Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-117

271 "7. országos ölés jnnins 12-én, kedden. 1888. dési ereket nyisson és" ha a keleti vasúti összeköttetés létesítése érdekében tényleg oly nagy áldozatokat hozott az ország, ha az 1885. évi VIII. t.-cz. megalkotása által megint egy nagy áldozatot hoztunk arra, hogy a felső Duna hajózását szabaddá tegyük: akkor a Duna alsó részét, melynek szabályozását aránylag kisebb áldozattal, az országnak kisebb megterheltetésével és bizonyos pénzügyi ellenérték mellett is lehet eszközölni, ugy hagyni, hogy ott az egész dunai hajózás megakadályoztassák és a tengerig szabad utunk ne legyen, azt hiszem, helyesen nem lehet. A vizi utak természetüknél fogva kiválóan alkalmasak arra, hogy azokon tömeges árúk olcsón szállíttassanak. Nem lehet tagadni, t. ház, hogy a vizi utak tekintetében mi nem vagyunk mentek minden egyoldalúságtól és hogy evek hosszú során át figyelmünket inkább a vasutak építésére irányoztuk. Ha már most a kormány egy ily javaslattal jön, melynek az a czélja, hogy a természet által nekünk a Dunában ingyen rendelkezésünkre adott nagy vizi utat, mely bennünket a kelettel köt össze, ki is használhassuk: akkor, azt hiszem, a kormánynak ezen intentióját a törvényhozásnak nem áll hivatásában megakadályozni. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) T. ház! Mi közgazdasági és forgalmi helyzetünknél fogva a nyugot és kelet közt összekötő kapcsot vagyunk hivatva képezni; e positiónkat minden eszközzel erősíteni kötelességünk. Én azt hiszem, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadni méltóztatnak, akkor ez egy újabb tényező, egy líjabb eszköz lesz arra, hogy ezen positiónk megerősíttessék. Végül méltóztassanak megengedni, hogy a külföldi szakértők munkájának 288. lapjáról néhány sort felolvassak, ugyanis azt mondják a külföldi szakértők (olvassa): „Ha most, a Vaskapu általános név alatt oly híressé vált rohamok által félbeszakított hajózás a tengerig fennakadás nélkül folytattathatik, akkor a Duna az egész világ legszebb hajózható vonalainak egyike lesz." Ezen meggyőződésben és feltevésben ajánlom a t. háznak e törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra. (Élénk helyeslés jribbfelöl.) Nagy István jegyző: Gróf Károlyi Sándor! Gr Károlyi Sándor: T. ház! "(Halljuk!) Azok, a miket a t. előadó ur elmondott, megvallom, valami különösen nem bátorítanak arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak elfogadásához hozzájáruljak. Nem pedig főképen azon financiális momentumoknál fogva,melyeket felhozott. Ugyanis ő maga is beismeri, hogy a kérdés financiális része ezen javaslat által nem oldatik meg, hogy majd egy jövő törvényjavaslatnak lesz a feladata, hogy a financiális kérdés megoldassák. Azon reményének ad továbbá a t. előadó ur kifejezést, hogy a megoldás be fog ugyan következni, de nem magyarázza meg, hogy azt mikép véli keresztülvinni, addig pedig fedezze az amúgy is megrontott budget. Ha méltóztatnak ilyen törvényjavaslatokat megszavazni, a nélkül, hogy tulajdonképen azoknak pénzügyi alapja megállapittatnék, azt hiszem, hogy ezzel újabbi veszélyeknek teszszük ki pénzügyeinket; mert, habár ebben a törvényjavaslatban meg van az mondva, hogy abban az esetben, ha a hitelművelet kedvező feltételek mellett biztosítható nem volna, a fedezet az állampénztárból fog fizettetni és az a budgetbe évenkint beállít tatik és habár be is állíttatik a budgetbe, joga van az országgyűlésnek ezen összegeket mérsékelni és módosítani, mégis ennek megszüntetését és a budgetnek meg nem terhelését azzal, ho*íy ezt a törvényjavaslatot elfogadják, lehetetlenné teszik. (Helyeslés balfelől.) S ez az, a mit a mai pénzügyi viszonyaink között, midőn minden oldalról ugy a t. kormány, mint az ellenzék, de egyáltalában a háznak minden részéről azt méltóztatnak hangsúlyozni, hogy minden téren takarékosak legyünk ; mégis most minden legkisebb minutiosus reformba bele méltóztatnak menni — és ezt igen helyesen is teszik— hogy akkor minek volna újabbi 9, esetleg több millió forintnyi kiadásttenni, megvallom, megérteni nem tudom. Nem tudom ezt helyeselni különösen akkor, mikor az igent, előadó ur nekünk kilátásba helyezi, hogy ezen törvényjavaslat elfogadása következtében létesítendő Vaskapu-szabályozás bizonyos positiv jövedelmet fog hozni, a mi „talán", mint mondja, ki fogja magát fizetni. Azt hiszem, hogy ezen „talán" szó már maga is apostropha saját szavai ellenében. Megvallom, hogy hajlandó vagyok ezen „talán"-felfogásban osztozni. Meglehet, hogy a Vaskapu fog valami jövedelmet hozni, de meg lehet, hogy nem. Hogy miért inkább nem, mint igen, ezt azért gondolom, mert szerintem a Vaskapunak az árú-forgalmat illetőleg sokkal kisebb a hatása ma, mint ezelőtt volt. Ma e forgalom egy részét vasutak pótolják és van egy másik vasút, mely ma-holnap a Balkán jobb partját is fogja érinteni Sophiánál. A Vaskapu forgalma tehát nagy mérvben fog reducáltatni. Kétes tehát előttem azon biztos jövedelem, melyről az előadó ur szólt. E szempontból tehát nem pártolhatom e törvényjavaslatot. Ha tekintjük már most, mit fog e hajózás Magyarországnak közgazdasági szempontból használni, valóban itt is kevés hasznát látjuk akkor, a midőn iparczikkeink, melyekből nagyon keveset küldünk keletre, mert kevés van, a keleten mindenütt ott találják, szemben a magyar iparral, a német és osztrák versenyt, mely a mi vasutainkat használva jut a Balkán országokba és iparczikkeit olcsóbban adja, mint mi. A mi iparunknak tehát a Vaskapu-