Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-104

104. országos ülés májna 25 én, pénteken. 1888. 75 teszünk indítványt. Hát engedelmet kérek, ezen vádat kénytelen vagyok a mi pártunk részéről elutasítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mindnyájan ugy gondolkozunk ebben a kérdésben, hogy a ki ezt az országos szerencsétlenséget politikai párt tőke csín álás ára kívánja felhasználni, azt nem tartanok jó hazafinak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De igenis, elő akarnók készíteni a kérdést ugy, hogy végre valamikép megnyugvás szereztessék annak a veszélyekkel igen sokat, igen gyakran és súlyosan látogatott népnek. Vagy talán azt hiszik a képviselő urak, hogy ezen enquéte összehívásának czélja nem volna egyéb, mint hangulatot csinálni a most fennálló rendszer ellen — kimutatni azt, hogy ezen rendszer helytelen és agitationális eszközöket hozni háborúba a rendszer megbuktatására és talán valamely más rendszernek az elfogadására? Két napja folyik ez a vita, t. ház, én nem hallottam, hogy valaki akkép nyilatkozott volna a felszólalt t. képviselő urak közül, hogy a rendszer végkép elvetendő, ezzel a rendszerrel fel kell hagyni és nem tudom, hogy lett volna valaki, aki ehelyett egy másik rendszer elfogadását ajánlotta. Én, t. ház, magam is azok közé tartozom, a kik egy kissé tájékozást igyekeztek szerezni ezen kérdés körül. Nagyon jól tudom azt, hogy olyan rendszerrel van dolgunk, mely az országnak eddig már tömérdek pénzébe került és mely a mellett, hogy néha a catastropháktól megvédeni bennünket nem tudott, mégis gyakran igen nagy hasznára vált az országnak. Az államkincstár kiadásai csupán azokra nézve, melyek az államkincstár által voltak viselendők, tehát a hajózási czélból történő mederszabályozásokra, eddig 13 millió forintra tehetők. Öt millió frtra tehető az a költség, a melybe a Kőrös-völgyében végzett hasonló mnnkák kerültek. A többi mellékfolyók eddigi szabályozásának költsége szintén tetemes. Még nagyobb a töltésmunkák költsége. A 35 társulat, mely a tisza-völgyi társulathoz tartozik, 3,403 kilométer hosszú töltést létesített 51 millió frtnyi tőkével. E töltések középszámítás szerint 400 millió frt értékű földet védenek. A mentett földek területe 286 négyszögmértföld. Ez mindenesetre nagy és tekintélyes terület. Nem lehet tehát, t. ház, senki a törvényhozásban, a ki egy ekkora érdekeket védelmező rendszernek egyszerű abbanhagyását és egy másikkal való helyettesítését, a mi különben technicailag sem vihető keresztül, hozza ajánlatba. Az enquéte összehívása tehát nem arra szolgált volna, hogy háborúba vigye és diadalra juttassa ezen rendszernek elkeseredett ellenségeit, hanem arra, hogy a mennyiben a technicusok meg tudják győzni az enquéte tagjait arról, hogy ezen rendszer a leghelyesebb s minden más rendszernek nagyobb hibái és nagyobb financiális nehézségei vannak, megnyugvás szereztessék azon népnek, a mely most sokban igaztalanul is a rendszert okozza azon veszélyekért, a melyektől az megoltalmazni nem tudta. Ugy állván a dolog, hogy a képviselőházban, sőt az egyes pártok tagjai között sincs véleményegység a legfontosabb kérdésekre nézve, annál kevésbé van az országban; ugy állván a dolog, hogy egy ily enquétenek semmi esetre sem inrputálható oly intentió, a melyet akár nekünk kellene elutasítanunk, akár pedig arra volna irányozva, hogy egy költséges és helyes és teljes végrehajtás mellett hasznos rendszer megbuktattassék, de a mennyiben volnának más rendszerek s azoknak oly részletei, a melyek haszonnal és eredménynyei volnának nálunk is alkalmazhatók, a mai rendszer mellé átvétessenek, valóban nincs plausibilis és elfogadható ok arra, hogy a véleménynyilvánítás azon módja, a mely az enquéte összehívása esetén érvényesült volna, elejtessék. Ennélfogva én, d a pártok megállapodásának és daczára annak, hogy tudom, hogy hiába teszem, mégis kérem a t. házat arra, hogy Irányi Dániel javaslatát elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Beöthy Algernon jegyző: Gróf Andrássy Manó ! (Felkiáltások! Nincs itt!) Rohonczy Gedeon ! Rohonczy Gedeon: T. ház! Közvetlenül az 1881-iki árviz után szólaltam fel a Tiszaszabályozás kérdésében utoljára a házban s igy hat éve múlt, hogy nyilt vitában részt nem vettem. Ezt azért említem fel, hogy szives elnézésüket kérjem ki, ha ezen bonyodalmas és messze széjjelágazó tisza-szabályozási kérdés megvitatásánál előadásom szakadozott és pongyola lesz. Mielőtt magára a tárgyra térnék, kötelességemnek vélem pár szóval az utóbbi felszólalásokra reflectálni. (Halljuk!) Ha a t.ház tagjai visszagondolnak, emlékezni fognak rá, hogy ama felszólalásom, a melyet az alsó-tiszai érdekeltség érdekében tettem és mely a Tisza-szabályozás helytelen rendszerére vonatkozott, első sorban az állam által végrehajtatott munkálatoknál előfordult hiányosságok, mondjuk : hibák megszüntetését és megtorlását czélozta. Tudom, hogy ama felszólalásommal egyesek irányában nagyon kíméletlen voltam, de bármily nagy lelki küzdelmembe került is, kötelességemnek tartottam azt megtenni a czél és a közérdek szempontjából. Ama felszólalásom eredménye tulajdonképen az lett, hogy senkinek hajaszála se görbült meg, szóval emberi lénynek nem ártottam és felszólalásommal a nagy közönség előtt látszólag fiascót vallottam. És t ház, ha ma nyugodtan bírálom az elmúlt eseményeket, az akkori szempontból elért eredménynyel mégis meg vagyok elégedve; mert ne higyje senki, hogy czélom talán az volt, hogy bárkit személyeskedésből megtámadjak; okom sem volt arra. Ma pedig inkább tudom tisztelni azokat, 10*