Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-119

gQg 119. országos ülés június 15-én, pénteken. 1888. felhasználni; äe constatálom, hogy erre is felhasználható. Én tehát arra kérem az igen t. pénzügyminister urat, hogy mintán itt komoly törvényes intézkedésről és nagy teherről van szó, melyet a nép most magára vállal és melyhez a ház nagy többsége csakis rendkívüli pénzügyi helyzetünk nyomása alatt járul hozzá: méltóztassék mindjárt eleve, mihelyt az e törvény végrehajtására vonatkozó rendeleteket kibocsátja, intézkedni az iránt, hogy egyetlenegy közege se használja ezt más czélra, mint a melyre azt maga a törvényhozás szánta. (Helyeslés a ssélsB baloldalon.) Többet ez irányban nem mondok. A törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés.) Beöthy Algernon jegyző: Gróf Lázár Jenő! Gróf Lázár Jenő: T. képviselőház! (Halljuk !) Én ugyan azt hiszem, hogy az a kérdés, a melyhez hozzá akarok szólani, jobban lenne a részleteknél kifejthető, de miután áttekintettem az egész törvényjavaslatot és megjegyzéseimet annak egyik részletéhez sem biroin alkalmazni, kénytelen vagyok észrevételeimet általánosságban megtenni, kijelentve a mellett, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Megjegyzéseim azon szeszgyárakra vonatkoznak, a melyek mint ipari szeszgyárak állottak fenn, de tényleg gazdasági szeszgyárak voltak. (Halljuk!) Jól tudjuk ugyanis, hogy az, a ki egy gazdaságban szeszgyárat állított fel, ezt azért tette, hogy annak hasznát vegye gazdaságában; de ha az ő birtoka nagyobb volt annál, a mennyi a gazdasági szeszgyár kezelésére elégséges, kénytelen volt nagyobb szeszgyárat építeni és igy a régi törvény alapján nem gazdasági, hanem ipari szeszgyár czímén kellett azt neki üzembe vennie. Most az a helyzet áll elő, hogy az olyan ipari szeszgyár, a mely a gazdaság nagyságához volt mérve, le fog szállíttatni a contingens által. Én ezt természetesnek találom, nem is szólok ellene ; de azt hiszem, hogy a gazdasági szeszgyárak és egyáltalán mezőgazdaságunk védelme szempontjából nagyon könnyű volna a kormánynak kimondani, hogy azon ipari szeszgyárak, melyek gazdaságokkal voltak összekötve — tekintve azt, hogy egy gazdasági szeszgyár csak 7 hectoliter napontai termelésre nyer engedélyt — ha a hét hectoliteren felül is akarnak gyártani, mint gazdasági szeszgyárak gyárthassanak kétszer, háromszor, négyszer hét hectoliter erejéig. De minthogy a contingentálás szerint a kilátásba helyezett szesztermelési mennyiség már be van osztva és más gyáraktól el nem vonható, természetes, hogy e többletet a gazdasági gyáraknak adott contingensből kell elvenni. De másfelől ez által a gazda azon előnyben részesülne, hogy a helyett, hogy 4 szeszgyárat építsen, csak egyet építtet és a termelés többletéből fizetnék a 35 forintnyi rendes terményadót, a miből az államnak nem csekély haszna lenne. Azt hiszem, hogy ez nem sértené az állam érdekeit és igy kérem e módosításnak elfogadását. Hogy álláspontomat indokoljam, kénytelen vagyok egykét megjegyzést tenni az erdélyi gazdasági viszonyokról. A ki azokat ismeri, tudja, hogy Erdélyben nincs gazdaság, mely trágya nélkül kezelhető és ha valaki szeszgyárat épít, azt azért teszi, hogy gazdaságra használja és ha nagyobbra építtette a 7 hectoliter napitermelésnél, elég bizonyíték arra, hogy a gazdaságban arra feltétlen szüksége volt. Meglehet, hogy Felső-Magyarországon is ilyenek a viszonyok, de azokat nem ismerem oly behatóan. Azt hiszem azonban, hogy ott megelégedhetnek a gazdasági szeszgyárak 7 hectoliter termeléssel, holott Erdélyben van olyan pár ezer hold terjedelmű birtok, a hol 1000—2000 hold a szántóföld és a hol a 7 hectoliteres szeszgyár jóformán eltűnik a gazdaságra nézve. Azért újra kérem, méltóztassék a módosítványt, a mely nem alterálja a gazdasági gyárak természetét, sem az állam jövedelmeit, elfogadni. Mielőtt végeznék, legyen szabad még néhány megjegyzést tennem, a t. ministerelnök ur által múlt beszédemre adott válaszra. A t. ministerelnök ur, azt hiszem, tévesen értett, midőn azt mondta, hogy nem 5 és 11, hanem 9 és 14 írt volt az adó és restitutió. Méltóztassék elhinni, hogy nekem igazam volt. Az adó tényleg 11 frt volt és a restitutio is 1884-ben 11 frt. De a megadóztatás! alap 75 százalékos Ausbeute-re volt alapítva, holott tényleg az 94 százalék volt és a 18 órai erjesztési idő helyett 6 óra elégséges volt. Én tehát csak a közép arányt vettem fel, mert ezen arányok következtében a jól felszerelt nagy gyárak a névleges 11 frt adó helyett természetben 4 frt 50 krajezárt fizettek és 11 frt frt restitutiót kaptak. A mi a t. ministerelnök ur válaszának másik részét illeti, a hol azt mondta, hogy a marosvásárhelyi szeszgyár tulajdonosai örültek, mikor a gyár leégett, arra meg kell jegyeznem, hogy részben én tévedtem, hogy az évszámot nem mondtam meg, hogy mikor égett le; hanem utólag meg keli jegyeznem, hogy a marosvásárhelyi szeszgyár áprilisban égett le és septemberig fel nem építtetett és mikor az építéshez hozzá akartak fogni, akkor már az egyesség meg volt kötve a Lajthán túli részekkel, a mely a szeszgyár további üzemét lehetetlenné tette. (Helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Csak igen röviden kívánok egy pár szóval reflectálni; természetesen a szesz-