Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-120
120. országos ülés június 16-án, szombaton. 18S8, ggg olyanok, kik ebben a eomplieált kérdésben, a mely jogi szakképzettséget kivan, hivatásszeríüeg is és nem olyan önzetlenül, mint a képviselő ur, mint a nép érdekeinek védői lépnek fel és minthogy épen ő nekik nem állhat érdekükben az egyezség megkötése, minden úton-módon mindent elkövetnek, hogy annak létrejövetetét meghiúsítsák, nem ugyan az ottani lakosság érdekeiért, hanem azért, hogy maguknak azt a jövedelmet, a melyet eddig élveztek, továbbra is biztosítsák. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) így fogta fel ezt a kérdést az erdélyi culturegyesület, kimondván azt, hogy fajrokonaink érdekeit a legmelegebb támogatásban részesíti, egyúttal azonban szigorúan meghúzva a határvonalat az iránt, hogy a mennyiben békés kiegyenlítés útján az '6 érdekeik kielégíthetők, teljes erejével ez irányban fog hatni és csak ha a békés kiegyenlítés nem lesz lehetséges, fog oly tanácsokat adni, melyek az érdekelteket a békés kiegyenlítés útjáról eltereljék. (Helyeslés a jobboldalon.) Még egyet bátorkodom megjegyezni, t. ház. Nem tudom, hogy az ügyvédek el lettek-e tiltva a közbenjárástól az egyezség létrehozásánál; de természetesnek tartom, hogy ugy a nép, mint azok, a kik az egyezséget elő akarták mozdítani, bizonyos idegenkedéssel viseltettek azok iránt, a kik folyton csak a két fél közti tüzet szították, de soha azok érdekeit ki nem egyenlítették. A kereskedelmi ministerinm kiküldött egy ministeri tanácsost, a ki teljes odaadással meghallgatva minden érdekelt felet és latolva minden körülményt, heteken át tett kísérleteket az egyezkedésre. És ha már bizonyos községek egyezkedid akarnak: hát vájjon kivel lehet szóba állani, ha nem az elöljárósággal, ha nem a község infelligentiájával? Én nagyon természetesnek találom, hogy az egyezség megkötésébe bevonták a község elöljáróit, a kik egyúttal polgárok és érdekeltek és a lakosság vagyonosabb részét representálják. Sőt mi több, szeretném hallani, mit méltóztatnának szólni, ha az egyezkedésből kizárnák a községi elöljárókat, a község vagyonosabb, intelligensebb részét. (Ugy van! Tetszés a jobboldalon.) Azt hiszem, az a ministeri tanácsos egészen önzetlen és pártatlan működésével kiváló érdemeket szerzett ugy az ottani lakosság, mint az állam szemében, a mikor ily eomplieált kérdést, mely századokon át pörlekedésre kényszerítette és tönkre juttatta az ottani lakosságot, végre akként oldott meg, hogy a per többé nem fogja a népet elszegényíteni. (Ugy van! a jobboldalon.) A t. háznak alkalma lesz ez ügyben annak idején ítélni. Nekem semmi kifogásom az ellen, akár utasittatik a minister, akár nem, mert azt hiszem, hogy ez ügy lebonyolítása után a ministernek kötelességszerüleg a ház elé kell terjesztenie a lebonyolítás módját. De nem tartom helyesnek azt, hogy oly kérdések, melyeknek egyik vagy másik irányban való mikénti eldőlése felett a ház biztos tudomással nem bír, ugy vettessenek fel, mint az Orbán Balázs t. képviselő ur felvetette, azt mondván, hogy ha azok az egyezségek meg fognak köttetni a többi községekkel, akkor ki fog vándorolni Magyarországból az a nép, a mely századokon át ott lakott. Hiszen at. képviselő ur bizonyította be, hogy több mint 40 éve azon erdőhöz egyáltalában senki sem nyúlt. Orbán Balázs: 1848-ig használták! Horváth Gyula; A képviselő ur mondta, hogy 1848 után senki sem nyúlt hozzá és ma azt mondja, hogy azért fognak kivándorolni, mert az erdőségnek háromnegyed részét visszakapják. Azt nem fogja senki elhinni, hogy ha akkor, mikor egyáltalában semmit nem bírtak azon erdőkből, itt maradtak, most azért, mert azon vagyonnak, melyre aspiráltak, háromnegyed részét visszakapják, ki fognak vándorolni. (Igás! ügy van! a jobboldalon.) Mindezeknél fogva én kérem, méltóztassék e kérdést teljes higgadtsággal megbírálni; ilyen jogi kérdések felett a vita pillanatnyi hevében ítélni nem lehet, az illető minister, a ki ennek keresztülvitelével meg van bizva, az munkálatát befejezve, kötelességszerüleg az egész ügyet a képviselőház elé fogja terjeszteni, akkor azután meghallgatva mindazokat, a kik a békességnek, mindazokat, a kik a háborúnak voltak és lesznek barátai, a képviselőház ismert kérdés felett vehet magának alkalmat ítéletet mondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Ilyen egyoldalú informatióra, jöjjön az akár innen, akár onnan, a dolog felett ítélni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.)Én általán véve ugy azon lakosok, mint az ország jól felfogott érdekében azt hiszem, hogy ilyen eomplieált kérdések békés kiegyenlítése a legczélszerűbb s azért szükséges, hogy annak útjából az akadályok minden részről elhárittassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Horánszky Nándor: T. ház! Én ezen érdekes ügyben csak némelyekre kívánom a t. ház figyelmét felhívni. Az előttem szólott t. képviselőtársamnak egész beszéde arról győzött meg, hogy neki e kérdésben álláspontja van, mert hihetőleg a kérdést behatókig ismeri, annak részleteiről kellő tájékozottsággal bír. Én ezzel a magam részéről nem dicsekedhetem, mert egyáltalában nem ismerem a kérdés részleteit. De ismerek egyet és ez az, hogy törvény van, a mely utasítja a kormányt arra, hogy ezen kérdésnek eldöntése érdekében a törvényhozás elé előterjesztést tegyen. Már most megengedem, hogy a kérvényezőknek van igazságuk, megengedem, hogy a brassóiaknak van igazságuk; megengedem, hogy a kérdés talán már el is van
