Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-120

g^g 120. országos ülés janias 19-éu, szombatin. 1838. az úgynevezett egyezségek, melyeket meg nem engedhető hivatalos pressióval, üldözéssel s a nép kiéheztetésével Írattak alá birtoktalan és idegen elöljárók és nem a nép által, kötelező erővel nem bírhatnak, érvényben nem maradhatnak, azokat a törvényhozásnak semmisnek kell nyilvánítania s az ügy lebonyolítását az 1871 : LIII. törvényczikk értelmében külön törvény által kel! eszközölnie, mert ha azt nem teszi s ama szegény népet védtelenül kiszolgáltatja százados kínzóinak s a reájuk kivetett 300,000 frtos sarcz felcsikarását meg nem gátolja: akkor az egyről biztosíthatom a t. házat, hogy ama 26,000-nyi derék és művelt magyar népitől, melynek ott legvégső határszéleinken nagy hivatása van, kevés fog e hazában megmaradhatni, hanem kényszerítve lesz odavándorolni, a hol már sok százezer magyar temetkezett idegen nemzetiség árjában. Ám vegyék az ily iszonyú kaini vérárulásért a felelősséget magukra, én részemről nem tudom annak agyonnyomó terhét elviselni s a kérvényi bizottság színtelen javaslatával szemben Hollaky Imre t. barátom határozati javaslatához csatlakozom. Lehet, hogy pusztában hangzottak el igaz szívből szakadt szavaim, de legalább nem temethetek el ama szegény martyr népet búcsúztató nélkül s meg fogják ítélhetni itt a házban s meg fogják érteni a hazában, hogy ez az erélyesnek csúfolt magyar kormány miként védi a magyar érdekeket s a magyar nép existentiáját. (Élénk helyeslés és tetszés a hal- és a szélső baloldalon.) Beöthy Algernon jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. ház! Én mindenekelőtt tanúságot tehetek a mellett, hogy előttem szólt t. barátom volt az, a ki a csángók múltjának történetét tanulmánya tárgyává tette és ennek alapján egy nagyértékű történeti munkát irt. S ha t. barátom a maga álláspontját régi történeti munkákból vett adatokra alapítaná, akkor végeredményben el kellene jutnia egészen odáig, a hova beszédje egy részében el is jutott: hogy ezen ügy oly stádiumban volt, hogy mivel abban senki sem láthatott világosan, a minister utasíttatott egy törvényjavaslat benyújtására, a mely ezen complicált ügyet elintézze. Hiszen mindazon szemelvények, melyeket a t. képviselő ura múlt történetéből felhozott, a ház előtt is feküdtek és minthogy a törvényhozás azok alapján nem hozhatott ezen í'omplicált kérdésben a fennálló törvényeknek megfelelő határozatot, a mely minden irányban igazságos lehessen, ezért választották azt az utat, hogy a kérdés külön törvényhozási intézkedéssel oblassék meg. (ügy van! a jobboldalon.) Ámbár tehát a történeti adatok egy bizonyos fokig támpontot nyújtanak arra, hogy t. barátom az egyik vagy a másik fél védelmére keljen, azok is csak a mellett szólnak, ho<ry e kérdés törvényhozási úton intéztessék el. (Élénk helyeslés.) De engedelmet kérek, t. képviselőház, nem t. barátomnál látom először, hanem ugy látom egyáltalában, hogy a történeti munkák annál távolabb esnek a valóságtól, minél közelebbi időről szólnak. Én nem tudom és felfoghatónak se tartom, mi vezethetné akár ezt a kormányt, akár bármely magyar kormányt arra, hogy ott, a hol egyedül az állam érdekeiről és az igazság kiderítéséről lehet szó, fajrokonainkat, a velünk egy vérből és csontból származókat elnyomja s épen azok érdekeit mozdítsa elő és fajrokonaink érdekét azokénak rendelje alá, a kik — mint a t. ház és a t. képviselő ur is számtalanszor hallhatta — minduntalan épen azzal vádolták a kormányt, hogy a legnagyobb erőszakot gyakorolja ellenük s őket ugy anyagi mint egyéb polgári érdekeiben folyton sérti. Én azt hiszem, higgadtan gondolkodó ember előtt már magában véve, minden más érv nélkül teljesen lehetetlen és kizárt feltevés az, hogy Magyarországon, a hol épen a különféle nemzetiségek között bizonyos érdeksurlódások vannak, a kormány az igazság elnyomásával a magyar faj érdekeit egy más nemzetiség érdekeinek rendelje alá. (Helyeslés jobbfelöl.) De hát hogyan áll ez az egész kérdés, t. ház ? (Halljuk! Halljuk!) Ez a kérdés nem csak itt a képviselőházban került elő, hanem ez egyszersmind Erdély életét is érintvén, nagyon természetes, hogy az iránt Erdélynek úgyszólván minden factora, mely a nyilvános életben szerepelni hivatva van, igen melegen érdeklődik és azzal foglalkozik. Azonkívül ez a kérdés egyúttal nekünk faji kérdésünk is, természetes tehát, hogy az erdélyi magyar culturegyesület is behatóan foglalkozott vele. Már pedig azt aligha fogja valaki kétségbe vonni, hogy az erdélyi eulturegyesületnek minden egyes tagja a magyar érdekek mellett akármikor állást foglalni hajlandó. És mivel magam is részt vettem az illető ülésben, bátor leszek a t. képviselőháznak elmondani, hogy a culturegyesület egy ily irányú kérvényre vonatkozólag mint határozott. (Halljuk!) A culturegyesület szorosan megkülönböztet e kérdésnél kettőt. Az egyik az, hogy azon lakosságnak, fajrokonaink igazságos és méltányos érdekei kielégíttessenek; a másik pedig az, hogy olyan törekvésekhez, a melyeknél fogva egyesek bizonyos érdekből azt a népet illusiók, remények keltésével az egyezség megkötése ellen izgatják, nem csak gyámolítását nem adja, hanem azokkal szemben határozottan állást foglal. (Helyeslés jobbfelol.) Tudom, hogy a t. képviselő ur a legnagyobb, a legteljesebb önzetlenséggel védi a csángók érdekeit. Távol legyen tőlem, hogy ebben kételkedni akarjak. De azt is tudom, hogy vannak