Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-105

105. országos ülés május 26-án, szombaton. 18S8. gg alapján olyan előterjesztéseket tenni a háznak, a minőket maga a legczélgzerűbbnek fog tartani. És végre a t. minister ur nem tartja czélszerűnek újra enquéte-et kezdeni és deliberámi a helyett, hogy cselekedjünk mielőbb és okszerűen; mely ellenvetést gróf Szapáry Gyula t. képviselő ur is ismételte. En eddig, t. ház, azt hallottam már gyermekkorom óta, hogy a bölcs eljárás azt kívánja, hogy mielőtt beszélnénk, gondolkodjunk és mielőtt cselekednénk, fontoljuk meg jól, hogy mit akarunk tenni, és pedig minél életbevágóbb, minél nehezebb, bonyolultabb valamely feladat, annál inkább szükséges az érett, hosszas megfontolás: delibera diu fac cito. Az ellenkező tant részemről nem tartom bölcsnek. A t. minister ur, az igaz, hozzátette, hogy ne deliberáljunk, hanem cselekedjünk mielőbb, de okszerűen. Csakhogy az okszerű cselekvéshez ilyen fontos kérdésben hosszú és érett megfontolás szükséges. Gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársam nagy csodálkozásomra szintén nem hajlandó hozzájárulni a szaktanácskozmányt tárgyazó indítványhoz ; és pedig azért nem, mert miután ő a szabályozási rendszert helyesnek találja s annak csak egyes részleteit kívánja megjavíttatni, ezekre nézve szaktanácskozmány összehívása, nézete szerint, nem szükséges; de azért, mint a tiszavölgyi társulat központi bizottságának érdemes és tapasztalt tagja, ahhoz igenis ragaszkodik, hogy a központi bizottság mindenesetre hallgattassák meg — hogy mely kérdésekre nézve, miután az általános elveket illetőleg nem tartja szükségesnek a tanácskozást — azt nem tudom. Azon kérdések, melyek a részleteket illetik, szerintem tisztán mérnöki szakkérdések, a melyeket a folyammérnökök szerintem helyesebben oldhatnak meg, ha egyszer megtörtént a megállapodás abban, hogy a folyamrendszeren magán változtatni nem kell. De hiszen vannak < t. képviselő ur szerint is oly kérdések, melyek a műszakiakon kivül megvitatandók; nevezetesen a pénzügyi és közigazgatási kérdések. Hát ezeket is ki akarja zárni az általános szaktanácskozmányból és csak annak a bizottságnak akarja fentartani, melynek a t. képviselő ur maga is tagja? annak a központi bizottságnak, a mely csakis a Tisza-völgyet és nem az egész országban levő folyamvölgyeket képviseli ? Annak a bizottságnak, mely magát a Tiszavölgyet sem képviseli egészen, mert csakis azon vidékek vannak abban képviselve, melyek már társulatokká alakultak; azon vidékek ellenben, melyek még nem alakultak társulatokká, abban nincsenek képviselve. De nekem, mint a múltkor volt szerencsém mondani, még más ellenvetésem is van a tiszavölgyi társulat központi bizottságának kizárólagos illetékessége ellen. Jelesül az, hogy bár igen érdemes, derék, tapasztalt uri emberek ülnek is abban, oly szaktekintélyek, kiknek ítélete döntő lehetne, abban nem foglalnak helyet, ugy, hogy a központi bizottmány, ha maga — a mint másképen nem is teszem fel — lelkiismeretes véleményt akar nyilvánítani, maga lesz kénytelen egy ily szaktanácskozmányt hívni össze, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Horváth Gyula t. képviselő ur azért nem fogadja el a szaktanácskozmányt, mert szerinte nincs olyan kérdés, mely annyira meg lett volna már vitatva ez országban, mint épen a Tiszaszabályozás kérdése. Hogy ennek daczára menynyire nem egyeznek a vélemények még azok között, sem, kik különben a szaktanácskozmányt ellenziR, azt a két napi vita világosan megmutatta; mert sem a minister úrral, sem egymással mindazon t. képviselő urak, kik indítványom ellen felszólaltak, nem tudtak megegyezni. (Ugy van! Ugy van! a szélső báloldalon.) Ugy, hogy — mint azt Tors Kálmán t. barátom igen helyesen megjegyezte — épen ezen két napi vita is bebizonyította, mennyire szükséges egy szaktanácskozmánynak összehívása. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Horváth Gyula t. képviselő ur még más oknál fogva is ellenzi indítványomat. Azt mondja ugyanis, ha külföldi szakértők is meghivatnak, attól tart, hogy azoknak évekre lesz szükségük, mig valamely véleményben megállapodnak. Legyen szabad megjegyeznem, hogy az általam benyújtott indítvány általában csak szakértőkről szól. Én a külföldi szakértők nevét sem indítványomban, sem pedig beszédemben egy szósem említettem. ( Ugy van! a szélső baloldalon.) Ugy látszik a t. minister ur és ennek következtében mások is félreértették szavaimat, bár azt hiszem, hogy külföldi szakértőknek, különösen pedig hollandi mérnököknek a meghallgatása egyáltalában nem lenne felesleges, a hollandiaknak azért, mert ha Német-, Olasz- és Francziaországban, daczára a történt vizszabályozásoknak, áradásokat tapasztalunk is és tapasztalunk ÉszakAmerikában a Mississipinél: Hollandiából igen ritkán lehet hallani hirt, hogy ott akár a gátak kiszakadtak akár pedig más oknál fogva, a vizek nagy károkat okoztak volna. De bármint legyen is a dolog, a t. ház előtt nem az én véleményem, hanem az én indítványom fekszik, a melyben pedig külföldi szakértőkről egy árva szó sem foglaltatik és annál fogva, ha a t. képviselőház indítványomat elfogadni méltóztatnék, a kormány egyáltalában nem lenne kötelezve, hogy külföldi szakértőket is meghallgasson. Végre a t. ministerelnök ur is felszólalván, hasonlóképen azokhoz csatlakozott, kik indítványomat ellenezték. Nevezetesen pedig azt mondta a t. miit*