Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-119

Ilii- országos ülés janin* 15-én, pénteken. 1888, 305 Tehát az adóelengedés tekintetében itt is hátrány­ban vagyunk 9*76%-kal. Ebből ennem tudok mást következtetni, mint azt, hogy ha a gazdasági gyáraknak eddig a rájuk nézve kedvező törvények alatt nem volt oly elő­menetelük, hogy megélhettek volna a gyáripar mellett, akkor szerintem a gyengébb alapon inkább még visszaesés lesz. Ennek némi kiegyenlítésére bátor lennék t. képviselőház, egy határozati javaslatot terjesz­teni be, mely mindössze csak egyetlen egy pontra vonatkozik, arra tudniillik, hogy a nagy­ipar illetőségéből az újonnan keletkezendő gazda­sági ipar részére kihasítandó 27 ezer hectoliter helyett annak dupluma, vagyis 54,000 hectoliter hasittassék ki. Mi lenne ennek a következménye, t. ház? Az, hogy akkor az első cyclusban a nagyipar, ennek az általam indítványozott 54,000 heetoliter­nek kihasításával, termelné az egész manapság tényleges termelési mennyiséget, azaz 911,000 hectolitert, termelné 39 frt 25 kron heetoliteren­kint. Vagyis a különbség a kisebb adótétel és ezen átlag között csak 4 V* kr. lenne s az én leg­jobb lelkiismeretes meggyőződésem szerint a gyár­ipar nemcsak hogy nem csökkenne, hanem foly­tonos fejlődésnek is örvendene. Az utolsó években pedig, t. képviselőház, az én indítványom alapján a nagyipar az egész mai termelési mennyiséget, azaz 911,000 hectolitert termelné 41 kron, tehát tiz esztendő alatt volna a különbség 39 és 40 között, vagyis kerekszámban termelne 40 kron 10 éven keresztül. És itt látnám én, t. képviselőház, azon különbözetet, mely ok­vetlenül megkívántatik, hogy a két gyártási cathe­goria egymás mellett megélhessen s igy gondol­nám én ezen különbséget megállapítandónak. Bátor vagyok azért határozati javaslatomat a t. háznak elfogadásra ajánlani, különben kény­telen volnék a magam részéről a törvényjavaslat­hoz hozzá nem járulni. (Helyeslések a szélső bal­oldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Madarász József jegyző (olvassa): Hatá­rozati javaslat, beadja Liptay Károly. Az első szakasz utolsó előtti bekezdésében 27,000 hectoliter helyett tétessék 54,000 hecto­liter. Beöthy Algernon jegyző: Helfy Igná na ez: Helfy Ignácz: T. ház! Természetesnek fogja találni mindenki, hogy az a kérdés, miszerint a különböző magyarországi szesztermelőknek egyike vagy másika az egész szeszcontingensből mennyit kapjon, nem képezhet politikai pártkér­dést. S azért nem fog feltűnni senkinek, ha az előttem szólott t. barátomnak felszólalásával szem­ben csak néhány rövid szóval leszek bátor indo­KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. V. KÖTET. kölni szavazatomat, raelylyel ezen törvényjavaslat­nak általánosságban való elfogadásához hozzá­járulok. (Haljuk! Halljuk!) Legfőbb indokom az, hogy, mint mindnyájan tudjuk, az előttünk fekvő törvényjavaslat tulajdon­képen nem egyéb, mint compromissum, mely az illető érdekeltek szaktanácskozmánya folytán létrejött. Én megvallom., t. ház, hogy ezt a com­promissumot annyira dicséretesnek találom iparo­saink részérő], különösen azzal szemben, a mi más országokban történt nem régiben s történik ren­desen, valahányszor anyagi érdekek jönnek egy­mással összeütközésbe, hogy lehetetlenség örö­memnek és elismerésemnek kifejezést nem adnom akkor, midőn látjuk, hogy ily éles ellentétek daczára is iparosaink maguk között meg tudtak egyezni. Mikor ezt a tényt constatálom, lehetetlennek tartom, hogy én akkor közbelépjek, vagy egyálta­lán, hogy közbelépjen a parlament és azt mondja: hiába békültetek ki, nem egyezünk bele, nem nyugszunk meg benne, hanem ki kell matatnunk, hogy egyiken vagy másikon méltatlanság történik. Ez az egyedüli ok, mely miatt én hozzájáru­lok a törvényjavaslathoz. Lett volna ugyan nekem is kifogásom az ellen, főképen lett volna akkor, ha magát a szeszadó-törvényjavaslatot a ház nem fogadta volna el abban az alakban, a melyben elfogadta és igen természetes, hogy akkor ezt is más alakban képzeltem volna; de minthogy az befejezett tény, én a magam részéről a jelen kér­dést helyesen megoldottnak látom, annál is inkább, mert — ismétlem — maguk az illetők is bele­nyugosznak. Midőn tehát kijelentem, hogy a törvény­javaslatot a mondott oknál fogva általánosságban elfogadom, ki kell jelentenem azt is, hogy ha a t. kormány lehetségesnek találja elfogadni a rész­leteknél Liptay Károly t. barátomnak azon indít­ványát, hogy a kihasítandó 27,000 hectoliter emeltessék — a mi utóvégre nem lenne valami nagy megrontása az egész combinatiónak — én nekem ez ellen semmi kifogásom nincs, de semmi­kép sem kötöm hozzá az általánosságban való elfogadásra adandó szavazatomat. (Helyeslés,) Ennek kijelentése után engedje meg a t. kor­mány, különösen az igen t. ministerelnök ur, mint pénzügyminister, hogy minden malitia és gyanú­sítás nélkül egy kérést intézzek hozzá, jobbnak tartván,hogy ez most történjék, abban a perezbem a midőn ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, mint­sem akkor, ha már az a gyakorlati életbe átmegy. (Halljuk!) Tagadhatatlan tény, hogy a szeszadó-törvény­nyel, a mint az most lesz, a kormány megint egy igen nagy, igen jelentékeny, igen erős hatalmi fegyvert kap a kezébe. Nem mondom, hogy ez volt a ezélja vele, vagy, hogy erre a czélra fogja 39

Next

/
Thumbnails
Contents