Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-99

16 **. w»záf#s Élés m««s 8-án, i«iá#n. 1SSI. E kettős czél: először a kincstári előlegek visszatérítése és a függő adósságok rendezése; másodszor, hogy a magyar államvasutak kapjanak pénzt azon beruházásokra, melyek feltétlenül szük­ségesek ; arról, hogy a másik három garantirozott vasút halaszthatlan hadászati czélokra pénzt kap­jon, erről szóltak, ezt elismerem, erre hajlandó vagyok a szükséges összeget megszavazni, de jelzem, hogy a pénzügyi bizottság annyira nem tekintette ezt egyedüli czélnak, hogy még elfelej­tette felemlíteni is a főczélok között. Ezt mellékesen megjegyezve, kénytelen va­gyok eonstatálni, hogy habár a közlekedési mi­nister ur háromszor szólalt fel, a ministerelnök ur szintén egyszer, a mit kétszeresen lehet venni, mert hiszen pénzügyministeri minőség­ben is szólott, daczára ennek, az ellenzék két fő érvére, egy szóval sem méltóztattak válaszolni, En nem arra helyezem a fősúlyt, hogy most itt előttünk a minister ur bizonyítsa az előlegek egyes részleteinek helyes voltát. Azt nagyon jól tudom, hogy ez nem tartozik a plénum elé., hanem méltóztassék arra válaszolni, hogy miután ő arról annyira tudomással birt, hogy szerinte arról minden egyes képviselő is tájékozva lehetett, miért nem méltóztatott azt bejelenteni, miért nem méltóztatott ezen respectabilis összeget egyetlen egyszer a t. ház előtt felemlíteni? Ez az egyik kérdés, a melyre nem méltózta­tott válaszolni. A második kérdés az : hiszen ha igaz az, hogy ezen előlegek évenkint és tételenkint a ház tudo­mására hozattak; hogy azok a költségvetésekben és zárszámadásokban már elszámoltattak; akkor benn kell, hogy foglaltassanak az általános évi deficitben ; akkor a deficit fedezésére annak idején megszavazott összegekben kellett volna a fedeze­tet megtalálni. De különösen nem méltóztatott sem a közlekedésügyi minister ur, sem a pénzügy­minister ur válaszolni arra, hogy a mikor nemrég a pénztári készletek kiegészítésére nagy összegeket kért a kormány a törvényhozástól és igen részlete­sen adta elő, mire kellenek ezen összegek, hogy hol van hiány a készletekben és a mikor már tudomása volt ezen hiányról, melyet szintén a pénztári készletekből előlegezett, miért nem mél­tóztatott ezt akkor felemlíteni? Nem lehet tehát tagadni, hogy a törvény­hozás sohasem képes kijönni a pénzügyi meglepe­tésekből, (ügy van! a szélső baloldalon.) Hat hónapról hat hónapra mindig új meglepetéseknek vagyunk kitéve s bátran ismételhetem, hogy nincs e teremben egyetlenegy képviselő, ki csak sejtel­mével is birt volna annak, hogy ezen előlegek, illetőleg függő adósságok — hiszen mindkettő az állam terhét képezi — ily nagy összegekre mennek fel és különösen, hogy az előlegek nem találnak fedezetet sem a múlt évek deficitjeinek fedezésére. sem a pénztári készletek kiegészítésére megszava­zott összegekben. De igen eredeti okoskodással élnek a t. minis­ter urak, midőn azt mondják, hogy talán nem is érdemelnek szemrehányást azért, mert az állam pénzeit visszakapni igyekeznek, sőt majdnem dicséretet várnának ezért a törvényhozástól és ezt mindketten különböző változatokban ismétlik, hogy nem hiba, ha az állam igyekszik pénzét visszakapni. Engedelmet kérek, kit akarnak ezzel a t. minister urak tévútra vezetni, kinek a szemeit akarják ezzel elkápráztatni? Tehát az állam itt visszakapja a maga pénzét? Hiszen ha önök végrehajtják ezen műveletet, ez megint csak adós­ság, (ügy van! a szélső baloldalon.) Az állam köl­csön vesz pénzt a maga adósa számára azért, hogy magamagát fizesse. De hisz ezen összeg után az állam kamatot fizet és a tőkét is az állam fogja visszafizetni. Hiszen ez teljesen hasonlít a zilált pénzügyi viszonyok közt élő magánember eljárá­sához, a ki ország-világ előtt fizetésképtelennek ismert adósától adat magának egy ezer forintos váltót, hogy azt leszámoltathassa, tudván, hogy adósa nem fog fizetni, de ezt eszközül használja arra, hogy magának ideig-óráig pénzt szerezzen. (Tetszés a szélső baloldalon.) Azt mondja a közlekedésügyi minister ur; ne feledjük, hogy ez az állam tényleges követe­lése, hogy minden előleg, melyet ezen garantiro­zott vasutaknak adunk, az állam tőkéjét képezi. Ha ez áll, akkor ne méltóztassék oly csekélységre reducálni ezen müveletet. Adok én jobb tanácsot. Hisz az államnak ilynemű tőkéje most már körül­belül 130 millióra megy. Méltóztassék ennek alap­ján kölcsönt felvenni (Égy hang a szélső baloldalon: Meg is teszik!) és azt mondani, hogy ezért köszönettel tartozunk, mert ily módon az állam visszakapja a maga pénzét. (Derültség a szélső baloldalon.) Enge­delmet kérek, én még azzal sem tudok nagyon megbarátkozni, ha ilyet a közlekedésügyi minister ur szájából hallok, de ha ezt a pénzügyminister ur ismétli: akkor csakugyan nagyon kevés reményt nyújt arra, hogy neki sikerülhessen valaha az állam pénzügyeit rendezni, mert ily theoriákkal előre menni sem lehet. A t. előadó ur és a t. közlekedési minister ur ismételve mintegy szemrehányást tettek nekünk ellenzéknek, mondván, hogy ha nem vagyunk tájé­kozva, az a mi hihánk, miért nem kérdeztük meg a ministert, ő kész lett volna mindig válaszolni. Őszintén megmondom, hogy felfogásom szerint egy ministernek feladata nem az, hogy várja, mig az ellenzék őt vallatja, (Ügy van! a bal-és szélső baloldalon) nem ez a parlamentaris szokás, hanem az, hogy a minister önként, kötelességsze­rűleg, alkotmányos érzetétől áthatva.(Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon) tudomására hoz a parla­mentnek mindent, a mi törvény szerint az ő ellen-

Next

/
Thumbnails
Contents