Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-119

119. országos ülés június 16-én, pénteken. 1888. 309 kénytelenek voltak üzletöket megszüntetni. Tehát, azt hiszem, hogy ezen gyárakra nézve tökéletesen igaza van Liptay Károly t. képviselőtársamnak, a midőn a kormány figyelmét felhívta, hogy ezek nagyobb mérvű figyelemben volnának részesítendők a törvényjavaslatban, mely midőn nagy figyelemben részesíti az újonnan keletkezett gyárakat a 32,000 hectoliterrel, amazok iránt mostoha elbánást tanúsít. Különben is van egy megjegyzésem, melyre nézve igen nagy köszönettel venném, ha a kormány szives lenne felvilágosítást adni, tudniillik azon fennálló, de nem működő gyárakra nézve az az intézkedés foglaltatik a javaslatban, hogy a „mezőgazdasági szeszfőzdék sorából meghívandó két szakértő meghallgatása után a pénzügyminister állapítja meg az alapot". . . . Nem értem, vájjon az a két szakértő az egész országra és valamennyi gyárra nézve szakértő-e, vagy minden egyes gyárra nézve külön szakértők hivatnak-e meg és hogy általában e két szakértőnek minő köre és befolyása van az engedélyezés kérdésében ? Azt hiszem, hogy ha az a két szakértő, a kit a kormány választ, bizonyos befolyást fog gyakorolni, ez csak complicálja a kérdést és nagy mértékben bizonytalanná teheti azt az engedélyezést, a mi a szeszgyárakat csakugyan megilleti. A mit a t. ministerelnök ur arra nézve mondott, hogy hiszen a javaslat a mezőgazdasági szeszgyárakat oly nagy figyelemben és előnyben részesítette, a milyen csak lehetséges, ezt nem vonom kétségbe. Elismerein, hogy a törvényjavaslat azon elvi álláspontból indulva ki, hogy Magyarországon a mezőgazdasági és ipari szeszgyárak fentartandók, a mezőgazdasági szeszgyáraknak is megadja azt, a mi azokat megilleti, sőt gondoskodik arról is, hogy fejlődhessenek. A kormánynak ezen jó és őszinte indulatát elismerem, mert ezt a tények által is bebizonyítva látom; csak egyet vagyok bátor megjegyezni. Ez pedig az, hogy az a jó indulat, mely a törvényjavaslatban nyilatkozik, a gyakorlatban miként fog alakulni, mert itt az az egyszerű kérdés merül fel, hogy vájjon az a 300,000 hectoliter, mely a gazdasági szeszgyáraknak van átengedve, valóban fel fog-e ezen gazdasági szeszgyárak által használtatni oly körülmények között, a melyekbe épen ezen törvényjavaslat által jutnak. Fájdalom, én nem hiszem, hogy ez a 300,000 hectoliter felhasználtathatnék a gazdasági szeszgyárak által, még pedig épen ezen felosztási törvényjavaslat hibái miatt, mert ez oly intézkedéseket tartalmaz, a melyeknél fogva a gazdasági szeszgyárak alig lesznek képesek felhasználni a részükre biztosított mennyiséget. Az első akadály, mely a t. kormány jóakaratú, intézkedéseinek ellenében áll, az idő rövidsége. Ez a törvényjavaslat és a szeszadó-törvényjavaslat még nem emelkedett törvényerőre. Mikor fog ez megtörténni ? Mert e két törvényhez az utasítások és a kormányrendeletek még nincsenek készen. Mikor fognak ezek a közönség kezeibe jutni és általában ismeretesekké lenni ? Ehhez bizonyosan kell néhány hét. En tehát azt a szerény észrevételt vagyok bátor tenni, hogy talán nagyon meg fogja könnyíthetni a t. kormány a közönség tájékoztatását, ha ezen törvényekből és az ezekre vonatkozó kormányrendeletekből, valamint az ellenőrzési intézkedésekre vonatkozó utasításokból egy olcsó kiadást fog rendezni, a mely kapható lesz dohánytőzsdékben és adóhivatalokban, mert a nagy közönségnek ezek csakigy fognak hozzáférhetőkké lenni. A mi már most az átalakításokat illeti, minthogy én ezekben látom a legnagyobb nehézséget, itt is kívánatosnak tartanám azt, hogy ha mára t. kormány az összes átalakítások költségeit nem is vállalja magára, mégis némileg e tekintetben ä gazdaközönségnek segítségére legyen. A t. kormánynak itt a központban nagy összeköttetései vannak, könnyebben megtehet mindent, mint az egyes gazda, ki távol a központtól és minden közlekedéstől, azt sem tudja, hová és kihez forduljon, hogy ezen átalakításokat helyesen és jól eszközölhesse. A vidéken bármely gazda juthat abba a helyzetbe, hogy például megrendeli az átalakításokat valahol, a hol épen ahhoz értőt talál, a ki jól vagy rosszul meg is csinálja azokat, de következik a szemle, hol az átalakítások, mint helytelenek visszautasittatnak. Már most az igy járt gazdának ismét meg kell keresnie azt a mesterembert, a ki az átalakításokat csinálta, hogy a kívánt javításokat vigye keresztül. Az idő ezzel elmúlik s a gazda nem lesz képes a szeszgyártást megkezdeni. Igen kívánatosnak tartanám tehát; ha a t. kormány legalább annyiban segítené ezen, a központtól távol lakó mezőgazdákat, hogy bizonyos iparosokat designáljou, a kik ezen átalakításokat a kívánt kellékeknek megfelelően képesek megcsinálni s garantiát nyújtanak arra nézve, hogy ha többet is fizetnek, ily kellemetlenségeknek nem lesznek kitéve, hanem hogy az átalakítások helyesen, a kellő időben és jól lesznek elkészítve. Ez csak az egyik nehézség. De már most a nagy nehézség a mezei gazdákra nézve miben áll. Abban, hogy az átmeneti időszak oly rövidre van szabva, hogy igen sokan nem készülhettek arra, hogy mezőgazdasági szeszgyárakat nyissanak oly körülmények közt, a milyeneket a törvény előír. Mert mit mond a törvény ? A szeszadó-törvényjavaslat tárgyalásánál volt szerencsém egy módosítást erre vonatkozólag beadni, mely azonban nem fogadtatott el s a mely abban állott, hogy ne határoztassék meg az s ne követeltessék oly tisztán és világosan, hogy a mezőgazdasági szeszgyár kizárólag vagy leg-