Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-119
310 l í9- országos ülés jnnius 15-én, pénteken. 1888. nagyobb részt saját terményeit használja fel. Hogy a törvény azon rendelkezése, hogy a mezőgazdasági szeszgyár legnagyobb részt saját terményeit köteles felhasználni, miként magyarázható: ezt én nem tudnám megmondani. Ezt azonban maga a t. kormány sem tudja, mert közegeinek jelentése alapján fog határozni. Közegei pedig az egyik esetben azt jelenthetik, hogy a feldolgozandó termény legnagyobb részt a mezőgazdasági szeszgyárosnak saját terménye ; másik esetben meg azt, hogy az legnagyobb részt nem a mezőgazdasági gyáros terménye. Ez, t. ház, oly akadály sokak előtt, hogy e körülmény igen sok embert fog elriasztani attól, hogy mezőgazdasági szeszgyárt állítson, mert ne méltóztassék elfeledni, hogy a legsúlyosabb büntetés van arra kiszabva, hogy ha valaki igénybe veszi a mezőgazdasági szeszgyáraknakadott kedvezményta nélkül, hogy megfelelne a törvény azon követelményének, hogy a feldolgozandó terménynek legnagyobb részben saját terményének kell lenni. Ez eddig szokásban nem volt. Eddig a feldolgozandó terményeket a gyáros a környéken vette, mert ezeket messziről nem is lehet venni, mint a burgonyát, melyet szállítani lehet. Már most az az ember, a ki még tavaszszal nem tudta, hogy vájjon szeszgyárt fog-e állítani vagy nem s hogy olyanok lesznek-e a törvényhozási intézkedések, hogy gyárt állíttasson, készületlenül áll: holott ha már tavaszszal tudta volna a törvény határozatait, ugy késsült volna a szeszgyár felállításához, hogy lehetőleg eleget tegyen a törvénynek. Ez, megvallom, igen nagy nehézség azokra nézve, a kik mezőgazdasági szeszgyárakat akarnak felállítani, főkép ha tekintetbe veszszük azt, hogy a törvény által adott kedvezmény jogtalan igénybe vétele oly büntetéssel sujtatik, a mely 5 évig nem évül el. Ennek következtében az illető 5 évig van kitéve annak, hogy valamely pénzügyi közegnek esetleg helytelen magyarázata folytán oly büntetés érheti, a mely őt okvetlenül koldusbotra fogja juttatni. Sokan lesznek tehát, a kik ily körülmények közt nem fognak a dologhoz. Az ipari szeszgyárosok előtt ellenben általában semmiféle akadály nem létezik. Ok már évek óta vannak azon helyzetben, a melyet a törvény előir és üzemükben is csak azon egyetlenegy különbség lesz, hogy terményeiknek foka 75-ről 80-ra lett átalányozva. En, t. ház, csak azért voltam bátor felszólalni , hogy ne méltóztassék oly határozottan elítélni azon tehetetlen, a maguk érdekeit be nem látó gazdákat, a kik-a nekik nyújtott előnyöket nem veszik igénybe, mert sokkal nehezebb állása van egy gazdának, a ki különösen ezen átmeneti korszakban akar szeszgyárat állítani, mint a hogy azok hiszik, a kik mezőgazdasági gjárakkal soha sem foglalkoztak. Épen ezért, t. ház, minthogy módosítványt nem kivánok beadni, ezeket a kormány szives figyelmébe ajánlom és én meg vagyok győződve, hogy a kormány meg fogja tenni a lehetőt a mezőgazdasági gyárak érdekében és rendeleti utón javítani fogja azt, a mit ezen törvényjavaslat a mezőgazdasági szeszgyárakra nézve, mint hátrányosat tartalmaz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor államtitkár: T. ház! Miután Szentkirályi Albert t. képviselő ur egyenesen a kormányhoz intézett néhány kérdést: bátor leszek röviden válaszolni az általa felhozottakra. (Halljuk! Halljuk 1) Először is azon aggályára nézve, melyet Liptay Károly képviselő ur nyomán hozott fel, hogy a szünetelő gyárakra itta törvényjavaslatban nem fordittatik kellő gond: bátor vagyok utalni a törvényjavaslat 3. §-ára, a hol határozottan ki van mondva, hogy először is figyelembe vétetnek azon gazdasági szeszgyárak, melyek 1884—1887-ig működtek, másodszor figyelembe vétetnek azok, melyek 1881 — 1884-ig keletkeztek: azon esetben is, ha 1884-ben szüneteltek és harmadszor figyelembe vétetnek mindazon mezőgazdasági gyárak, melyek akár korábban működtek, akár későbben keletkeztek. Én tehát azt merem mondani, hogy egyáltalában nem lesz olyan mezőgazdasági gyár, mely 1889. jan. Íjéig üzembe helyeztetik, ezen törvényjavaslat értelmében a contingensből ne részesülne. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezzel kapcsolatban, t. ház, felelek arra is, a mit Szentkirályi Albert t. képviselő ur utolsó ellenvetésül méltóztatott felhozni, hogy tudniillik mezőgazdasági gyárak az idő rövidsége miatt nem fognak keletkezhetni. Ugyanis, ha a t. képviselő ur fig\ elemre méltatja a törvényjavaslat 1. §-át, azt fogja találni, hogy ott határozottan meg van mondva, hogyha a mezőgazdasági szeszgyárak a legközelebbi főzési idényig nem tudnak is készen lenni az átalakításokkal és hogyha a három évre terjedő felosztási időszakon belül keletkeznek szeszgyárak, ezek évrőlévre figyelembe vétetnek. Mit tesz ez ? Ez annyit tesz, hogyha valamely mezőgazdasági gyár azért nem tudná az üzemet újólag felvenni, mert nem tud az átalakításokkal 1889. jan.'l-ig elkészülni, módjában lesz a törvényjavaslat 1. §-a értelmében az üzemet egy évvel későbben kezdem meg. Tehát ha az időre méltóztatik súlyt fektetni — én megengedem azt, hogy lehetnek egyes gyárak, melyek az átalakításokkal nem lesznek egészen készek 1889. jan. l-ig, de ezekre nézve be fog következni azon állapot, hogy egy évvel későbben fogják a maguk üzemét felvenni. (Ugy van! jöbbfélöl.) Egyébiránt e tekintetben még egyet vagyok bátor megjegyezni (Halljuk!) és ez az, hogy ezen átalakítások egyáltalában nem oly nagyok
