Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-117

284 117. országos ülés junins 12-én, kedden. 1888. tehát minden körülmények közt ki kell, hogy építsük s ugy vagyok meggyőződve, hogy kormányunk fog találni és talán talált már is oly vállalkozókat, kik a financiális oldalát ugy fogják megoldani, hogy ezért Magyarországra absolnte semmiféle teher nem íog háramlani. Erről teljesen rneg vagyok győződve. Meglehet, hogy csalódom, de én ugy hiszem, hogy nem. A mit Orbán Balázs t. barátom mondott a magyar gőzhajózásról, azt teljesen osztom; a mi pedig a magyar vállalkozónak való átadást illeti, abban aggodalmaim nincsenek, mert be kell vallanom, hogy a jelenlegi közlekedésügyi ministerünk minden tőle telhető utón és módon teljes odaadással és teljes erővel támogatja a magyar ipart és a magyar vállalkozókat. Teljes nyugalommal és meggyőződéssel járulok tehát hozzá e törvényjavaslathoz. (Helyeslés jóbbfelöl.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Nagy István jegyző: gróf Apponyi Albert! Gróf Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én ugyan azt reméltem és talán méltán várhattam, hogy különösen midőn financiális szempontból nyomós aggodalmak merültek fel a javaslattal szemben, a t. minister ur a vita befejezése előtt fog felszólalni ez aggodalmak eloszlatására. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) Minthogy azonban ő ezt jónak nem látta s nekem, de magának a t. háznak sem áll módjában őt erre kényszeríteni, kénytelen vagyok a ministeri padokról várt, de nem nem nyert felvilágosításokat megelőzőleg felszólalni és a minister urnak irigység nélkül átengedni azt a kényelmes helyzetet, hogy ellenészrevételeit akkor tehesse meg, midőn neki már senki sem válaszolhat. (Igaz! Ugy van! balfélő'.) T. ház! Hallottam igen szép fejtegetéseket a szőnyegen fekvő törvényjavaslatra nézve ezen vitában, melyeknek azonban véleményem szerint hibájok épen az, hogy nagyon is szépek voltak, hogy magasztos eszmények terén mozogtak inkább, mint a száraz adatok terén. Nagyrabecsülöm t ház, a lelki lendületet, magasra becsülöm az eszmékért való lelkesedést, midőn alkotmányjogi, midőn szabadsági, midőn nemzeti reformokról van szó; de közgazdasági és financiális tárgyaknál az abstract eszméknek minél kevesebb tért adok és annál inkább rideg számoknak, rideg adatoknak akarom azt fentartani. (Helyeslés balfelől.) Es ez az, a mit én ezen vitában nélkülöztem. Ha közgazdasági szempontból kívánjuk méltányolni ezen javaslatnak értékét, akkor nem általános mondatokat akarnék hallani, hanem azt, hogy mit viszünk ki ezen az úton, mit fogunk ezen az úton behozni és e szerint állapítsuk meg azután annak értéke feletti ítéletünket. Altalános mondatok, legyenek azok akár régi, akár új keletűek, rám nézve e tekintetben, ha a legszebb álmokat is rajzolják elém, semmi befolyást nem gyakorolnak. (Helyeslés balfélöl.) De hisz, t képviselőház, a kérdés megvitatása nem a közgazdasági momentumokra esik. A közgazdasági momentumok ezen javaslat tárgyalásánál annyiban birnak jogosultsággal, a menynyiben azoknak elfogulatlan méltatása arra az eredményre vezet, hogy a Vaskapu szabályozása nem tartozik azon intézkedések közé, melyek magyar közgazdasági szempontból elhalaszthatatlanul szükségesek. Mert megengedem, hogy iparunk számára a keleti piaczot, mint jövőt, biztosítani kell; megengedem, hogy erre nézve a vizi út megkönnyítése egy bizonyos fontossággal bir; de az ipari termények legnagyobb részére nézve a vizi út koránt se bir azzal a jelentőséggel, melylyel a tömegárúkra, a nyers terményekre, úgy hogy e tekintetben a bilanc a fenforgó ipari és & mezőgazdasági érdek közt nem az előbbinek javára dől el. Iparunk azon fejlődésének, mely azt a keleti piacz meghódítására képessé teszi, számos más akadály áll még útjában. Hogy csak egyet említsek — és ez akadályozza a transito-kereskedés activvá alakulását is — az a magas kamatláb, mely Magyarországon uralkodik, a vállalkozási szellemnek valódi megölője. Mert addig, mig a megtakarított pénztőkét csupán azon fáradság mellett, hogy valaki takarékpénztári könyvecskét vegyen: 6, esetleg 7%-kal lehet kamatoztatni,, addig az ipari és kereskedelmi vállalkozást ritkán fog fölkeresni és mig ez az akadály másokat nem is érintve, el nem háríttatik, addig a Vaskapu szabályozása — félek — iparunk és kereskedelmünknek igen csekély hasznot fog hozni, (ügy van! balfélöl.) De én ezt csak annak indokolásául hozom fel

r hogy közgazdasági szempontból ez az intézkedés, melyről ma tanácskozunk, nem tartozik Magyarország érdekében a legsürgősebbek közé. Elvileg azt ellenezni sem nekem, sem t. elvbarátaimnak se áll esze ágában, gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársam felszólalása is erről tanúskodik. De, t. képviselőház, nem a közgazdasági szempont dominálja a mai vitát; mert hiszen a közgazdasági szempontnak, hogy ugy mondjam, flagrans és égető voltára különböznek ugyan, a vélemények, de senki sem ellenzi közgazdasági szempontból a czélba vett munkát. Más szempont az, a mi előtérben állott és erről a szempontról méltóztattak megfeledkezni: a pénzügyi helyzet. Helfy t. képviselő ur ezzel a pénzügyi szemponttal szembeállítja az országnak elvállalt kötelezettségét és majdnem a haza becsületének védpaizsa alá helyezi a kormány által benyújtott javaslatot. T. képviselőház! Igenis Magyarország kötelezve van a monarchia, másik államával szemben és kötelezve van Európával szemben, hogy ezt a munkálatot keresztülvigye. Erre nézve sem