Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-104
104. orsíágöB ülés május 25-én, pénteken. 1888. 61 a gyors intézkedést. Igaz, hogy erre 2 millió két százezer forint meg is szavaztatott, de ez nagycj kevésnek mutatkozott és az átmetszések most sincsenek kiképezve. Már pedig, a mig az áradás nem veheti be magát az átmetszésekbe, eliszapolja a főmedret, megakadályozza ott a lefolyást s ezáltal duzzadást idéz elő. Én tehát első sorban azt óhajtottam volna, ha a lefolyt kilenez év alatt az állam e részben nagyobb áldozatkészséget tanúsítson, mert ez egyedül az állam feladata és kötelessége. Ezt az érdekeltek megkövetelhették, mert az átmetszésekkel párhuzamosan kellvén a védgátakat építeni az érdekeltek költségén, természetes, hogy azért kell successive emelni a védgátakat, mert az átmetszések ma sem képesek functiójukat teljesíteni. A védgátakra vonatkozólag a külföldi szakértők hasonlóképen sok alapos megjegyzést tettek ; különösen kiemelték, hogy a védgátak Csongrádtól lefelé oly helytelenül vannak elhelyezve, hogy a Csongrádnál mutatkozó víztömegnek csa.k Ve-ódát képes levezetni azon szelvényen, mely a töltések közeli e'lhelyezése következtében ott az áradásnak szolgálatára áll. Kiemelte, hogy vannak oly helyek, mindjárt Csongrádon alul, hol mindössz•.; 200 méter, sőt olyan is, a hol csak 170 méter szelvénye van a Tiszának. És ezért a szűk medernek lehető leggyorsabban való kibővítését ajánlották. Vájjon megtörténtek-e e kibővítések ? Nem épen ott vannak-e jelenleg azon védtöltések, ahol voltak? És vájjon nem ez-e egyik oka annak, hogy a Kőrösökben az idén és a legközelebb múltban tapasztalt tiszai nagy vizek alkalmával a visszatorlódása a Tiszának még Gyománál is észlelhető volt? Ötszörte nagyobb emésztési képességgel biró medret kellene tehát a gátak hátrább helyezése által ott teremteni — akkor, ha kellő szelvényben folyhatna a Tisza s a Kőrös is beleomolván Csongrádnál a Tiszába, ezen megszaporodott vizűéi bizonyára nem jönne elő oly nagyfokú duzzadás és ennek eredménye az lenne, hogy a Kőrös könnyebben lefolyhatna és Csongrádon felül a Tisza alacsonyabb niveauban mozogna. De ezentúl még oly és annyira primitív dolgokat említett fel a külföldi szakértők értekezlete, melyek végrehajtása tisztán administrationális kérdés lett volna. Nevezetesen megjelölt Taksonytól lefelé gondolom 8 — 10 kereszttöltést, melyek a hullámtérbe be vannak építve és azokra szintén azt mondta, hogy azonnal eltávolítandók. Ezen kereszttöltések mai napig is ott vannak; pedig ezek szinte rendkívüli duzzadást idéznek elő és nagyon megzavarják a víz sodrának irányát. Ebből keletkezik azután a nagymértékű eliszaposodás és a viz medrének elfajulása. Ha a kormány a maga feladatához és az ügy fontosságához megfelelően kellő figyelemre méltatta volna a külföldi szakértők ezen igazán alapos s elfogulatlanul objective elmondott véleményét, ma, azt hiszem, sokkal kedvezőbb lefolyása volna a Tiszának. De, t. ház, nem nyugtathat meg engem a minister urnak tegnapi előterjesztése más indokokból sem. (Halljuk! Halljuk!) A t. minister ur azt mondta, hogy nincsen oly nagy veszedelem, hiszen ez idén a gátak mindenütt kiállották a tűzpróbát, gátszakadás egy helyen volt s ez is egy alsó, száraz gátnál, a sarudi gátnál, melynek történetesei/azért kellett átszakadnia, hogy a szatmári püspöknek 1,500 hold földje meg legyen védve. Másutt nem történt figyelemre méltó szakadás, tehát a rendszer egészen jó; azokra nem volt szükség, a miket a külföldi szakértők javasoltak. De kérem, t. ház, hogy gátszakadás nem történt másutt, mint Sarudnál az bizonyos, hanem kijött a viz Dadánál a magaslaton, kijött Tisza-Bőnél szintén magaslaton, kijött Sarudnál a gáton és hogy műszakilag fejezzem ki magamat, mintegy 400,000 katastralrs holdra raktározta magát diametraliter iL méter vízmagasságban, a három heti háborítatlan folyási időszak alatt. Vájjon, kérdem, hogy ha útját állottak volna azoknak a vizeknek és nem jöhetett volna ki a Tiszából egy liternyi sem, nem történt volna-e gátszakadás és nem következett volna-e be az alsó vidéken, hol oly szűkek a Tisza medrének a szelvényei, a katasztrófa? Az tehát, hogy gátszakadás nem történt, hanem másutt eresztettük ki, fél millió hold mívelés alatti területet elöntettünk, nem bizonyítja, hogy a gátak az idei nagy árviz tüzpróbáját kiállották. Már most kéznél lévén a tárgy, a dadái szakadásról akarok egy pár szót szólni. A dadái kiömlés, a mint tudjuk, a felső- és alsó - szabolcsi ármentesítő társiüntnak védgátjai közt mintegy 48 kilométernyi hosszúságban kihagyott gazdátlan vonalba esik. Ezt nem kötelessége sem az alsó, sem a felső mentesítő társulatnak védeni. Ez oly magaslat, hol eddig gátépítésre szükség nem volt. De miután a felső Tiszán és Tokajnál és ettől felfelé részint a Bodrogon eszközölt 8 hatalmas kiképzett átvágás, részint pedig a Tisza többi részén kiképzett 50 átvágás a vizeket oly rohamosan hozza le, hogy Tokajnál 4 — 5 áradat hátalja egymást és lép egymás tetejébe, ugy, hogy rövid 3—4 év alatt 151 cméterre emelkedett az 1830-iki vízálláshoz képest a legnagyobb vízállás Tokajnál: ebből következett, hogy Dadánál a természetes magaslatokat meghátalta a víz, még pedig oly i szerencsétlenül, hogy csak harmadnap múlva jött tudomására az illető érdekelteknek, hogy ott folyik a viz. Én azt hiszem, hogy ha van oly terület, van oly magaslat, mely nem tartozik egyik társulat | keretébe sem, ha már kimondottuk azon elvet,
