Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-117

117. országos ülés június 12-én. kedden, 1888. 289 vezettessék keresztül. Ez ellen sem forogtak fenn technicai nehézségek, de oly költséges hajózási ut lett volna előállítandó, mely az abból eredő eredménynyel nem állana arányban, ugy, hogy azon tervezet a leghelyesebb, a mely most javasoltatik. A zsilipes csatorna létesítése ellen azonban komoly aggályok merültek fel, de ezeket ezen csatorna ellen katonai szempontból felhozni nem lehet. Azon tervező, a kire a t. képviselő ur is hivatkozott, a legújabb idő óta azon nézeten van, hogy a helyett, hogy a csatornának kanyarulat adatnék, helyesebb volna egy egyenes csatornát létesíteni a szerb parton, még pedig olyképen, hogy az a szerb területbe legyen bevájva. Felesleges bővebben bizonyítanom, hogy fontos indokok szólanak az ellen, hogy a csatorna másutt létesíttessék, mint a Duna medrében. Ezek után tiszteletteljesen kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék, (Elénk helyeslés és tetszés.) Elnök: T. ház! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a szőnyegen levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Méltóztatnak szavazást kivarrni? (Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház többsége a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Először a czím. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét). Nagy István jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán; T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy a czímnél szólaljak fel, röviden reflectálva azokra, a miket Hieronymi képviselőtársam nekem válaszolt és reflectálva némileg gróf Zichy Jenő képviselő urnak elmondott egy észrevételére is. (Halljuk! Halljuk!) Én, a mikor a Tisza-torkolat összefüggését bizonyos tekintetben — mert csak így mondottam — e munkálatokkal hangsúlyoztam, Hieronymi képviselő úrra, mint a vizszabályozásban elismert első rangú tekintélyre hivatkoztam. Sajnálom, hogy akkor nem volt a teremben, mivel felszólalását, a melyet különben köszönettel vettem, bizonyos irányban talán szavaimhoz alkalmazta volna. Én azonban ugy is elértem felszólalásom ezélját az által, hogy a ház a t. képviselő urnak, a kit magam is szaktekintélynek ismerek el, nézetét ez ügyben hallhatta, különben talán nem szólalt volna fel. A t. képviselő ur hivatkozott egy igen nevezetes hydrographiai munkára, melyről általánosságban most is ő is helyeslőleg szólt és nem rég megjelent nagyszabású tanulmányozásában is elvileg helyeselte azt s csakis költségességét emelte ki, tudniKÉPVH. NAPLÓ 1887—92. V. KÖTET. illik, a Lanfranconi tervezetet a Vaskapu szabályozására nézve. E munkálatban van az a hosszú csatornavájás Titeltől Turn-Severinig említve, melyről Hieronymi képviselő ur is szólott. T. ház! Én is teljesen ugyanazt állítom e tekintetben, mint a t. képviselő ur, hogy a Tiszaszabályozásnál az árvízveszély elhárítása a Tisza vizszinének leszállítása és a Duna vizszinének leszállítása, illetőleg ama két különböző sebességű szakasznak kiegyenlítése által eszközölhető, csakhogy én abban különbözöm a t. képviselő úrtól, hogy ő azt állítja, hogy a Tiszánál ez eredményt olcsóbban is érhetjük el, mint a hogy azt Lanfranconi számítja ki, a ki e csatorna költségeit 20 millióra teszi, Hieronymi képviselő ur pedig 20 milliónál még jóval többe kerülendőnek mondja. Ez utóbbiban, megvallom, kételkedem, a mennyiben a technica folytonos haladása következtében afféle munkálatok, a mint azt a t. képviselő ur legjobban fogja tudni, ma már sokkal olcsóbban vihetők keresztül, mint évtizedekkel azelőtt, a mikor például Vásárhelyi a Vaskapu szabályozásának költségeit az akkori viszonyok közt még 24 millióra tette, ma pedig a minister ur azon helyzetben van, hogy előállhat, hogy e szabályozást 9 millió költséggel viszi keresztül. Azt hiszem tehát, hogy a Lanfranconi-féle tervet ma olcsóbban lehetne keresztülvinni, mint a mikor ő tervezte. Röviden ezt akartam IÜegjegyezni; hanem eonstatáloni azt, hogy maga a t. képviselő ur is, tehát egy vízszabályozási elsőrendű tekintély, elismeri azt, hogy a Tisza vizszinének leszállítása legalább Szegedig elérhető lenne a Lanfranconi-féle terv által, A^agyis a Duna-szabályozásnak nem közvetlenül a Sztenka-szirtnél, hanem mégis a Tisza torkolatánál való elkezdése által. Következőleg ellentétben nem vagyunk egymással. Álképviselő ur ugyan tagadja, hogy összefüggésben van a jelen munkálat a Tisza árvizszabályozási kérdéssel s a Tisza torkolatával; én is csak oly módon állítom, a mint Lanfranconi állítja. Ezt pedig a képviselő ur elismeri, csakis a pénzügyi oldalát tartja költségesebbnek ; következőleg igy véve a dolgot, itt felfogásunk között ellentét nincsen. Hanem furcsán vagyunk a retorsio kérdésével. Hogy milyen furcsán, azt gróf Zichy Jenő t. képviselő ur felszólalása tanúsítja. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Én azt állítottam, hogy a vizmércze alapján Csongrádig constatálható a retorsio ; Hieronymi t. képviselő ur ennek ellenében azt mondja, hogy itt nagyon csekély, jelentéktelen s csakis Szegedig jelentékeny. Ekkor előáll gróf Zichy Jenő képviselő ur s egyenesen tagadja, hogy a retorsio egyáltalában befolyással birna a tiszai árvizekre és e tekintetben akár a Lanfranconi tervétől, akár a most a kormány által ajánlott módtól nem vár javulást, hanem egy kalandos tervet említ 37