Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-117

117. országos ülés jnnius 12-én, kedden. 1888. 283saságnak valami titkos monopóliuma van és hogy Magyarország hűbéri viszonyban áll e társulattal szemben. Legelőször is a mi a monopóliumot illeti, azt hiszem, hogy erről nem lehet szó egyszerűen azért, mert a ki a hajózási forgalmat figyelemmel kiséri, tudja, hogy a Dunán az áruszállítás nagyobb részét nem a Duna gőzhajózási társaság hajói, hanem részben közönséges evezős hajók, részben olyan gőzhajók végzik, melyek egyesek, magánosok tulajdonát képezik. Az ezen hajók által szállított árúk mennyisége nagyobb, mint az, a melyet a Duna-gőzhajózási társaság szállít. Szállítási monopóliumról tehát absolute nem lehet szó. De abban az értelemben sem lehet szó monopóliumról, hogy csupán a Duna-gőzhajózási társaságnak vannak gőzhajói; mert hiszen köztudomás szerint vannak apróbb gőzhajózási társulatok, de van sok egyes hajótulaj donos is, a kik gőzhajóikkal tényleg gyakorolják H hajózást. De különben is a Duna tökéletesen szabad folyam, melyen a hajózást bárki tökéletesen szabadon gyakorolhatja. (Igás! ügy van! Helyeslés a jobb és baloldalon.) Azon óhaj azonban, hogy bár lenne egy magyar gőzhajózási társaság, tökéletesen jogos. Én tovább megyek a azt mondom, hogy bár végrevalahára a Duna-gőzhajózási társaság azon meggyőződésre jutna, hogy az ő igazgatási székhelyének tulajdonképen Budapesten kellene lenni. (Általános élénk helyeslés.) Mert hiszen forgalmának 9

/»o-ed része Magyarországból kerül ki, nem pedig Magyarországon kívüli helyekről és nem főleg Austriából. Ebben tehát tökéletesen egyetértek Orbán Balázs t. képviselő úrral és hogy erre kell minden áron törekedni és hogy a minister urnak ez egyik czélja, arról tökéletesen megvagyok győződve. {Helyeslés jobbfelöl.) Ezt akartam röviden a hajózás tekintetében megjegyezni; a törvényjavaslatot különben elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelöí.) Gróf Zichy Jenő: T. ház ! Nem volt ugyan szándékomban ezen törvényjavaslathoz hozzászólani s ha lett volna is, talán most még sem szólottam volna hozzá, mert hiszen eléggé kimerittetett már a kérdés; de minthogy szokás szerint ezen törvényjavaslatnál is igen széles mederben folyik a tárgyalás s felhasználtuk az alkalmat vizek szabályozásáról, ipar- és vámkérdésekről, magyar gőzhajózásról is szólani, szabadságot veszek magamnak pár perezre igénybe venni a t. ház türelmét egynémely, szerintem, téves felfogás rectificálására. (Halljuk! (Halljuk!) Én is meg vagyok győződve, miként t. barátom Thaly Kálmán mondotta, hogy ő nem reméli, hogy a 86 kilométer hosszú Vaskapu szakaszának szabályozása visszaható eredménynyel legyen a Tisza vidéke vizeire. Ennek a visszahatásnak a lehetőségét nem oszthatom és osztom ; mert a ki az Aldunát és annak kifolyását a tengerbe ismeri,, az tudja, hogy midőn az a Fekete tenger sulinál torkolata felé törekszik, oly hosszasan folyik fölfelé, hogy azon csak egy egészen más correcturávaí lehetne visszaható eredményt elérni. (Igasf ügy van ! a bal és ssélsö baloldalon.) En meg vagyok győződve, hogy ezen correctura és igy ezen eredmény be fog következni, ha egyszer a Balkánfélszigeten a politikai viszonyok rendezve lesznek s be fog következni ezen visszahatás, mint természetes következmény, ha egyszer a régi Duna medre felhasználtatik és Silistriától a régi Duna medre felhasználásával egy rendes hajózási csatorna fog Burgas vagy Várnáig építtetni, mi által a folyamnak ezen visszássága a sulinai medernél megváltozván, ennek eredménye visszaható erővel lesz a Tisza vizére és vidékére is. Az, a mit gróf Károlyi Sándor a magyar ipar megszorítására vonatkozólag a keleten mondott, teljesen áll; csakhogy ennek okát nem a jelen körülményekben kell keresnünk. A magyar ipar, még talán nem is olyan régen, talán alig 30 évvel ezelőtt uralta a keletet. Hogy onnan kiszorultunk, annak az olcsóbb vízi tarifa az egyedüli oka; most nem Amerikáról szólok, de Angliából, Belgiumból látjuk, hogy minden egyes városa keletnek el van özönlve legsilányabb gyártmányokkal, de azok az országok képviselői ottan csakugyan tanulmányozták az országokat, tartottak ágenseket, szakértő cousulokat, kik mintegy utazói a gyáraknak meg tudták ott teremteni az iparnak a piaezot. A keleti vaspálya kiépítésével, annak csatlakozásának megnyíltával egy forduló pont állott be, de ne gondolják t. uraim, hogy már ezzel roppant megkönnyítését a szállításnak értük el. Ezen vaspálya, mely most bennünket össze fog kötni a kelettel, oly különös viszonyok közt jött létre és oly concessio alapján épült, a mely a kilométerek hossza után adja meg a vállalkozónak az engedélyt és mely ennek következtében olyannyira kacskaringósan jár, hogy ennek még temérdek correcturára lesz szüksége, hogy olcsó kiviteli tarifája legyen; ezen hosszú vonal tarifáinak szabályozása különben nemcsak tőlünk függ és oly olcsó bizonyára soha sem fog lenni, mint ha a Duna szabályozásával kiépíttetnék egy új közlekedési vonal és ezen correcturával a Duna medrét rendes szállítási eszközzé fogjuk átalakíthatni,mely oly alacsony alapra fogja fektetni a szállítási tarifát, mint azt a vaspályánál soha sem remélhetjük. Én ugy tudom — hiszen erről nem is lehet szólnunk — hogy az a kérdés: a törvényjavaslatot elfogadjuk-e vagy nem, nem létezhet. Ezt aequivalenskép fogadtuk el az arlbergi vaspálya kiépítéséért. Mi azt a berlini nemzetközi szerződés alapján fogadtuk el és én ebben a magyar nemzet becsületét tartom engagirozva. Ezt 36*