Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-110

gjg 110. országos tllés JBBÍUS 2-án, szombaton. 1SS8. évben azonban a magyar mezőgazdák összejöttek és tanácskoztak íijból ismételve. A kérvények mind ott vannak a t. előadó urnái, előtte fekszenek, de elmulasztotta reájuk hivatkozni. Miért? Mert a magyar gazdák felvilágosittatván, hogy mi ezen törvényjavaslatnak a szerkezete és e mellett mily hatása lehet a boniíicatiónak, volt annyi közérzék bennök, hogy lemondtak külön kívánságukról, hanem tekintetbe véve az egész magyar szeszipar érdekeit, a turóczmegyei gazdasági egyletet kivéve, mind elállottak kérelmüktől. Ez igy van, t. ház és azért voltam bátor ezen kérvényekre hivatkozni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! A vita már be lévén zárva, következik a szavazás. Minthogy több rendbeli módosítvány adatott be a 9. szakaszhoz, még pedig annak különböző bekezdéseihez, a kérdést szavazásra bekezdésenkint fogom feltenni, a szerint, a mint egymás után következnek. (Helyeslés.) Mindjárt az első bekezdéshez Gaál Jenő képviselő ur adott be egy módosítványt, mely a kedvezmény leszállítását ezélozza. Ennek ellenében Láng Lajos képviselő ur a kedvezmény felemelését ezélzó módosítványt adott be. Az első kérdés tehát az lesz, hogy elfogadja-e a ház az első bekezdést a bizottság szövegezése szerint. Ha ez nem fogadtatik el, akkor felfogom tenni ;i kérdést először a Láng Lajos képviselő ur módosítványára, mint a mely felemelést kivan, és ha ez sem fogadtatnék el, következik szavazásra Gaál Jenő képviselő ur módosítványa, a mely leszállítást kivan. (Helyeslés.) Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e az első bekezdést, szemben a két módosítványnyal, a bizottság szövegezése szerint változatlanul elfogadni, igen vagy nem? (Nem fogadjuk él!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy ez nem fogadtatik el. Kérdem most a t. házat, elfogadja-e a Láng Lajos képviselő ur módosítványát, igen vagy nem ? (Felkiáltások: Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadta Láng Lajos képviselő ur módosítványát és igy Gaál Jenő képviselő ur módosítványa. elesett. Következik most Szentkirályi Albert képviselő ur módosítványa, mely ugyanazon szakasz 2. a) alatti bekezdésből kihagyást indítványoz. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e a 2. a) alatti bekezdést, szemben a kihagyási indítványnyal, a bizottság szövegezése szerint változatlanul fentartani; igen vagy nem? (Felkiáltások: Igen! Nem!) A kik változatlanul fentartani kivánják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége változatlanul fogadta el a bekezdést s igy a Szentkirályi képviselő ur módosítványa elesett. Azt hiszem, mivel a Szentkirályi képviselő ur második módosítványa az elsővel közvetlen összeköttetésben van, kimondhatom, hogy a második módosítvány is elesett. A szakasz többi része nem támadtatván meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az változatlanul elfogadtatik. (Helyeslés) T. ház! Az idő annyira előrehaladt, hogy nézetem szerint a ház az interpellatiók meghallgatására térhetne át, (Helyeslés) megállapítván, hogy a törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása a hétfőn délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére tétessék át. (Helyeslés.) Most tehát Pázmándy képviselő urat illeti a szó. Pázmándy Dénes: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk !) Egy héttel ezelőtt a t. ministerelnök ur Helfy t. barátom interpellatiójára egy választ adott, melyben több oly részlet foglaltatott, melyekitt az országban kínos feltűnést, de Francziaországban valóságos felháborodást okoztak. (Mozgás a jobboldalon. Igaz! Ugy van!asssélsöbaloldalon.) Azon incidens nemzetközi reclamatiónak tárgyát képezte ; az ügy Francziaországban elintéztetett, de szerintem Magyarországon még ez meg nem történt, mert nem engedhető meg parlamentaris szempontból, hogy egy ügy, mely itt a házban keletkezett, csupán csak cancellariai egymássali levelezés folytán nyerjen megoldást. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én remélem, hogy a magyar kormány is és első sorban t. ministerelnök ur, aki érintve van, módot fog találni itt a ház szine előtt fejezni be ezt az ügyet és engem nem vezet — előre kimondom — semmi más érdek, mint az, mely mindnyájunknak, hazánknak, nemzetünknek közös érdeke s e tekintetben én is hozzá akarok járulni, sőt módot kívánok nyújtani, ha lehet arra, hogy ezen incidensből kifolyólag semmi kínos utóhang a két nemzet közt fenn ne maradjon. Lehet, t. ház, hogy vannak egyesek a túloldalon, a kiknek elve az, hogy Magyarország külföldi politikája kétféle legyen. Én, bár ellenzéki vagyok, csak egy magyar politikát ismerek a külföldön és ezért soha sem fogok semmi oly lépést tenni, mely ezen nemzetet a külföldön a meghasonlás színében mutatná be. Mielőtt interpellatiómat felolvasnám és annak politikai oldalát megvilágítanám, szükségszerűleg egy pár szót kell szólanom az előzményekről, melyek indokul szolgáltak az egész incidensre. Ugy a kereskedelmi minister ur, mint a ministerelnök ur is a párisi magyar kiállítási mozgalmat egészen más színben tüntették fel, mint az valóban áll. A múlt évből ismerjük azt a választ, melyet a ministerelnök ur adott Helfy t. barátom akkori interpellatiójára. Azon válasz nyomán az 1887. júniusban, a budapesti kereskedelmi kamara egy előkészítő bizottságot választott, a mely hivatva