Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-110
218 110. ersiágos ülés jnnins ä-án, szombaton. 1888. nézve, daczára, hogy Parisban a franczia kormány engedélye nélkül semmiféle idegen zászlót kitűzni vagy az utczán hordozni nem szabad, felliozhatom, hogy Parisban az összes nemzetpk között egyedül a magyarnak adatott meg a szabadság, hogy a magyar zászlót az egyletnek kitűzni és az utczán hordozni lehet. (Élénk éljenzés a szélső haloldalon.) Tovább megyek, t. ház. A szegedi ünnepély alkalmával, a midőn Paris annyira kitett magáért, hogy az 1879. június 7-iki ünnepély egy estei tiszta jövedelme 250,000, tehát V* millió francot jövedelmezett árvizkárosultainknak, a mire nem hiszem, hogy az összes civilisált világ történetében több ilyen adakozásra példa volna. (Igaz! Ugy van! Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) Ezen alkalomkor, mondom, a franczia rendező-bizottság önként a párisi nagy opera elé egy magyar szintí árboczot állíttatott és arra a magyar nemzeti szintí zászlót akarta felhúzatni, ezt megtudván azonban az osztrák nagykövet, akkor gróf Beust, egy nótát intézett a franczia kormányhoz, melyben követelte, hogy a magyar zászló árboczostnl vétessék le. Zichy Mihály, mint a párisi magyar egylet elnöke, táviratilag fordult akkor a közös külügyministerhez, a ki akkor gróf Andrássy Gyula, tehát magyar ember volt, de a ki még csak nem is válaszolt Zichy Mihálynak. (Mozgás a szélső haloldalon.) A franczia rendező-bizottságnak elnöke ekkor azt mondotta-, nem tűzhetjük ki a magyar zászlót, mert nem engedik meg az önök ministerei, de tudják mit? Kérjék fel egyik honfitársukat és tartsa az kezében a magyar zászlót és lobogtassa s akadt is a párisi magyar egylet tagjai közt egy derék asztalos legény, ki az egylet roppant nehéz nemzeti zászlóját esti 9-től reggeli 5 óráig kezében tartotta és igy a magyar zászló mégis figuráit a szegedi ünnepélyen Parisban. Ilyen előzmények s a rokonszenvnek irántunk ily határtalan nyilvánulásai után azt feltételezni. hogy Francziaországban lehet idő és körülmény, hogy a magyar zászló insultusoknak legyen kitéve, képtelenség. Ez egyáltalában a franczia nép- és az ottani hangulatnak teljes nem ismerésén alapul. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) De még egy másik dolgot is említett fel a t. ministerelnök ur és ez az, hogy a kiállítók holmijai Parisban nem volnának biztonságban. Én Parist jól ismerem és tudom azt, t. ház, hogy vannak ott különféle erdők, a boulognei, a bondy-i; de azt, hogy a Bakony Paris mellett legyen, soha sem hallottam. (Élénk nyugtalanság a jobboldalon. Hosszasan tartó zaj. Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) Sohasem hallottam, hogy mindazon politikai mozgalmakban, a melyek Francziaországban na gy számban előfordultak, valaha eset fordult volna •elÖ, hogy ott az idegeneknek vagyona megsérült vagy komoly veszélynek lett volna kitéve és sohasem is fog ez bekövetkezni. De ha mégis megtörténne ez a lehetetlenség: ugy a franczia állam. a mely nem tudom hányszor gazdagabb a miénknél, bizonyára oly gazdagon kártalanítaná honfitársainkat, hogy azok még megköszönhetnék, hogy árúik sérelmet szenvedtek. Erről a generosus franczia nemzetről és kormányáról ellenkezőt feltételezni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon. Egy hang a jobboldalon: Halljuk már az interpellatiót! Mozgás a szélső haloldalon.) Rátérek most már érdekesebb részére beszédemnek, tudniillik a közvéleménynek azon félrevezetésére, melyet a hivatalos sajtó ez ügyben nálunk teljesített, midőn előadta egyrészről azt, hogy a franczia kormány rosszul volt értesülve, hogy már a kiindulási pont a reclamatióra maga téves v olt, mert nem ismerték volna Bécsben vagy Parisban Tisza beszédjének szövegét. Erre nézve vagyok bátor határozottan állítani, hogy az a szöveg, mely a franczia kormány előtt feküdt, nem más r mint szó szerinti fordítása a képviselőházi naplónak, tehát nem is újságból, hanem a képviselőházi naplóból értesült a franczia kormány arról, mit a ministerelnök mondott, sőt a franczia kormánynak nemcsak a fordítás küldetett meg, hanem maga a képviselőház naplójának egy példánya is, melyet maga saját közege által, mert a franczia külügyministeriumban van egy ^magyar fordító is, ki által e fordítás ellenőriztetett. Hogy tehát nem az igazi szöveg lett volna ismeretes a franczia külügyminister előtt s hogy azt más emberek befolyásolták és ugy félrevezették volna a franczia kormányt, melyet mindazoknak közülünk, kik a franczia közvéleményt meg akarják nyerni Magyarország számára, határozottan vissza kell utasítani. Épen olyan az az állítás is, melyet újabban a lapokban olvastam, hogy a gróf Kálnoky közös külügyminister által adott válasz nem azonos azzal, melyet a franczia ministerelnök a párisi kamarában felolvasott. Erre nézve ismét azt állíthatom, hogy értesülésem szerint a franczia nagykövet Bécsben a külügymmisternek saját asztalán irta le ennek szavait, ugy, a mint azt neki ez dictálta, ideértve a magyar ministerelnök urnak Kálnoky grófhoz intézett levelét is. Ezek oly tények, melyeket nem hiszein,hogy meg fognak czáfolhatni. Én nem akarom most azt a kérdést mérlegelni, t. ház. hogy mennyire volt jogosult a franczia kormánynak diplomatiai beavatkozása, mert azt természetesnek és szükségszerűnek tartom. Ha vannak is ott olyanok, kik igen alacsony véleménynyel vannak Francziaország jelen erélyéről az óta tudniillik, mióta azt oly nagy szerencsétlenségek érték, de mégis olyan gyengének és alárendeltnek nem képzelhette senki sem Fraucziaországot r
