Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-99

99. országos ülés májns 8-án, kedden. 188S. jf őrzése alá tartozik. (Elénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hisz ilyformán minden összegre nézve, melyet a ministernek megszavazunk, koron­ként kérdeznünk kellene, vájjon a megszavazott összegen túl nem költöttek-e el valamit a minis­terek és mire költötték? Annyira csak bizik még az ellenzék is a ministerben, hogy ha valamely oly rendkívüli kiadást fog tenni, a mely nem gyö­kerezik törvényben, ezt csak tudatni fogja a tör­vényhozással. Ilyesmit nem szokás előre kérdezni. De hogy éveken át ezt rendszeresen folytassák, mindig nagy előlegeket adjanak, mig végre 8 millión felül emelkednek s azután azzal álljanak elő, hogy erről tudomásunk volt: ezt helyes, par­lamentaris és alkotmányos eljárásnak nem ismer­hetem el. (Élénk helyeslés a hal- és szélső halol­dalon.) A t. közlekedési minister úr, beszélve a 4.261,000 írtról, mely összeg az államvasutakra vonatkozik, azt mondja, hogy ez semmiféle com­binatióba nem hozható az államvasutak beruházá­saival, mert hisz ez nem oly természetű beruházás, melyet a rendes jövedelemből kellene fedezni, hanem ez rendkívüli hadászati beruházás. Elis­merem, hogy a hatvan-iniskolezi, illetőleg szerencsi kettős vágány lerakása beruházást képez; de hogy a józsefvárosi keresztezési pont áthelyezését is beruházásnak számítsa egy közlekedési minister, azt nem értem. (Tetszés a szélső haloldalon.) Micsoda haszna lesz ebből az országnak pénzügyileg? Mennyivel fog többet érni e vasút az által, hogy e keresztezési pont nem ott lesz, hanem más he­lyen ? Ez egyszerűen technicai hiba volt, melyet most jóvá kell tenni. Ezt beruházásnak nem szo­kás czímezni. Egyébiránt nagyon jól tudóin, hogy bár­mily érveket hoznék is fel, ez a törvényjavaslat a többség által meg fog szavaztatni. Ez el van határozva. S beszélhetünk, a mit akarunk s bár mennyire indokoljuk és kimutassuk is, hogy itt különböző, egész heterogén elemekből álló költ­ségekről van szó: megszavazzák. Ezért nem folytatom tovább, csak még egyre tartom köte­lességemnek a t. kormányt és a t. többséget figyelmeztetni. Alig néhány esztendeje, hogy állomosítottunk garantirozott vasutakat, az egész törvényhozás hozzájárult ahhoz, mindenki óhajtotta hosszú éveken át. Egyik czélja ezen egyhangú kívánság­nak az volt, hogy részben legalább az ország szabaduljon meg azoktól az óriási meddő terhek­től, melyeket a garantirozott vasutak reánk hárítottak. Ha önök igy haladnak előre, a mint megindultak, hogy évről-évre más és más czímeken emelik a garantiát, mert hiszen a múltévben szin­tén emeltetett 2 millió kétszázezer forinttal, most megint egy millióval — mert hiszen körülbelül ennyire fog menni az összeg, ha az agiót is hozzá­KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. V. KÖTET. számítjuk — rövid idő múlva ott leszünk, hogy megvan az az óriási teher, melyet fizetünk az államosított vasutak elsőbbségi kötvényei után, a mi már ma felrúg 12 millióra és azonkívül meg­fogjuk megint közelíteni azt az óriási összeget, melyet a múltban a garantirozott vasutak után fizettünk. Hiszen a maximum, melyet a biztosított vasutak után fizettünk, 16 millió forint volt; ez nem volt állandó, hanem körülbelül ez volt a maximális összeg, melyet e ezímen fizettünk. S most hogy állunk ? Már most túl vagyunk a 20 millión, a mit ezen a ezímen fizetünk, mert az államosított vasutak elsőbbségi kötvényei után — mint már említem — 12 millió forintot fizetünk évenkint és ha e törvényjavaslat elfog ad tátik, ez felmegy 9-ed fél millióra. S akkor hova jutunk? Ilyen úton nem hiszem, hogy ez az ország valaha képes legyen pénzügyeit rendezni. Újólag ajánlom határozati javaslatomat elfogadni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök ós pénz­Ügyminister: T. képviselőház! (Halljuk!) Egy pár rövid szóval kötelességemnek tartom reflec­tálni azokra, a miket a t. képviselő ur elmondott. (Halljuk! Halljuk!) Kezdem mindenek előtt azzal, a mivel ő beszédét végezte. Kezdem a vasutak államosításá­nak és ebből vont következtetéseinek helyreigazí­tásával. A t. képviselő ur először is azt mondta: államosítottunk vasutakat azért, hogy szabadul­junk a nagy garantia-tehertől; mindenki örült rajta és most hová jutottunk ? Az államosításnak, t. képviselőház, kettős czélja volt. Az egyik — szerintem afőczél —volt az: állami kézbe keríteni azon vonalakat, melyek által a közforgalmi politikának az állam érdeké­ben való vezetését eszközölni lehet. A másik czél volt a vasutak tömegesítése által olcsóbb kezelést, tehát a kezelésben megtakarításokat eszközölni. Én ugy tudom, hogy ezen megtakarítások igen nagy részben eszközöltettek is az államosított vas­utaknál. De azt mondja a képviselő ur: igen ám, de most hová jutottunk? íme most fizetjük az elsőbb­ségi kötvények kamatait az államosított vasutak után, fizetjük továbbá a garantia összeget a garan­tirozott vasutak után, úgy, hogy ma már többet fizetünk, mint fizettünk akkor. Vájjon nem tud a képviselő ur egy különbséget észrevenni? Addig, mig azon vasutak nem voltak államosítva, hanem garantirozott vasutak voltak, fizette az állam a garantia-összegben azt, a mivel a teher az üzleti számla jövedelmét felülmulta. Helfy Ignácz: Az tőkegyűjtés! Tisza Kálmán ministerelnök ós pénz­Ügyminister: Engedelmet kérek, bruttó-számítás alapján az összes kamat ott van azon czím alatt, de viszont meg van az államvasutak jövedelmében 3

Next

/
Thumbnails
Contents