Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-119
119.országos ttlésjnnius 15-én,pénteken. 1888. 0Q7 adóról szóló törvényjavaslat tárgyalása alatt történtekre a magam részéről visszatérni nem fogok. Én azt hiszem, hogy teljes megnyugvással kérhetem a t. házat, hogy ezen törvényjavaslatot, ugy a mint van és egyes részleteinek megzavarása nélkül is elfogadni méltóztassék. Helyesen jelezte Helfy képviselő ur, hogy ez legalább legfőbb pontjaiban csakugyan a különböző érdekeltek közti compromissum. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy midőn egymással szemben elmondhatták érveiket és kívánalmaikat, akkor lehetett igazán mindegyikre nézve a legméltányosabban megállapítani a contingens felosztását. De különben is megvallom, Liptay Károly képviselő ur beszéde, a mennyire ki tudtam venni, engem annyiban meglepett, hogy én azt láttam — ha jól fogtam fel — hogy ő elfelejtkezett arról, hogy mi volt egyik indoka egy új szeszadóról szóló törvény hozatalának, t. i. a túltermelés, a melynek alapján ugy a gazdasági, mint ipari gyárak igen veszélyes helyzetbe jutottak; mert ha erről meg nem feledkezik és abból nem indul ki, hogy az ipari gyárak termelhetnek a nagyobb adótétel mellett in infinitum, mert lesz, a ki azt megveszi, ha mondom, arról el nem feledkezik, hogy mily bajt csinált már a fúlproductio: akkor nem tehette volna azon számítást, hogy az ipari gyárak bátran átengedhetik a contingentált öszszeg nagy részét pár év alatt a gazdasági gyáraknak, mert ők a nagyobb adó mellett azért csak annyit főzhetnek, mint most, vagy bármikor, mert a szesznek is megvan az a tulajdonsága, hogy a gyártás csak akkor jár haszonnal, ha azt illő áron el tudják adni. Főzni lehet, hanem ha nincs, a ki megvegye, akkor igazán el kell pusztulni a szeszgyárosnak, de még meg is károsítja a többieket, mert a túltermelés által annyira lenyomja a szesz árát, hogy a contingentált kisebb adó mellett dolgozó mezőgazdasági gyárak is csak kárral termelhetnek. (Helyeslés.) Ilyen alapon számítást tenni, elfelejtve a gyakorlati helyzetet, a gyakorlati élet követelményeit, meggyőződésem szerint nem lehet. Ha már most abból indulunk ki, hogy contingentálni kell az összeget, épen azért, hogy biztos legyen ezen összegnek elosztása, akkor azután mit tenne az az eljárás? Az ipari szeszgyáraktól még nagyobb összegeket levonni azért, hogy azon gazdasági szeszgyárak állhassanak lábra, a melyek — a t. képviselő ur szerint is — nem léteznek. Ez annyit tenne: elvenni attól, a kinek van, adni annak, a kinek nincs. Hogy épen, mikor mint biró mondta, hogyha itt állana, mit fogna tenni, épen akkor csodálkozom, hogy ilyen princípium alapján indult el, a mi — ismétlem — azt tenné: elvenni attól, a kinek van és adni annak, a kinek nincs. Liptay Károly: Elvette attól, a kinek van! Tisza Kálmán ministerelnök: Engedek met kérek, nem vette el a törvény senkitől és most valamennyinek közös érdekében reducálja valamennyinek termelését, még pedig abból kiindulva, hogy az erősebb nagyobb reductiót megbír, sokkal nagyobb mértékben a nagyokét és kisebb mértékben a kicsinyekét, sőt a gazdasági szempomtnak is eleget tesz, mert új gazdasági szeszgyáraknak létesíthetését biztosítja; de oly messze menni, hogy e czélból az ipari szeszgyárakat megöljük, nem lehet. (Helyeslés.) Ezek után, t. ház, azt hiszem természetesnek méltóztatnak találni, ha Liptay Károly képviselő ur határozati javaslatát nem fogadom el. (Helyeslés) A mi gróf Lázár Jenő képviselő ur kívánságát illeti, bátor vagyok megjegyezni, hogy ezen törvényjavaslat azon kisebb ipari gyárakra, azt lehet mondani, igen nagy figyelemmel volt, mert a 8 hectoliterig főzőknél 50 százalékkal, a 8 —12 hectoliterig főzőknél 30 százalékkal, a 12 — 20 hectoliterig termelőknél 10 százalékkal emelte azon alapot, a mely szerint a mennyiségben részeltetni fognak és azt hiszem, hogy ezen túlmenni ismét nem lehetne és nem volna helyes, mert utoljára is mi egy gazdasági szeszgyárnak criteriuma ? A t. képviselő ur tudniillik szíves volt azt mondani, hogy ezek ugyan ipari gyárak, de tényleg- gazdaságiak. A gazdasági szeszgyáraknak főjelzője az, hogy saját gazdasági terményeiket égessék fel. Már pedig, t ház, olyan gazdaságok, a milyeneket a képviselő ur megnevezett, nem 20 hectoliter napitermelésnek, de 7 — 8 hectoliter napi termelésnek természeti anyagát sem bírják megtermelni, (Helyeslés a jobboldalon) akkor pedig már természetüknél fogva a gazdasági szeszgyárak körébe nem vonhatók. Ezek megjegyzése után ismételve kérem a t. házat, hogy a javaslatot általánosságban, de igen kérni fogom, hogy részleteiben is elfogadni méltóztassék, mert utoljára épen itt, a hol bizonyos arányokról van szó, az egyes részletek megváltoztatása helytelenné tehetné az egész törvényt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Liptay Károly képviselő ur félreértett szavainak helyreigazítása végett kér szót. Liptay Károly: T. ház! (Halljuk!) A ministerelnök ur ugy értette előadásomat, mintha én in infinitum akarnám megszorítani a nagyipart és teljesen ki akarnám azt szorítani az activitásból, a kisebb adótétel melletti termelhetésből. Az én indítványom oda terjed, hogy 10 év multával lenne az egész gazdasági iparnak contingentált mennyisége 522,000 hectoliter, maradna a nagy iparnak 350,000 hectoliter. Azt hiszem, ez nem involválja azt, mintha én bizonyos jogok elkobzásával más particuläris érdekeknek jogtalan igényeket akartam volna vindicálni. B9*
