Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-120
120. országos ülés június 16-án, szombaton. 1S8S. 331 Ugy látszik, hogy csak erre vártak, mert 1886. októberében jött a szolgabíró utján, a legfőbb kormányi közeg — a főispán azon izenete, hogy alkalma volt betekinteni azon törvényjavaslatba, mely az 1871: LIII. törvényczikk 82. §-a értelmében a Törcs és Talmács várhoz tartozott községek birtokrendezésére nézve a törvényhozásnak beadandó lesz s hogy az e községek népére nézve káros és hátrányos levén, nagyon ajánlatos, hogy a hétfalu népe az ő magas pártfogása alatt Brassó város közönségével egyezzék ki. A szolgabíró ur készséges futárként terjesztette e rémhírt s a lekötelezett s tőle függő elöljárókkal, városi bérlőkkel s néhány megnyert emberrel jegyzőkönyveket vett fel, melyek szerint az erdők és legelők negyedrészét, a korcsma és malomjogok megváltása fejében 300,000 forint váltságdíjat ajánlanak fel, illetőleg ajándékoznak Brassó városának. Iszonyatos még csak elgondolni is ezen kebellázító eljárást, a mely szerint Brassó városa főispáni assistentiával e szegény népről két bőrt nyúzott le, mert még feltéve, de meg nem engedve, hogy a hétfalu lakói úrbéresek lettek volna is, Brassó városa 1860-ban az akkori Kreisgericht végzése következtében gyorsan kikapott 215,024 forint és 32 1 / 2 kr. úrbéri- és dézsma-kárpótlássál s annak kamatjaival mindennemű követelésére dúsan fedezve volt s igy embertelenség volt e szegény degradált népet egy második, még nagyobb kárpótlás megfizetésének elvállalására kényszeríteni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez hihetetlenek tetszik az úgynevezett alkotmányos magyar kormány alatt s még is az ritka rafinériával lett keresztül erőszakolva; de igy is, minden mesterkedés daczára, Bácsfalu és Türkös községek minden egyezkedést határozottan visszautasítottak, segítségül tehát leküldetett innen egy ministeri tanácsos, ugyanaz, a ki a fennebb említett üzemtervet rájuk octroyálta, a ki Brassóban ugy nagyjában mindenik község részére megszerkesztette az egyezség-leveleket, de ugy, hogy a Brassónak átengedendő területek telekkönyvi számai be nem jegyeztetvén, a zavarosban való halászatra tág tér hagyatott nyitva s oly szigorú egyetemleges kötelezettség köttetett ki, hogy ha a kárpótlási összegek fizetésének csak egyetlen határideje is elmulasztatnék, az egymásért egyetemlegesen jótálló lakosok összes ingó és ingatlan vagyona rövid utón lefoglalható és eladható lesz. Az expropriatiónak ezen furfangos okmányait aztán egy szép napon szolgabírói assistentiával kivitte a Hctfalüba akkor, a midőn a nép értelmesebb és vagyonosabb része itt a fővárosban a ministereknél keresett védelmet, más része ügyvédükkel való értekeződés végett távol volt s ott a tanácstalan népet azzal rémítgetve, hogy ha az egyezséget rögtön el nem fogadják, még puliszkafőzésre való fájuk sem lesz, aláíratták az öt falu előre megnyert elöljárói, birtoktalan és vándorlakói által; de Bácsfalu és Türkös ekkor is megtagadták az aláírást. Ezek megpuhítását aztán a legistentelenebb eszközökkel vették foganatba, papjaik és tanítóikat — mert a népet tanácsaikkal éltették — fegyelmi eljárás alá fogták, kettőt áthelyeztek, a többit minden jövedelmeiktől s a népet az utolsó befaló falás kenyértől is megfosztották, mert tanító és pap fizetése s a nép élelme kizárólag a faeladásból telt ki, a reájuk erőszakolt erdőkezelő bizottság pedig szigorú birság terhe alatt eltiltotta, hogy erdeikből csak egy piszkafát is kivihessenek s 5000 írt régibb birságért végrehajtókkal megrohantatván, ingóságaikat is bírói zár alá fogták. Igy aztán a véginségre juttatott nép, a mint szokás mondani, a késnek torkára illesztése által kényszeríttetett az egyezségnek — a mi halálítéletével egyértelmű volt — aláírására, de az említett két falu igy sem irta alá. Az aláírás után jött rögtön a foganatosítás olyformán, hogy Brassó városa az ő illetőségét kivette oly közel fekvő és conservált erdőségekből, a melyeknek holdja megér legalább is 100 forintot, míg a szegény kijátszott nép saját illetőségét kikapta olyan távol fekvő kopár sziklabérczeken, a hol fa nem terem s a hol egy holdnak értékét legfölebb egy forintra lehet tenni. (Halljuk! a szélső baloldalon.) T. ház! E qualificálhatatlan eljárás által nemcsak ama szegény nép, hanem a magyar állam is rá van szedve és érzékenyen károsítva, mert itt két alternatívával állunk szemben. Ha úrbéresek lettek volna is a hétfalusiak, akkor is Brassó városa ki van elégítve azon 215,000 ftrtal, a mit saját Bezirkereik által úrbéri kárpótlás fejében, minden törvényes formák mellőzésével rögtön kiutaltatott magának. Ha már most még ama szegény nép által még is 300,000 írt váltságdíj tat akar magának fizettetni s az erdeikből a legértékesebb részt kezén tartani: akkor az államtól az átalakulás zavaraiban felvett kárpótlást, a mi — szintén kiutalt kamataival együtt a félmilliót megközelíti — vissza kell térítenie a rászedett magyar államnak. Tertium non datur. íme, t. ház, történethűn adtam elő a lehető rövidséggel azon ügyet, a melyet a hosszadalmas és zavaros kérvényből sem a kérvényi bizottság, sem a t. ház tagjai meg nem érthettek s a midőu azt tettem,nem vezetett engem semmiféle nemzetiségi gyűlölet, hanem csakis a jog, az igazságérzete s azon szabadságérzet, a mely teljes életemben arra késztetett, hogy az elnyomottakat védjem az elnyomók ellen. (Élénk tetszés és éljenzés a szélső baloldalon.) Az előadottakból mindenki meggyőződhetett, hogy azon szegény néppel szemben a legnagyobb erőszakoskodást követték el s hogy azok
