskapura nézve lényegesen •eltér a külföldi szakértők véleménye a kormány megállapodásától és eltér az 1873-iki nemzetközi bizottság véleményétől is. Az 1873-iki nemzetközi bizottságban csupán Mongel bey török képviselő volt azon nézeten, a melyet 1879-ben a külföldi szakértők képviseltek. A külföldi szakértők tudniillik két kamarás zsi­lipre vélték azon csatornát készítendőnek, a kor­mány ellenkezőleg a nemzetközi bizottság véle­ménye alapján egy nyilt csatornát óhajt készíteni, ugy a költségkímélésre, mint más egyéb szem­pontokra való tekintettel és pedig egy oly csatornát, a mely a legmagasabb vizek ellen is jobbról és balról töltések által védve legyen s mely 60 méter helyett 80 méter szélességre építtessék. E csatorna ^•200 méter hosszú, a csatorna-munkálat 247,316 köbméter sziklarepesztést kíván, a gát pedig 577,967 köbméter kőmunkálatot igényel, mely mindössze 3.115,893 frt költséggel volna végre­hajtható. Ezzel szemben a külföldi szakértők elő­irányzata 12 millió franc. Ezen nagy különbség indokolását az általam már jelzett körülményben találja. Megjegyzem, hogy az egész munkálat a kor­mány által 9 millió forinttal irányoztatik elő. Ezen 9 millió írtból azonban 406,891 frt előre nem látott költségekre, 1.120,840 frt pedig hatéviidő­közi kamatokra van felvéve. Ezen 9 millió forinttal szemben a nemzetközi bizottság annak idején 13 millió franckai vette fel ezen munkálatot; a külföldi szakértők pedig pedig 22 millió franekal. Megjegyzem azonban, hogy ezen 22 millió francban, az időközi kamatok nincsenek beleértve, holott a kormány által elő­irányzott 9 millió frtban, mint már említem, az idő­közi kamatok is benn vannak. A vállalat pénzügyi része ezen törvényjavas­lat által nem oldatik meg véglegesen; mert csak felhatalmazás adatik a kormánynak, hogy ezen 9 millió forintot akár külön hitelművelet útján, akár pedig a budget-be leendő felvétel által fedezze. De azért nem lehet tagadni, hogy ezen törvény­javaslat ezen ügyben, mely annyi stádiumon ment keresztül, a nélkül, hogy megoldásához közele­dett volna, egy előre való lépést jelez a meg­oldás felé. A törvényjavaslat azon előny nyel bir, hogy megnyugtatja mindazon köröket, melyek ez irány­ban érdekelve vannak az iránt, hogy Magyarország a monarchiától átvállalt ezen kötelezettséget minél előbb be fogja váltani. Ez az egyik előnye a törvényjavaslatnak. De másfelől azon előnye is van, hogy módot nyújt arra, miszerint a kormány ugy műszaki, mint pénz­ügyi, de administrativ tekintetben is a megoldásra való előkészületeket már most megtehesse és hogy a munkálatok megkezdése ily előkészületek hiánya miatt annak idején késedelmet ne szenvedjen. A pénzügyi bizottság helyesebbnek tartja ugyan, ha a pénzbeszerzés külön hitelművelet utján eszközöltetik, helyesebbnek tartja ezt azért is, mert egy külön hitelműveletet a díjkezelési joggal combinálni sokkal helyesebben lehet, de azért helyesli azt is, hogy a kormány e részben előre nem akarta megkötni a kezét; mert ha ezen hitelműveletet kedvező feltételek mellett létesíteni nem lehet, akkor a szükséges összegeket a bud­get-be fogja a kormány évenkintfölvenni. (Helyes­lés a jobboldalon.) A törvényjavaslat intézkedik az iránt is, hogy ha külön hitelműveletről lesz szó, akkor a törvényhozás beleegyezése mindenesetre előzete­sen kikérendő legyen. (Helyeslés a jobb és baloldalon.) Intézkedés van téve a törvényjavaslatban az iránt is, hogy — ha szükséges, megfelelő tárgyalá­sok útján is — a díjszedési jognak körvonalozá­sára, a díjak megállapítására és életbeléptetésére vonatkozó módozatok készíttessenek elő; intéz­kedés van az iránt is, hogy a kormány ne csak a munkálatok előhaladásáról tegyen évenkint jelentést, ne csak a munkálatok végrehajtása után eszközöljön leszámolást és mutassa be a törvény­hozásnak, hanem azonkívül is évenkint a költség­vetésben és a zárszámadásokban mutassa ki a befektetéseket, a befektetések után járó részleteket és mutassa ki azon fedezetet is, a melyet ezen befektetés a díjszabási jogban nyerne. Nem tagad­ható, t. ház, hogy az országnak financiális viszo­nyai nehezek és ha ezen kérdés csak most jön elő, az mindenesetre azért is történik, mert ez ügy megoldását ez^n szempont is hátráltatta. De mél­tóztassanak számba venni, hogy itt hat évre felosztott munkálatról van szó; méltóztassanak számba venni, hogy a díjszabási jogban és a sze­dendő díjakban ezen befektetés részletei bizonyos fokig ellenértéket is kell, hogy találjanak. De különben is a kormánynak nem szabad egyoldalú fiscalis szempontok által vezettetni magát, hanem meg kell adni azon feltételeket is, melyek a jövő fejlődés, a közgazdasági és forgalmi emelkedés alapjait képezik. Elmultakés antiqual­taknak tekinthetők azok az idők, midőn a közgaz­dasági emelkedést az elszigetelésben, a magunk isolálásában kerestük. Elhallgattak már azok a vélemények, melyek a Vaskapu szabályozásában inkább hátrányt, mint előnyt láttak az országra nézve. Az ország közgazdasági politikájának évek hosszú sora óta egyik jellemvonása . . . Beöthy Ákos: Elzárkózni a világtól! (Hall­juk ! Halljuk! jobbfelöl.) Darányi Ignácz, a pénzügyi bizottság előadója: Nem az, t. ház, hanem az, hogy nagy áldozatokat hozott arra, hogy kelet felé közleke­-

Next

/
Thumbnails
Contents