Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-103
36 103. országos ülés májns 24-én, csttt8rt6*k5a. 1888. hogy csak oly egyéneket alkalmazzon, a kik a törvényes minősítéssel bírnak; vagy hogy rendkívüli elemi csapások esetén a közlekedés akadályainak elhárítását eszközölje, vagy legközelebb az árviz alkalmával az élet- és vagyonbiztosságáról, a mennyiben hatásköréhez tartozik, gondoskodjék : akkor méltán azt mondhatta volna a t. minister ur, hogy ezek olyan teendők, a melyekre külön utasítást adni bármely ministernek nem szükséges, mert olyan államférfiú, a ki azt, saját hatáskörében, saját kezdeményezéséből nem tenné meg, nem volna méltó, hogy helyén csak egy napig is megmaradjon. De mikor egy rendkívüli esetről és annak folytán egy nem mindennapi eljárásról van szó, a minő egy szaktanácskozmánynak alakítása: akkor az utasítás nemcsak nem szükségtelen, sőt ellenkezőleg igenis szükséges, különben a kormány — meglehet — nem azt az eljárást fogná követni, melyet a képviselőház kívánatosnak tart. A t. minister ur azt mondja, nem szükséges neki utasítást adni, mert a kormány tudja kötelességét. De hát vájjon valamikor ä képviselőház a kormánynak, illetőleg az egyes ministereknek határozatilag utasítást adott, mindannyiszor nem tudták az illető ministerek kötelességüket ? Pedig a ház jegyzőkönyvei 1867-től fogva a mai napig telve vannak ilynemű határozatokkal. (Igazi Ügy van! a szélsB baloldalon.) És mit ígér a t.minister ur a képviselőháznak azon esetre, ha őt minden utasítás nélkül, szabadon hagyja cselekedni? A/t ígéri, hogy a kormány meg fogja vizsgálni a baj okait és legjobb belátása és képessége szerint megteszi a szükséges intézkedéseket, melyeket azután a törvényhozás elé terjeszteni szándékozik. Én nagyrabecsitlöm a t. minister ur belátását és képességét, de azt hiszem, hogy nem vétek önérzete ellen, ha azt mondom, hogy az ügy, a feladat oly rendkívül fontos, bonyolult és nehéz, hogy annak megoldásánál a legkiválóbb vizépítészeti mérnökök, a legtapasztaltabb férfiaknak belátása és képessége is nehéz próbára fog tétetni és még ezek is, ha lelkiismeretes emberek, csak kételkedve fogják a sok lehető megoldás közül a szerintük legjobb, vagy legalább egyedül kivihetőt ajánlani. Hogy egyébiránt a t. minister ur nemcsak a maga saját, hanem szakközegeinek belátását és képességét is értette, ezt készséggel megengedem; de ha ismeri a t. minister ur a nagyközönség, különösen pedig az érdekelt és sokat szenvedett alföldnek hangulatát: akkor természetesnek kell, hogy találja, hogy ezen már eddig nagy megpróbáltatásokon keresztülment hazafiak más független, nem érdekelt szakférfiak, szaktekintélyek meghallgatását is óhajtják. (Helyeslés, ügy van! a Säélső haloldalon.) Én nem akarom kisebbíteni a mi folyainmérnökeink érdemeit; de ha meggon torjuk, hogy a leggyakoribb és legnagyobb vizáradások s ennek következtében a legsúlyosabb szerencsétlenségek épen azon folyók mentén fekvő vidékeket érték, a mely folyók szabályozásának terveit a hivatalos közegek készítették és hajtották végre, vagy legalább ők vizsgálták felül és hagyták helyben: akkor nem lehet csodálkoznunk, hogy azon nép, melynek élete és vagyona forog koczkán, nem épen feltétlen bizalommal viseltetik azok iránt, a kik igy vezették a szabályozást és ilyen bajokba sodorták. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Másodszori felszólalásában azonban a t. minister ur ugy látszik, érezvén, hogy a kormány belátására és képességére való hivatkozás aligha fogja teljesen kielégíteni az érdekelt nagy közönséget, azt Ígérte — mint már az imént is mondtam — hogy meg fogja hallgatni mindazokat, "a kiktől alapos és elfogulatlan tájékozást várhat, de oly terjedelmű szaktanácskozmányt, mint én kívánok, nem pártolhat, azt sem czélszeríínek, sem kívánatosnak nem tartja; az ilyen esetekben a kormány kezdeményezésére kellvén bizni az intézkedések megtételét, arra, a kit a felelősség terhel. Tehát a t. minister ur kész meghallgatni — a mint mondja — mindazokat, kiktől a helyzetről alapos, igaz felvilágosítást várhat. De hát vájjon azok a társulati mérnökök és igazgatók, kik a helyszínén vannak, kik a folyók természetét ugy rendes állapotban, mint vizáradás alkalmával folytonosan figyelemmel kisérik, a kik részben a védmtíveket építették s azokat veszedelem esetén védelmezték, vájjon ezek a szakértő-férfiak nem tartoznak-e azon személyek közé, a kik a ministérnek helyes és számba vehető útmutatással szolgálhatnának ? A t. minister ur hivatkozik a kormány felelősségére. Ugy de vájjon azon sok ezernyi ezer tönkrement földbirtokost, háztulajdonost, bérlőt ki fogja-e elégíteni a ministeri felelősség s meg fognak-e nyugodni abban, mikor a szenvedett károk sok millióra rúgnak és a veszedelem úgyszólván évről-évre megújul? (ügy van! TJgy van! a szélső baloldalon.) Hisz, ugy hiszem, az eddigi kormányok is felelősség mellett vitték hivatalukat (Ugy van! a szélső baloldalon) s azért van-e valaki köztünk, a ki azt higyje, hogy az elkövetett hibák következtében akár ez a ház, akár elődjei a ministereket felelősségre vonván, azokat vád alá helyezték volna, illetőleg helyeznék? (ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Es van-e valaki, a ki azt higyje, hogy a főrendiház őket elítélje és ha mindez megtörténnék is, hogy a szenvedett anyagi veszteség — csakis erről szólok — mind kárpótolható legyen? (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon.) A t. minister ur mind e mellett nem tartja elfogadhatónak a szaktanácskozmányt, mert azt mondja, hogy az sem nem czélszerű, sem nem
