Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-103

103. országos ülés május 24-én, estttörtiSkiSn. 1888. 41 azonban mindenekelőtt azt kívánom kijelenteni, hogy őszinte tisztelettel hallgattam ugyan végig azokat, a miket Irányi Dániel t. képviselő ur indítványának indokolásául felhozni méltóztatott ; de megvallom, hogy egy-két megjegyzés kivételével, azt az álláspontot akarom vele szemben elfoglalni, hogy indokolásának minden részletére nézve vitába nem ereszkedem, mert a mint ő§zinte tisztelettel ismétlem és jelentem ki ma is, részemről az indítványhoz hozzá nem járulhatok és kérni fogom a t. képviselőházat, hogy maga részéről se méltóztassék az indítványt elfogadni. Mindamellett egy-két megjegyzést mégis megengedek magamnak. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy a tárgy igen komoly, sőt nagyfontosságú. Ezen nézetében tökéletesen osztozom és mint a kormány minden tagja, ugy az én szerénységem is, nemcsak kötelességnél, de azon igaz benső sympathiánál fogva, a melylyel minden igaz hazafi a Tiszavidék sorsa iránt viseltetik, az ügynek ép ezen komolyságánál fogva nem habozom kijelenteni, hogy a kormányra nézve nem tartanám előnyösnek, hogy ha a t. képviselőház valamely utasítással látná el. A t. képviselő ur erre azt mondhatja és mondotta is, hogy a kormány felelős. Tökéletesen igaz, de épen azért, mert felelős, a kormánynak ezen nagy horderejű kérdésben mindenek előtt saját álláspontját kell elfoglalnia és saját felfogását kell tisztáznia. (Helyeslés jóbbfelöl.) Épen azért járult a kormány ahhoz, hogy ezen indítvány tárgyaltassék, hogy módja és alkalma legyen — a mennyire azt a helyes a körülmények megengedik — nézeteiről a t. ház előtt nyilatkozni és terveire nézve a t. házat tájékoztatni. (Halljuk!) Azonban a kormány épen akkor nem állana feladatának magaslatán, ha ezen komoly tárgyban utasítást fogadna el a képviselőháztól. Azt is méltóztatott mondani a t. képviselő ur, hogy esetleg hallgassunk meg különféle független szakértőket, ha kell, külföldieket is, hogy hallgassuk meg a károsult érdekelteket, de mind a mellett dolgozzunk a saját felelősségünkre. Én nem tartom igazságosnak, t. képviselőház, azt az ítéletet, a mely a hazai műszaki erőknek a múltban és jelenben való működése föiött gyakoroltatik és ha a talán nem eléggé tájékozott nagy , közönségnek egyes rétegeiben ily ellenszenves felfogás nyilatkozik is, ezt nem találom elég alapnak arra, hogy ezen nézetnek itt a képviselőházban kifejezés adassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Nekem, kinek szerencsém van most a közmunka- és közlekedésügyi ministerium élén állani és a ki minden körülmények között látom azon urak működését, nem forma szerinti, de benső meggyőződésemből eredő kötelességem itt a ház előtt kijelenteni, hogy ezen — hogy ugy mondjam — bizalmatKEPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. V. KÖTET. ianság a hazai műszaki erők működésével szemben igazságtalan és indokolatlan. (Elénk helyeslés jóbbfelöl.) A t. képviselő ur — ugy látszik — nagyobb súlyt fektet a külföldi szakértők meghallgatására. (Mozgás és ellenmondás a ssélsö baloldalon.) Ez irányban azonban, t. képviselőház, a kormány már eljárt. 1879. után szakértők hivattak be az országba. Ezek nyilatkoztak és ezek véleménye boldogult hivatalbeli elődöm részletes jelentésében a t. ház előtt annak idejében ki lett fejtve. Tehát voltak külföldi szakértők, kik a kérdésben nyilatkoztak és habár gyakoroltak is eriticát és tettek is, a mint ezt az ő meggyőződéseikkel összeegyeztethetőnek tartották, észrevételeket, mégis nagyban és egészben azonban helyeselték azt, a mi történt. Én, t. ház, ugy látom, hogy oly hosszú idő után, mely a Tisza-szabályozás körül már lefolyt, ma megint enquéte-ekkel kezdeni meg a dolgot és megint deliberálni a helyett, hogy cselekedjünk, még pedig cselekedjünk mielőbb, de okszerűen, őszintén megvallom, nem tartom teljesen elfogadható alapnak és ha már a kormány felelős, a felelős kormányra kell bizni az eszközöknek megválasztását és egyúttal azoknak a kijelölését, a kiket a maga szempontjából meghallgatandóknak, mindenekfelett pedig oly időben meghall gatandóknak tart, a mely időben javaslataival előállni kíván. (Helyeslés jóbbfelöl.) Mondom, t. képviselőház, nem akarok a képviselő úrral e kérdésben tovább vitatkozni, hanem áttérek magára a kérdés velejére és itt mindenek előtt bátor vagyok annak adni kifejezést, hogy ezen kérdést a múltra nézve épugy, mint annak jelenlegi állására nézve annyira, a mennyire azt szerény tehetségem engedte, a lehető legbehatóbban tanulmányoztam és igyekeztem magamnak határozott meggyőződést szerezni, a melynek leplezetlenül adni kifejezést kötelességemnek tartom. (Halljuk! Halljuk!) Mert azt hiszem, hogy erős meggyőződés nélkül azon irányban, a melyben haladni kell, kellő tevékenységet kifejteni nem lehet (Általános helyeslés) éshogy azon tájékozottság nélkül, melyre a közmunka-és közlekedésügyi ministernek ezen ügyek elintézése körül szüksége vau, a cselekvés helyett tartózkodás vagy ingadozó eljárás volna észlelhető, a mit — megvallom őszintén — teljes mértékben mellőzendőnek tartok (Helyeslés) és azért azon pillanatban, melyben ugy érzeném, hogy meggyőződésem nem helyes, nyíltan és őszintén bevallanáin azt is és átadnám helyemet azonnal annak, kinek meggyőződése az enyémnél jobb és szilárdabb, (Általános tetszés) mert azt tartom, hogy időt veszteni nem szabad, különösen a mai viszonyok és körülmények között minden egyes perczet értékesíteni és felhasználni kell. (Élénk helyeslés.) 6