Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-110

110. erszágos ülés június 2-:'m, szombaton. 1S88. 2ÍT lett volna a párisi kiállítást itt az iparosok körében szervezni. Ez egy esztendős dolog. A kamara jegyzőkönyvei felterjesztettek a kereskedelmi ministerhez, a minister ur tudta, a mi történt s soha ellene szót sem szólt. Ugyancsak a kereskedelmi kamara újabban egy körözvényt bocsátott ki, melyben az iparosokat a párisi kiállításbani részvételre felhívta. Ezen körözvényre mondotta & ministerelnök ur, hogy ebben kilátásba helyeztetett volna a kormány segélye, vagy nem tudom micsoda anyagi hozzájárulása. Azt mondta a ministerelnök akkori közbeszólásomra, hogy nyomtatva van. Igenis nyomtatva van, sőt itt is van; de ebben egy szóval sincs érintve, hogy materialis segélyre számíthatnak a kiállítók. A végpassusban világosan ez áll: „hogy a kiállítási szabályok értelmében a kiállítók térdíjat nem fizetnek, de a kiállítandó tárgyak elszállításáról, kicsomagolásáról és installátiójáról, továbbá asztalok-, állványok, illetve szekrényekről, valamint az igénybe vett terület általános díszítéséről és végül a tárgyak visszaküldéséről a kiállítók maguk tartoznak gondoskodni.

a Bocsánatot kérek, a kiállításnál semmi másféle költségek, mint az itt előszámoltak, elő nem fordulnak, a körözvényben pedig részletesen fel vannak sorolva, hogy mindezen költségeket egyáltalán csak a kiállító tartozik viselni. Tehát micsoda költségeket gondoltak a minister urak, melyeket mi a kormányra akartunk volna hárítani ? Én ezt igazán nem értem; de annyit tudok, hogy sem a kiállítóknak, sem azoknak, kik direct vagy indirect az ügyekbe befolytak, eszük ágában sem volt ilyen költségekre csak gondolni is, ellenkezőleg a legelső értekezletben, melyben én is szerencsés voltam résztvenni, határozottan kimondatott, hogy mindenki a maga lábán jár, saját költségén fog kiállítani. Meg kell említenem, hogy mi történt még <ízen fölhívást megelőzőleg és mi szolgált kiinduló pontul az első értekezlet összehívására? Mindazok, kezdve a budapesti kereskedelmi kamarán, kik ebbe a dologba be akartak folyni és bizonyára nem hívatlanul folytak be, mert ha utóbbiak közt •csekély személyemről van szó, ugy engem a kormány 78-ban avval tüntetett ki, hogy az akkori kiállítási bizottság tagjává nevezett ki, tehát egészen kivül a kiállítási ügyeken nem állok — mert hiszen mind, a kinek a szivén feküdt, hogy méltóképen mutassuk be a magyar ipart ezen epochalis világtárlaton, meglepettünk azon hir által, hogy Parisban az osztrák-magyar főconsulatus fölhívása •s gr. Zichy Tódor nagykövetségi titkár aláírásával megalakittatott egy úgynevezett magyar-osztrák párisi kamara, melynek tagjai a főconsul ur által hivatalosan bevezettettek a párisi kiállítási igazgatóságnál, ugy, hogy ez az osztrák-magyar kamara foglalta volna el a Magyarországnak feniartott teret. Az idevaló iparosok mélyen megKEPVH. NAPLÓ. í 887— 92. V. KÖTET. ütköztek s méltán ezen hírnek hallattára, mert 1867 óta soha sem létezett, egy kiállításon sem közös osztrák-magyar osztály, hanem volt mindig külön magyar és külön osztrák osztály. (Igazf Ügy van! a szélső baloldalon.) Emlékszem rá, hogy 1867-ben csak pár nappal a magyar kormány megalakulása után, midőn már az előmunkálatok Parisban meg voltak téve, az akkor közös osztrák kiállításra, a magyar kormány Térey Pál kormánybiztost küldte ki és azonnal egy különös magyar osztályt rendezett be; ettől fogva minden kiállításon mindig külön magyar kiállítási osztályok voltak. Mindazoknak, a kik a párisi ipari kiállítás iránt érdeklődtek, mintegy a hazafiságuk lett felizgatva a párisi osztrák-magyar kamara hivatatlan beavatkozása folytán, kérdeztük egymást* hogy már most mi ott ismeretlen egyénekre, az osztrák-magyar párisi kereskedelmi kamarára, a mi már magában véve non sens, bizzuk fontos ipari s nemzeti érdekeinket ? Ekkor kezdtünk aztán propagandát csinálni. Különben nem is volt szükséges valami nagy propagandára s nagyon tévedett a kereskedelmi minister ur, midőn nagy erőfeszítésekről szólott — s aztáu azt mondta, hogy ennek daczára, csakis egyes kiállítók jelentették be nálunk részvételüket, mert bebizonyíthatni, hogy már akkor, midőn a minister ur elkezdte ijesztgetni a kiállítókat, nagyobb volt a párisi kiállításon jelentkezők száma, mint a barcellonai és brüsseli kiállításokra a minister ur által toborzott összes kiállítóké. (Derültség a szélső baloldalon.) Tehát nem lett volna a magyar osztály Parisban oly kicsi és nem lettek volna ott különösen csak photographusok és porczellánkereskedők, kiket most a minister ur csak fitymálni látszik, de kiket akkor, a midőn neki a budapesti kiállítás alkalmával egy igen értékes ajándékot adtak az iparosok, nagy hazafiaknak és kitűnő iparosoknak nevezett. (Derültség a szélső baloldalon.) Lehet mondani, hogy Magyarország iparának legelső képviselői akartak a párisi kiállításban résztvenni s nem tudom, hogy most is, miután a magyar kormány ismeretes nyilatkozatát megtette, a kereskedelmi minister pedig a kiállítókat egyszerűen letiltja, mégis nem fognak-e sokan szándékuk mellett megmaradni ? A ministerelnök ur két oly pontot emelt ki Helfynek adott válaszában, melyet a francziák sérelmesnek tartottak s szerintem joggal, mert bárhogyan magyaráztassanak is a kormányelnök szavai s ha bizonyos is, hogy nem is intentióval történt a sértés, mégis sértők voltak azok egyaránt a franczia nemzetre és a franczia kormányra nézve. E nyilatkozatok egyike az, hogy a magyar zászló Parisban esetleges insultusoknak lehetne kitéve. Vagyok bátor, a mi már a zószlókérdést illeti, megjegyezni, hogy a párisi magyar egyletI nek van egy nemzeti színű zászlója, melyre* 28