Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-110
110. orszígos ülés június 2-án, szombaton. 1888. 219hogy egy ilyen példátlan sértést a franczia nemzet és kormánya egyszerűen szó nélkül elsziveljen. Szükségszeiúí következménye volt tehát a felvilágosítás kérése Tisza nyilatkozatára nézve és én csak csodálkozom azon, hogy a ministerelnök ur egy pillanatra is feltételezte, hogy tőle semmiféle magyarázat a franczia kormány részéről kéretni nem fog. Engem, a mint megmondottam beszédem elején, felszólalásomban az a czél vezérelt, hogy itt az incidens elintéztessék, még pedig ugy, hogy abban ugy a franczia nemzet, mint a magyar nemzet is teljesen megnyugodhassak. Mert a kormányok, a ministeriumok változnak, jönnek és mennek — s habár igen sokáig maradnak is egynémelyek, örök ideig még sem tartanak (Derültség balfelől) — de a nemzetek megmaradnak beláthatlan időkön át s nem lehet, hogy egy téves cabinetpolitica, vagy egy kormányférfiu véleményének rossz következései átháruljanak az egész nemzetre. Lesz még olyau idő Magyarországon, a mikor keresni fogjuk a franczia barátságot s akkor jó lesz megtalálni azon embereket, kik ezen jó viszonyt a nemzetek közt fentartani igyekeznek. Én nem megyek bele nagy politikai digressiókba, nekem mindegy, miként akarja a kormány a külügyet elintézni vagy ha nem is mindegy, de arról most szólani bővebben nem akarok, de kötelességemnek tartottam, mint olyan ember, ki busz esztendő óta reciprociter istápolója voltam a francziamagyar érdekeknek, hogy felszólaljak s különösen védelmére keljek Francziaországnak akkor, midőn annak szerencsétlen politikai viszonyok által kezei kötve vannak s azokat kellően nem használhatja. Az a történeti traditio, meg a magyar népet folyton a francza nemzethez vonzotta, melynek százados múltja van, melyet történeti actusok állapítottak meg, mert hisz, hogy csak egyet mondjak, Francziaország volt az, a mely az utrechti békekötéskor indítványozta, hogy Magyarország oda meghivassék az alkudozásokhoz s Magyarország a békekötést, mint külön batalom aláírja; ezen időtől fogva egészen a legközelebbi múltig folytonosan birtuk Francziaország rokonszenvét s bizonyára jövőre is számíthatunk erre. (Élénk éljenzés szélső balfelöl) Meg vagyok győződve, hogy soha sem fog sikerülni kitépni a rokonszenvet Francziaország iránt a mi szivünkből, mert a franczia eszmék itt Magyarországon a közszabadság és democraciának alapkövét képezik. (Ugy van! Ugy van! szélső balfelől.) Oly kapocs létezik a magyar institutiok és a franczia szabad felfogás között, hogy ezt még ha a legsötétebb reactio állna is be nálunk, a magyar nemzet szivéből elenyésztetni nem lehetséges. Remélem, hogy a franczia nép, ugy, mint a franczia kormány is ezt a kellemetlen dolgot nem ugy fogják felfogni, mintha ehhez a magyar nemzetnek köze lett volna s ennek nem imputálják az esetet. Eemélem másrészről azt is, hogy a ministerelnök úrban is lesz annyi hazafiság — mert ezt soha sem vontam benne kétségbe — hogy fog okot és módot találni, hogy még a legutolsó hátsó gondolatot is, a mely e tekintetben fertmaradt, eloszlassa. Remélem, hogy itt a parlamentben oly nyilatkozatot fog tenni és interpellatiómra oly értelemben fog válaszolni, hogy a sajnálatos conflictus a két nemzet között teljesen ki fog egyenlittetni. Interpellatióm a következő. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) „Interpellatio a t. ministerelnök úrhoz. 1. Azon magyarázat, melyet a ministerelnök ur által a párisi kiállításra vonatkozó legutóbbi interpellatiómra adott választ illetőleg a közös külügyminister ur a franczia kormánynak nyújtott, összhangzásban van-e a magyar ministerelnök ur saját felfogásával ? 2. A ministerelnök úrra vonatkozólag a sajtó sugalmazottnak látszó abbeli közleményei, hogy a közös külügyminister urnak fenti nyilatkozata a magyar ministerelnök urnak ezen ügyre vonatkozólag adott hivatalos közleményén alapul, való-e ? 3. Végre összeegyeztethetőnek tartja-e a a ministerelnök ur a magyar állam állandó érdekeivel, hogy — elvontan a külpolitika egyes phasisaitól — a magyar nemzetnek Francziaország és a franczia nép iránti változatlan s máradandó rokonszenve bármely indokból csökkentessék? (Élénk helyeslés és felkiáltások a szélső balfelöl: Éljen Francziaország.) Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a ministerelnök úrral. Következik gróf Apponyi Albert képviselő urak hasonló tárgyú interpellatiója. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A ministerelnök ur Helfy Ignácz t. képviselőtársamnak a jövő évi párisi világkiállításra vonatkozó interpellatio]ára válaszolván, egy oly álláspontot fejtett ki, melyet magában véve sem helyeselhettem, de melynek indokolását mélyen sajnáltam. Az ügy érdemére nézve azt az álláspontot tartom a legcorrectebbnek, melyre a kormány a múlt évben helyezkedett (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) és melynek módosítására semmi okot sem látok fenforogni; (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) az indokolás pedig, melylyel a t. ministerelnök ur válaszát kisérte, alkalmas volt arra, hogy egy velünk békében és barátságban élő nemzetnél (Ugy van! balfelől) keserű érzelmeket idézzen elő. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ámbár ezek szerint a ministerelnök ur nyilatkozatát politikai hibának tekintettem, eddig; 38*
