Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-104
76 104. országos ülés május 25-én, pénteken. 1888. a kik talán emberi gyengeségből hibákat néznek el, mint azokat, a kik nekem a számtalan adatot rendelkezésemre bocsátották s azok bizonyításánál gyáván vissza vonultak. (Tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Smert belátom azt is, hogy a törvényhozó testület tagjának nem feladata — a múltban elkövetett visszaélések, mondjuk hibák kipuhatolását, illetőleg megtorlását szorgalmazni, hanem be kell érnie azzal, ha látja, hogy felszólalása következtében ama hibák megszűntek. E czélt ama felszólalásaimmal, azt hiszem, elértem s hogy tényleg használt-e ama felszólalásom az ország s a közérdeknek, azt elbírálni, beismerni másnak lesz majd feladata. És ezek után elérkezettnek látom az időt, hogy a Tisza-szabályozás most már acuttá vált kérdéséhez tárgyilagosan szóljak. Én a Tisza-szabályozás kérdését ma egymagában összekuszált gordiusi csomóhoz hasonlítom. Nem elég tehát, hogy az, a ki ama csomó lebonyolítására vállalkozik, tudománynyal és kellő szakértelemmel rendelkezzék, hanem szükség esetén meg kell kívánni tőle, hogy erős elhatározással és vasakarattal bírjon, hogy a kérdést igazságosan és helyesen megoldani képes legyen. Mert talán nincs a nagy politikában sem oly sok egymással összeütköző érdek, mint aminőkitt a Tisza-szabályozásnál előfordulnak. A Tisza-szabályozáson kezdetétől fogva vörös fonálként húzódik keresztül az önérdeknek érvényesülése és felülkerekedése a közérdek felett. Elismerem, hogy az önérdek felismerése képezi rugóját minden közgazdasági fejlődésnek; de csakis azon egy esetben, ha az állam által kellőleg korlátoztatik olyképen, hogy a közérdeknek is javára váljék. Míg viszont ép oly kártékony következményeket szül, ha az elhatahnasodhatik. Az utolsó évtizedekben négy ízben és mindig nagyobb mérvben előfordult árvizek egyik okának az önérdek felülkerekedését tartom. Annak tudniillik, hogy az elfogadott szabályozási rendszer keresztülvitelénél az állam nem tartotta eléggé szem előtt a saját érdekét és a közérdeket. De van egy másik ok is, melyre ezúttal senkisem hivatkozott. Ép egyrészt azért is szólaltam fel, mert Torontál vármegyét, a honnan 13-an vagyunk képviselők s a mely megye leginkább ki van téve az árvíz veszélyeinek, e vita alatt senki itt a házban nem képviselte. Mielőtt tovább mennék előadásomban, a következőket kell előre bocsátanom. Ha tőlem függne, más választást én sem tudnék tenni, mint Baross minister úrra bizni a kormánynak a szabályozás körüli teendőt. Nem akarok ugyan ezzel hízelegni, hisz birja a Felség bizalmát, birja a többségét s a miami constitutionális életünkben és viszonyaink között ritkán fordul elő, még Kossuth Lajos is a legnagyobb elismeréssel adózott tehetségének, vasakaratának és szorgalmának. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Én ezzel csak azt akarom mondani, hogy részemről teljes bizalommal viseltetem a t. minister személye iránt. (Egy hang a szélső baloldalon: Mi is!) Nagy figyelemmel hallgattam t. ház, a minister urnak itt előadott programmját, melynek minden pontját örömmel üdvözlöm és elfogadom. És habár annak egyes pontjaira nézve volnának is észrevételeim, a melyeket, ha az idő megengedi, talán elő is fogok adni: azok taglalásába azonban most azért nem tartom szükségesnek bocsátkozni, mert nem tulajdonítok ennek oly nagy fontosságot, mint egy már magára a Tiszaszabályozásra nézve fontosabb kérdésnek. A t. minister ur ugyanis a következőket mondta: „Meggyőzőrlésemmel tisztában vagyok a szabályozás kérdésében. A jelenlegi rendszer helyes folytatásától teljes sikert várok. A helyzetet komolynak tartom, de habár kellő statisztikai és vizi adatok még rendelkezésemre nem állnak, a vizszin jövőbeli emelkedése miatt az aggodalomra ok nincsen". Ezen pont, a hol véleményeink eltérnek egymástól. En a minister ur által felsorolt minden reformpontot csak palliativ szernek tartok, de nem radieális orvoslásnak s ezért nem tagadhattam meg magamtól, hogy meggyőződésemet kifejezésre juttassam. Nem azért teszem ezt, mintha a t. minister urat mintegy utasítani akarnám, de ha már egyszer a Tiszaszabályozás kérdése itt a parlamentben vita tárgyává tétetik, helyén van, hogy a minister ur a parlament tagjának véleményét meghallgassa és esetleg az előadottakból bizonyos consequentiákat levonva, jövőre tán azt is felvegye programmjába, a mit azokban jóknak és helyeseknek talált. Miután kifejezést adtam aggodalmaimnak, természetes, hogy kötelességemnek ismerem azokat, a mennyire lehet, röviden indokolni is. (Halljuk! Halljuk!) A t. minister ur tanácsait műszaki tekintetben valószínűleg a ministerium főbb hivatalnokaitól veszi. Pech jelenleg királyi tanácsos és a hydrographiai osztály igazgatója, 1879-ben a szakértők értekezletén a következőket mondta, miket akkor én magam jegyeztem fel. Nem tartja a jelenlegi rendszert, az átvágásokat és a töltésezést egymagában elegendőnek, de ennek még hiányzó részei is vannak; óvakodjunk egyes rendszerek iránt való elfogultságtól és ragaszkodástól. Ezekből láthatja a t. minister ur, hogy még a legelső hydroteclmicus is tartózkodó véleménynyel van a mai rendszer kizárólagos czélszerűsége felől. Ezeket mondta,t.ház —és ezt hangsúlyozom — Pech királyi tanácsos ur és azt hiszem ugyanerre hivatkozott Kossuth Lajos is az Egyetértés czikkében. Herich Károly, a ki jelenleg nyugalomban
