Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-117
117. országos ülés junros 12-én, kedden. 18S8. 373 szabályozás valami igen nagy előnyt nem szerezhet. Nyers terményeinkből fogunk valamit odavinni, például a gőzhajózási társaság szenéből, talán oraviczai szenet is; de más nyers terméket legalább nagy mérvben nem. Nyers terményszállításunk is tehát vajmi csekély lesz. így hát Magyarország szempontjából nem láthatom magamat indíttatva arra, hogy e törvényjavaslathoz ma is ily sürgetősen hozzájáruljak. Nézzük az osztrák ipar szempontját. Az osztrák ipar is béna és gyönge a német birodalmi iparral szemben arra, hogy a Balkán-félszigeten azzal versenyezhessen. Hát mi hozhatunk ugyan áldozatokat az osztrák iparért akkor, midőn a törvényjavaslatot megszavazzuk, de ez áldozatok annak sem fognak nagy hasznára válni, mert az osztrák ipar is abban a csekély mértékben, a melyben a Balkán-félszigeten megjelen, inkább vasutainkat fogja felhasználni, mint a vizi utakat, melyek sokkal lassúbbak és inkább tömeges szállításra valók. A mi az egyéb államokat illeti, melyeket az előadó ur emiitett s melyek a Vaskapu szabályozása körül érdekelvék, evidens, hogy azok egy részének, kivált Oroszországnak nagy haszna lesz a dologból, mert bevitelük Magyarországba, kivált nyers terményekben nagy mérvben elő fog mozdittatni. Én ugyan örömmel üdvözölném e bevitelt akkor, hogy ha ugyanekkor Magyarországból is ki lehetne vinni vámok és akadályok nélkül; de a meddig a németországi birodalmi vámok lehetetlenné, vagy majdnem lehetetlenné fogják tenni minden tekintetben a Magyarország és a Magyarország hátterében létező államok kivitelét Németországba: addig a Vaskapu megnyitása azt jelenti, hogy Magyarországon összezsúfolódjék mindazon forgalom, melyet tovább vinni ma nem lehet, legfelebb Schweicz felé. Én nagyon jól belátom, hogy nekünk a szabadkereskedés felé kell törekednünk és nekünk nagy érdekünk volna, hogy Európában szabadkereskedés létezzék, de addig, mig e tekintetben Európában a mérvadó államok más irányban vannak, addig csak Magyarországot tenni a szabadkereskedés terévé, szerintem, igen elhibázott dolog lenne. (Helyeslés a baloldalon.) Ilyen törvényjavaslatot akkor kell behozni, mikor a szabadkereskedés fog ismét Európában életbe lépni, mert nem kétlem, hogy az rrjra be fog következni, csakhogy nem ma, mert azon idő még távol van, de mert ha létesülne is, akkor is a szabadkereskedés érdekeit a vasutak a további közlekedési eszközök fejlődéséig eléggé fogják szolgálni. (Helyeslés a baloldalon ) Már most méltóztatnak azt mondani, hogy a berlini szerződés reánk nézve kötelező, mert beczikkelyezett törvényezikké lett e szerződés. Ez ugy is van, ennélfogva a Vaskapu-szabályozást meg is kell csinálni kétségkívül; hanem ha mélKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. V. KÖTET. tóztattak eddig jónak látni várakozni a dologgal, akkor nem látom be, hogy miért kellessék ennek egy napról a másikra azonnal megtörténni most, midőn tulajdonképen pénzügyi oldalát a kérdésnek nem is tudjuk solválni, midőn a törvényhozás tulajdonképen csak az elvet mondja ki. (Helyeslés a baloldalon.) Hát méltóztassék a törvénynyel várni addig, mig helyes pénzügyi solutiót fogunk találni és akkor alkossuk meg e törvényt, midőn ez bekövetkezik, a mikor azt is meg fogjuk szavazni, de nem ma, midőn pénzügyi solutio nincs. Ily körülmények közt 9.000,000 forinttal az állambudgetet terhelni, annak, legalább az én felfogásom szerint, értelme nincs. (Helyesli* a baloldalon.) Én tehát nem látom be azt, hogy miért kellessék azt ma tenni és pedig* sem közgazdasági érdekeink szempontjából, sem abból a pénzügyi szempontból, a mit említeni bátor voltam, főleg akkor nem, midőn a pénzügyi helyzet elég rossz ; midőn a rossz pénzügyi helyzetből kibújni alig tudunk; midőn azt mondta néhány hónap előtt maga a ministerelnök ur, hogy reméli, hogy a pénzügyi egyensúlyt helyre fogja állítani az új szeszadó és más adók alapján 3 év alatt, ha nem várt bajok és egyéb nehézségek nem fognak közbejönni. Hiszen a napokban a delegatiók előterjesztéséből kitűnik eléggé, hogy azon álláspont, melyet a ministerelnök ur akkor jelzett, már ma is túl van haladva, tehát azon „ha", a mit ő oda állított, már nem áll meg és annak következtében, miután az nem áll meg, újabban terheljük budgetünket 9.000,000-val ? Hiszen van olyan felfogás is, a mely azt mondja, hogy Magyarország pénzügyei egyáltalában nem hozhatók helyre, ennélfogva csináljunk meg minden investitiót,szabályozzuk aVaskaput, csináljunk vasutakat, mert hiszen ugy is pénzügyi eatastropha és azután tabula rasa lesz. Én ezen álláspontra nem helyezkedem, azt pártolni nem tudom és épen, mert szorít a pénzügyi helyzet, szorítsuk meg kiadásainkat is, fukarkodjunk minden téren, ezért van tehát, hogy aüt, a mit máskor elfogadnék, ezúttal nem fogadhatom el és nem szavazom meg a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Neményi Ambrus: T. ház! (Halljuk!) Hatvan éve lesz maholnap, hogy a Vaskapu szabályozásának kérdése a magyar közvélemény napirendjén áll. Ez a kérdés Széchenyi első aldunai útja óta, mely 1830-ra esik, hosszabb vagy rövidebb időközökben mindig újra foglalkoztatja mindazokat, kik a magyar közgazdaság problémáit tárgyalják. Mindamellett a keleten érdekelt valamennyi állam között Magyarország volt az, mely ugy a Duna egész ügye, mint a Vaskapu kérdése iránt is hosszú időn át a legnagyobb közönyt tanúsította. Mig azonban Magyarország vagy a monarchiának az a kormánya, mely Magyarország nevében szólhatott, a Dunának 30
