Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-117

117. országos ülés június 12-éu, kedden. 1888. ^81 « nem fogja az arra szükséges — különben is megtérülő — költségeket megtagadni; hisz az egy eltorlaszolt olcsó közlekedési utat fog keletre nyitni, a hol nekünk nagy érdekeink lennének, ha ugyan birna hazánk oly kormánynyal, a mely ez érdekek kielégítését biztosítani is tudná. Mert még magában a hajózási akadályok •elhárítása nem ezél, hanem csak eszköz egy nagy nemzeti czél elérésére s ha a kormány nem lesz képes e czél érdekében megtenni a szükséges -előintézkedéseket: akkor nem javítottunk, hanem rontottunk a helyzeten s hozandunk áldozatot, a melynek gyümölcseit mások élvezendik. Hiába hárítjuk el a hajózási akadályokat, ha már j'ó előre nem gondoskodunk egy nemzeti hajókázásról s ha továbbra is Dunánkat és Tiszánkat egy oly idegen társulat szabad kizsákmányolásának engedjük át, a mely társulat még ítdóját is másutt fizeti s irányunkban eleget vél tenni minden kötelezettségének, ha a mi pénzünkből kerülő nagy nyereményét zsebre teszi s kiviszi az országból. Én nem tudom, mert a törvényhozás soha «e lett e tekintetben felvilágosítva és tájékozva, hogy a Duna-gőzhajózási társulatnak egyedárú*ága — hogy ne mondjam egyeduralma — meddig terjed, ez ügy a titokzatosság homályába van burkolva, csak azt látjuk, hogy minden más hazai versenytársulatot agyonnyom és elnyel, mint valamely vizi szörny, hisz volt már virágzó magyar gőzhajó-társulatunk 30 egynéhány hajóval, egy szép napon csak arra ébredtünk, hogy holmi hordármíívelet segélyével azt elnyelte társulatostól, hajóstól, mindenestől az osztrák Dunagőzhajózási társulat. Ugy vagyunk vele, mint azzal a mythosi szörny nyel, a melynek Göröghon legszebb leányait kellé áldozatul dobni, mig nem találkozott egy Theseusra, a ki megölte. Ideje lenne, hogy jelenjék meg a mi Theseusunk is s mentené meg e szégyenletes adótól hazánkat. Nekünk gondoskodnunk kell arról, hogy a mire a vaskapui hajózási akadályok el lesznek hárítva, akkorra már magyar gőzhajózási társulat hajói szeljék Dunánkat, mivel nem hihetem, hogy Magyarország arra lenne továbbra is kárhozhatva, hogy ezen idegen társulat adófizető gyarmatja legyen. Mert arra van példa, hogy egy hajózási társulat megszerezte Indiát Angliának; de hogy mi továbbra is ama társulat szabadon kizsákmányolt Indiája legyünk, azt az európai fogalmakkal összeegyeztethetőnek nem tartom. A magyar törvényhozás tudtommal soha ama társulatnak privilégiumot nem adott, folyóinkat soha ki nem bérelte, a mit netalán az absolut kormányok adtak az reánk nézve kötelező nem lehet. Tehát a közlekedésügyi minister urnak nemes feladatát képezi, hogy a Duna-gőzhajózási társulat hűbéri uraságát hazánk felett megszüntesse s egy nemzeti gőzhajőzásnak alapját megvesse. Ez egy oly vállalat, a mely nagyon kifizetendi magát s igy arra könnyű lesz hazai részvényeseket toborzani. A másik előgondoskodás tárgyát az képezi, hogy biztosítékot nyerjünk arra nézve, hogy csak hazai vállalkozók foglalkoztassanak e munkánál, hogy igy az a 9 millió e hazában jöjjön forgalomba, mert ha az idegenek versenye kiszorítná a hazai vállalkozókat, ez csapás lenne. Továbbá szükséges, hogy előkészítsük a megnyílandó olcsó vizi ut és az azon létesítendő nemzeti hajózás számára a kivitelt és foglalkoztatást. Én is egyetértek gróf Károlyi Sándor képviselőtársammal, hogy fájdalom, a nekünk arra vihető iparczikkeink voltak, mint kocsik, szíjgyártó-művek, vas-, üvegneműek stb., ma már nincsenek s nem is lesznek a közös vámterület agyonszorító békói közt, nyers terményeinknek, nevezetesen gabnánknak, borunknak ottan — ama gabna- és bortermelő országokban — piaeza nincsen s nem is lesz; de van egy czikkünk, a melylyel keletre a múlt tanúsága szerint nagy kiviteli kereskedést folytathatunk a megnyílandó olcsó vizi utón: ez sónk, a mit a nemzeti fejedelmek korszakában óriási mennyiségben szállítottuk hajókon kelet országaiba. Ennek most sincsen más akadálya, mint a túlságosan magas ár, a mi virágzó sókivitelünknek útját a szó szoros értelmében elzárta, Ez elzárt utat ismét felnyithatjuk s hazánknak tekintélyes jövedelmet teremthetünk, ha a só árát az európai folyó árak színvonalára fogjuk leszállítani. E nélkül a Vaskapu szabályozása oly művelet lesz, a melynek előnyeit nem mi, hanem mások fogják élvezni. Ezt kívántam röviden felemlíteni, különben a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hieronymi Károly: T. ház! (Halljuk!) Minthogy a monarchia a Vaskapu szabályozására szükséges munkálatok végrehajtására nemzetközi tractatum által nyert megbízatást és a monarchia két állama között az a megállapodás jött létre, hogy ezen munkálatokat Magyarország hajts:! végre: azon véleményben vagyok, hogy Magyarországnak a Vaskapu szabályozására vonatkozó munkálatokat végre kell hajtania. Abban egyetértek, t. ház, hogy bizonyos ellentét látszik lenni abban, hogy a Vaskapu szabályozása akkor hajtatik végre, midőn mi Romániával vámháborúban élünk és a mikor kölcsönösen megteszünk mindent, hogy a két ország közti forgalom megnehezittessék. De habár ez az ellentét megvan, minthogy a magam részéről a szabadkereskedelmi állapotot tartom Magyarországra, 36