Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-103

IGE. országos ülés május 24-én, csütörtökön. I88S. 49 mertessem e gátszakadást, mert következtetéseimet részben ebből is le akarom vonni. Rendelkezésemre ugyanazon hivatalos adatok állottak, melyekkel a kormány rendelkezik. Én tehát constatálom majd a gátszakadás okát is, a hivatalos jelentések körében maradva, csakhogy a következtetést más irányban fogom levonni. A t. ház fogja aztán megbírálni, a t. minister ur következtetése helyes-e vagy az enyém ? A t. minister ur abból indul ki, hogy a mai rendszer helyes és azt kell befejezni. Én újabb csatornázási vagy egyéb rendszereknek sem indítványozója, sem pártolója ez idő szerint fnem vagyok, hanem, hogy a mai rendszer a legszerencsétlenebbül van megalkotva és végrehajtva, azt épen a sarudi gátszakadás körülményeiből kívánom bebizonyítani. A Heves-Szolnok-Jász szabályozó társulat Sarudnál indul ki és megy Szolnok felé. Szolnok és Poroszló között öblözet van, mely a szathmári püspök tulajdona, ki annak ármentesítésére törvényes joga alapján a védgátak fölépítését, mindenesetre a kormány jóváhagyásával — mert e nélkül nem tehette — végrehajtotta. Tehát ugy a tiszai részről, mint az öblözetet ketté vágó, a belvizek levezetésére szolgáló és a Tisza duzzadása folytán esetleg beällható veszedelem ellen védekezendő, az ér két oldalán elkészítette a töltéseket. Mindez a kormány jóváhagyásával történt. A Heves-Szolnok-Jász szabályozó társulat most, midőn e hídvégi öblözet védekezése megtörtént: a maga gátját ezen öblözeti védgátakhoz combinálta és ez ellen sem volt a kormánynak kifogása. Egy szóval, mindez a kormány jóváhagyása alapján hajtatott végre. Midőn a legutolsó nagy áradások voltak, Heves megye hatósága figyelmeztette a kormányt — a levéltárban bizonyosan meg fogja találni a közlekedésügyi minister ur — hogy a hídvégi öblözetnek egész építési tervezete hibás és

( veszélyre vezet. Még egy más körülmény is járult ahhoz, hogy Hevesmegye érdeklődjék ezen kérdésnél, mert az akkori áradás Tisza-Halász községét — mint tudjuk — elöntvén, ennek kitelepítése elhatároztatott és a szathmári püspökség birtoka lévén, a kitelepítés az ő birtokai egyikére eszközöltetett megegyezés folytán. A szathmári püspökség épen ezen öblözetnek egyik oldalát jelölte ki ezen új község alapjául, a mely ellenéten akkor a megye felszólalt. De, t. ház, az a köztapasztalat, hogy végre is a kormány és a szakértelem a laicus közbeszólásokat és aggodalmakat le szokta egyszerűen torkolni. Ez mind igy történt, de a közlekedésügyi minister nr nem is vonhatja ezt kétségbe, mert ezek hivatalos okmányokkal vannak igazolva. Most bekövetkezett az áradat, körülbelül márezius 20-ika táján. Aggodalmak keletkeztek és a védekezés ugy a megye, mint a kormány réKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. V. KÖTET. széről, valamint az illető társulatok részéről a legnagyobb erőfeszítéssel megtörtént. Ésmi következett be? Az áradás első sorban a hídvégi, általam ismertetett öblözet védelmi vonalát rúgta széjjel, mert az, bár jóváhagyatott minden hatóságtól, (Halljuk! Halljuk!) csekélyebb áradatot sem volt képes elviselni s nem olyant, mint ezen mostani volt. Hanem következett utána a második, mert ez még nem okozott volna bajt, mivel a heves szolnok-jászsági védelmi vonala, a sarudi töltés ott van még. Ez mindenesetre fel fogja fogni, kellő mé? ettél ki lévén építve. Mindössze is az összeköttetéseknél előforduló hiányok rögtönzött nyúlgátakkal voltak kiegészítendők, a mi meg is történt. A hídvégi öblözet védeimi vonalának szétvetésekor azonban az árviz betolulván a sarudi gátra,, melynek rendőri felügyelete a társulat, de egyszersmind a kormány körébe is tartozik, ezen gát, a mint a viz rátolult, nem volt képes azt feltartóztatni, de nem mintha meghágta volna a gátat, korántsem, hanem — a minr, ugy gondolom, a minister urnái levő jelentésekben is foglaltatik, mert ezen gát hosszas éveken keresztül vizet nem látva, miután védelmi vonala első sorban a hídvégi öblözet védelmére épült gát volt, a férgek átfúrták és igy a viz rajta könnyen áthatolván, azt 150—160 méter szélességben egyszerűen elmosta. Most már, t. ház, a posteriori vagy áll az, hogy ezen gátnak eatastrophäja csak agyán onnan következett be, hogy a férgek átfúrták, hiszen ha ez igy áll, akkor ugy a kormány, mint a társulatra nézve a helyzet még rosszabb, mert ha ugy áll a dolog, akkor a kormány ne hozza föl szemrehányásképen, hogy minden ilyen catastropháért a rendszert, meg a kormányt szokták hibáztatni; mert ha ezt a gátat ezért rombolta szét a viz, akkor csakugyan a felelősséget kell keresni és meg is találni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha igy áll a dolog — a mint hogy a minister ur fejhajtássa] igazolja — akkor remélem, hogy e tekintetben a vizsgálat még nincsen befejezve. De, t. ház, azt kérdem én, hogyan lehet tudni azt a posteriori, hogy a férgek fúrták át a töltést, mert ez a priori megállapítva nem volt. Azt csak nem lehet föltételezni, hogy akár a gátrendőrség, akár a kormány közegei, mely a gátrendőrség működését ellenőrzi, a szükséges intézkedéseket meg nem teszi. De hát ha még az is kétes, akkor annál inkább elfogadható az Irányi t. képviselőtársam indítványa, mely épen oda irányul, hogy ezeknek a eatastrophák- és calamifásoknak okait ne csupán a kormány jelentéseiből tudjuk meg, hanem azok kikutatása czéljából hallgattassanak meg az ottani érdeklettek; mert meglehet, hogy az ő tapasztalataik és észleleteik oly irányba fogják terelni a figyelmet, melyből 7