Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-116

2g4> 116, országon ülés jnnins 11-én, hétftin. 1888. gyenletes kölcsönből effectuálni, a minőt még egy tönk szélén álló, hitelvesztett magánzó is vonakodnék elfogadni. Én ezt mélyen megalázónak s annál kevésbé találom menthetőnek, mert jelen évben ugyan nem állhatnak elő valamely nagy vasúti beruházásokkal, mintán ilyent egyáltalában nem tesznek s mindössze is néhány kettős vágány lefektetésére szorítkoznak. Elvárhattuk volna tehát, hogy 340 milliónyi állami bevétel mellett e rövidke vasút költségeit ne ilyen szégyenletes kölcsönből, hanem az állam rendes bevételeiből fedezzék. Aztán másrészről én azt sem látom egészen beigazoltnak, mintha az építendő körvasúinak előnyeit a magyar állam oly nagyon élvezné és szükségeiné; hisz a magyar államvasutaknak tulajdonképen megvan körvasutja az összekötő vasutban, mely a főváros balparti részét csaknem egészen körülfutja. Ezt a most tervelt nem kör, hanem csak negyed körutat tulajdonképen inkább az osztrák államvasút szükségli, a mely ez által három ponton kötheti össze magát a magyar államvasutak nagy költséggel kiépített vonalaival és összekötő vasutjával s mert ő élvezendi leginkább nemcsak az építendő körvasút, hanem összeköttetéseinek is hasznait, nagyon méltányos lesz vala, hogy a költségeket is vagy legalább azok nagyobb részét ő hordozza s ne adjon nekünk oly kölcsönt, a minek 77 év alatt négyszeresét fogjuk visszafizetni, vagy is a kölcsön adandó 2.500,000 frt helyett a 77 évi 57«-os kamattal fogunk fizetni 9.620,000 frtot. No hát, t. ház, ilyen előnyös üzletet csak a Tisza-aera és az ő pénzügyérsége alatt lábrakapott fejvesztett pénzügyi bölcsesége tud kieszelni. Én, habár a körvasutat nem ellenzem, annak ily módon való kiépítéséhez hozzá nem járulhatok s azért a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslések a szélső hátoldalon.) Nagy István jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. ház! (Halljuk!) Nekem más irányban van két szerény megjegyzésem, nem annyira magára a törvényjavaslatra, mint inkább annak kapcsán. Nekem, minthogy helyeslem a czélt, melyet a javaslat elérni akar, az eszközök ellen sincs kifogásom, tehát a törvényjavaslatot magát általánosságban elfogadom. De lehetetlen két megjegyzést nem tennem, különösen azon czélból, hogy alkalmat nyújtsak a közlekedésügyi minister urnak arra, hogy ez irányban nyilatkozzék. Mindnyájan tudjuk, hogy évekkel ezelőtt, mikor Budapest, különösen Pest városának fejlesztéséhez fogtunk, a mihez maga a törvényhozás is meglehetős nagy mérvben hozzájárult, ki volt mondva tíz HZ elv, hogy igyekezni kell az ipari foglalkozásokat, a mennyire lehet, az alsó Dunára terelni és a felső Duna részén fejleszteni a csinosabb, gazdagabb városrészt. És csakugyan oly irányban indult is meg azóta évről-évre a fejlődés. Néhány évvel ezelőtt méltóztattak megszavazni egy rendkívüli drága országházat, a mely közel a Margithídhoz építtetik. Most attól tartok, hogy a czéljára nézve igen helyesen tervezett körvasút némiképen összeütközésbe fog jönni azon irányzattal, a melyet a főváros fejlődése vett s melyet mi magunk adtunk neki. Mint a törvényjavaslat indokolásából méltóztatnak látni, ezen vasútnak főállomása a Margithid közelében, valamivel azon felül van tervezve, nem mondom, hogy az országháznak közvetlen szomszédságában, de mindenesetre nem messze tőle. És ha ma megnézzük a térképet, némileg még elegendő távolnak látszik egymástól e két pont, de nem szabad elfelejtenünk, hogy addig, a míg az országház ki fog épülni, a fejlődés is haladást fog tenni. Azon vidéken a telkek oly óriási mérvben drágulnak, hogy alig szenved kétséget, hogy addig, mig az országház felépül, maga azon tájék is kilesz építve. Kérdés tehát, vájjon alkalmas-e akkor egy oly vasút góczpontját tenni oly pontra, mely vasút első sorban épen a főváros ipartelepeit egyesíteni és azoknak szolgálni van hivatva. Azt hiszem, hogy a terv nem szenvedne lényeges csorbulást az által, ha az állomás valamely más pontra tétetnék. Szükségesnek tartottam e kérdést most felvetni, minthogy természetesen a technicai difficultásokat, a melyek ez esetben felmerülhetnének, megítélni nem birom. Második megjegyzésem vonatkozik arra, a mit a minister ur a javaslat második szakaszában röviden jelez. E szakaszban a minister ur felhatalmazást kér arra, hogy ez újonnan építendő vasutat a körülményekhez képest személyforgalomra is rendeztethesse be. Megvallom, nem tudom, hogy mily körülményeket akar a minister ur erre nézve bevárni. Hogy a fővárosnak helyi forgalma ezt nagyon kívánatossá teszi, azt most is ép ugy tudjuk, mint fogjuk tudni egy év múlva. Sőt maga az előadó ur is jelezte, hogy e tekintetben fővárosunk a többi hasonrangú városokhoz képest még nagyon hátra van. Ha már ily körvasút építésére hozunk áldozatot, akkor nem látom be az okát annak, hogy miért ne csináljuk meg a dolgot egészen s miért ne mondjuk ki egyenesen, a mit akarunk. Ne tegyük függővé a minister akaratától, hanem mondja ki a törvényhozás már most, hogy személyforgalomra is rendeztessék be ezen körvasút. Midőn ezt kívánom, szükségesnek látom hozzátenni, hogy midőn én ezen körvasutnál személyforgalomról beszélek, ezt nem ugy értem, hogy ez a forgalom ezen vasútnál ugy rendeztessék be, mint a rendes vasutaknál be van rendezve. Például fölöslegesnek tartanám, l hogy ennél a vasútnál legyen L, II., III. osztály,