Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-103

50 103. orsíftgos tUés május M-én,estttSrtSkÖB. ISIS. kiindulva, a megoldás könnyebb módja lesz feltalálható. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen épen arra czéloz a határozati javaslat illető pontjában, hogy tudva legyen előttünk, hogy a rendszer, a felügyelet oka-e a bajoknak, vagy pedig azokért az administrativ eljárást okoljuk? És mind e tekintetben én ma sem vagyok képes — sem egy, sem más irányban — határozott informatiót szerezni magamnak. Tapasztalataim lehetnek, vannak a kormánynak is, de ily kérdéseknél minél több oldalon tett tapasztalat meghallgatása vezet a legjobb eredményre. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Itt azonban még nem állok meg, t. ház ! (Halljuk!) Ismertettem ezen szakadás okát; említettem, hogy Szolnoktól fölebb egy jó darabig teljesen szabályozatlan terület van. Ebbe esik bele Poroszló is, a. mely községről tudjuk — mert hiszen közölve volt a hírlapokban is — hogy csak a leghősiesebb védelem kifejtésével sikerült magát fentartani, pedig Poroszló eddig vizet nem látott, oly magas a fekvése s most rögtönzött körtöltéssel sikerült csak magát a pusztulástól megmenteni, mert hiszen védett helyzeténél fogva catastrophára nem is gondolhatott. Kutatnunk kell tehát, vájjon a rendszer-e az oka, vagy mi más, hogy oly magas fekvésű helyek, melyeket eddig viz soha sem járt, ma már az áradat szabad terrénumaivá lettek. Hanem itt egy nagy kérdés forog fenn, melyet a t. ház figyelmébe ajánlok. Az eddigi szabályozás azon elvből indult ki, hogy a Tiszától vegyük el azon földet, a melyen garázdálkodik s mentsük meg a cultura számára. Ma már a Tisza vidékén igen sok helyen nem arról van szó, hogy vegyük el a Tiszától azon földet, melyen garázdálkodásával dúl, hanem mentsük meg a culturá nak eddig szolgáló földterületeket. Az általam említett rész épen ezen calamitásokban szenved. Azt mondják, védekezzék, szabályozzon. Ezt részemről azonban általánosságban véve helyesnek nem tartom, mert azt hiszem, hogy létezik egy alapelv, melyet figyelmen kivül hagyni nem szabad, hogy más kárával t. i. senki sem védekezhetik, A Tiszának egyik része, az úgynevezett balparti rész, szabályozva, illetőleg óriási töltések emelése által védelmezve van. Ez által a viz a másik oldalra dől és a eulturának fenlévő földjeit, sőt házakat és községeket is az elöntés veszélyének teszi ki. Ezekre egyszerűen azt mondani, tessék védekezni, teljes igazsággal és lelkiismerettel nem lehet. Ily körülmények közt őket a közös fizetés békójába verni szerintem nem lehet. Ez az én nézetem most, de korántsem mondom azért, hogy a leghelyesebb is. Mert az ily dolgoknál s ily nagy kérdésekre nézve, ha azt mondja valaki, hogy az övé a leghelyesebb, hol az elemekkel kell számolni, hol számot kell vetői a természet törvényeivel: akkor csak az emberi önhittségnek egy bizonyos neme lehet áz, mely vele mondatja, hogy ő már megtalálta a leghelyesebb módot, de én magamnak ilyen jogot nem vindicálok. Mindezeket egy országos jellegű enquet-en igen szépen lehet illustralni és felvilágosítani. Nem mondja azt senki, a javaslat sem mondja, hogy ott határozatot hozzanak, de hallgattassanak meg s tegye meg aztán a kormány előterjesztését. Az előadottakból én azt a következtetést vonom le, midőn ismertettem a Heves megyében történt catastropha okait és az odavaló egyes községeknek calamitásait, hogy egy olyan határozati javaslat elfogadása, mint a milyen Irányi Dániel t. képviselőtársamé, ezen körülmények között is minden tekintetben legczélszerííbb, legigazságosabb és leghelyesebb, én tehát részemről azt pártolom és a t. ház figyelmébe ajánlom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gróf Szapáry Gyula: T. ház! Daczára az Irányi Dániel t. képviselő ur indítványa mellett felhozott okoknak, én nem vagyok hajlandó az ő indítványához hozzájárulni és azt, hogy miért nem vagyok hajlandó ezt tenni, leszek bátor előadásom folyamán előadni. (Halljuk ! Halljuk !) Örvendek különben annak, hogy a t. közlekedésügyi minister ur hozzájárult ahhoz, hogy Irányi képviselő ur indítványa napirendre tűzessék, mert ez által alkalma volt a t. háznak tudomást szerezni az e tekintetben fenforgó nézetekről és azon eljárásról, melyet a kormány ezen nagyfontosságú kérdésben követni szándékozik. Én, t. ház, teljes mértékben osztom a t. közlekedésügyi minister azon nézetét, hogy itt nem új rendszer életbeléptetéséről, nem áj műszaki tervről lehet szó, mert ez felfogásom szerint újabb kísérletekre vezetne, a mi közérdekből nem volna üdvös s az érdekeltekre nézve sem volna hasznos. Elismerem, hogy léteznek bajok és különösen a bekövetkezett árvizbaj oknak oka legnagyobb részben az, hogy a szabályozási munkálatok teljesen befejezve nincsenek. A közlekedésügyi minister ur is elismerte, hogy a szabályozás alatt, a mely nem most kezdődött — mindenki tudja, hogy már négy évtized óta van folyamatban — ugy a sorrendben, mint a rendszer alkalmazásában történtek hibák, melyeket tagadni nem lehet. Épen azért, a nélkül, hogy recriminátióba bocsátkozni akarnék, mert nem ez lehet a jelen tárgyalásnak czélja, hanem az a főfeladat, hogy keressük a bajok okát és keressük az utat, melyen ezen bajok orvosoltassanak és ismétlődésük megakadályoztassék: (Helyeslés a jobboldalon) mégis fel kell egyes eseteket említenem a múltra nézve, a melyek a mai helyzetet mustrálják és melyeket szem előtt kell tartanunk azért, nehogy az elkövetett hibák ismétlődjenek, A helyzet constatálása által ki