Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-101

28 101. országos ülés má|n& 12-én, szombaton, 18S8. a méltányosságot és a létező viszonyokat tartozik szem előtt tartani, midőn az ügyben végérvényesen bíráskodik. A kérvényi bizottság álláspontja tehát a törvények alapján az volt, hogy az ügy a belügyministerium körébe tartozik az elvi kérdés elbírálása szempontjából, de törvényeink szelleméből folyólag csak arra nézve, hogy a belügyminister gondoskodjék, hogy a szegényügyre nézve mindenütt szabályrendeletek készüljenek és azok meg is tartassanak. A bizottság álláspontja ez volt és azt hiszem, a t. képviselő ur erre nézve egyetért velem. Madarász József: T. ház! A következtetésre nézve teljesen egyetértek a t. előadó úrral, nem ugyan arra nézve, hogy a szabályrendeletek „betartassanak," hanem hogy „megtartassanak." (Derültség.) Hanem előadása első részére nézve ellenkező a véleményem. Az előadó ur azt mondja, hogy nem lát itt semmi olyat, mi a képviselőház elé való, mert ez tisztán a belügyminister dolga. Ez teljesen igaz, föltéve, hogy a belügyministeri rendelet megfelel a törvénynek. De ha a belügyminister másként értelmezi a törvényt és azt hiszi, hogy neki van igaza és az egyes városok és községek is másként és azt hiszik, hogy nekik van igazuk: akkor itt arról van szó, melyik értelmezte a törvényt helyesen? És ezért, szerintem, nem helyes a bizottság által elfoglalt álláspont, hanem az lett volna helyes, ha a bizottság kimondta volna, hogy a belügyminister felhívandó, adja elő felfogásának indokait, miként Székesfehérvár városa is előadta feliratában azon indokokat, melyek következtében a város a minister rendeletét a törvénynyel ellenkezőnek tartja. Mert mit rendel az 1886. évi XXII. törvény czikk — ha jól emlékezem — 145. §-a? Ez azt rendeli, hogy a szegényügyről az illetékes község köteles gondoskodni. Elfogadom azt, hogy az, aki segélyt igényel, először is köteles igénybe venni az ott létező jótékony intézeteket és a mennyiben ezek nem léteznének vagy nem segítenék, köteles a hatóság róla gondoskodni. Ez esetben a törvény által elrendelt egy követelmény sem teljesíttetett. Nagy-Márton községe — gondolom Nagy-Márton Sopron megyében — a mint a kérvényben elő van adva, 27 hónapon keresztül — mert a segélyezés 27* évig tartott — a nélkül, hogy Székesfehérvár város hatóságát felszólította volna, segélyezte azon családot, melyre 151 forintot adott ki. Beöthy Algernon: Igaz! Madarász József: Azt hiszem, a t. képviselő ur meggyőződésből mondja azt, hogy igaz és nem azért, hogy mert én tárgyilagosan óhajtok ezen kérdéshez hozzászólani, a fölött mosolyogjon. Én az irományokat lelkiismeretességgel megbírálván, azon meggyőződésre jutottam, t. előadó ur, hogy miután Székesfehérvár városához — a mint ők állítják, mert remélem, hogy ez állítás való -— csakis a huszonkettedik hónapban intéztetett a megkeresés az iránt, hogy ezen családot segélyezze, azon időig, a meddig meg nem kerestetett, nem kötelezhető oly segély megfizetésére, melyet helytelenül egy más község teljesített. Az állíttatik másodszor — és én nagyon hiszem, hogy való — hogy Székesfehérváron több jótékony-intézet van és az illető egyiket sem kereste meg. Harmadszor az állíttatik és remélem ugy is van, hogy az illető, a ki ezen segélyt nyerte, meg is jelent Székesfehérváron, a város óhajtotta is ezt, hogy ezután segélyezhesse, de azon egyén világosan kijelentette, hogy ő Székesfehérvárra nem jő, hanem tartózkodni fog ott, a hol neki tetszik, ezentúl is. Engedelmet kérek, de én legalább azon meggyőződésben vagyok, hogy ily esetekben egy hatóságot nem lehet és nem szabad kényszeríteni oly segélynek idő multáni megfizetésére, melyre ő idejekorán nem értesíttetett és nem mulasztott el semmit. Én tehát, igenis, helyeslem az előadó ur következtetését, hogy szabályrendeletek meghozatala és felügyelete által történjék az ügy elintézése, vagy ha ez netalán később elegendő nem lenne, azon véleményben vagyok, hogy törvényhozási utón segíteni kell a dolgon, mert eltekintve ezen esettől, a mi most Székesfehérvár és Nagy-Márton között történt, nem hiszem, hogy az előadó ur maga is igazságosnak tartaná azt, hogy oly egyénnek, vagy oly családnak, mely nem akar illetékes helyére menni és melynek azt mondja a hatóság, hogy itt majd mi jótékony intézetek által is segittetünk, hogy minél kevesebb terhére essék ez a hatóságban lakó többi népnek, egy hatóság által már odaadott, indokolatlanul és helytelenül adott segélyt minden esetben köteles legyen egy másik hatóság megtéríteni. Mert én azon meggyőződésben vagyok, hogy itt Székesfehérvár által helytelenül történt a megfizettetés, de mert Székesfehérvár e részben nem is kért intézkedést, hanem teljesítvén a fizetést, csak azt óhajtja, hogy jövőre egyik-másik törvényhatóság vagy község meg legyen mentve azon itt megtörtént zaklatástól, e tekintetben kötelességemnek tartottam kifejteni, hogy én az előadó ur és bizottság álláspontját nem tartom helyesnek. Mihelyt azonban ezen ügyben Székesfehérvár városa a jelen esetre nem kért enyhítést, hanem csakis a jövőre óhajtotta a törvényhozási intézkedés szükségességének kijelentését: ily körülmények közt én helyesnek tartom azt, hogy a belügyministerium kötelességének fogja tartani ezen ügyben intézkedni, ha kell szabályrendelet, ha pedig nem, netalán később szükségessé válandó törvényhozási intézkedések által is. Ezeket tartottam kötelességemnek előadni, lelkiismeretesen