Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-99
B. országos Ülés május 8-án, kedden. í 888. 1 g vasútnál ezt évek során át tettük volna, jelentékeny összeg terhelte volna e vasutak fentartását. Ugy találtatott, hogy jobb lesz ezeket rövid időközökben végrehajtani és a szükséges tőkét függő kölcsön utján megszerezve, évenként törleszteni. Ez enyhítése az üzleti kiadásoknak, tehát kisebbítése az előleg-számlának, mely az államnak, mint kamatbiztosítónak, javára szolgál. Ez a különbség, t. ház, a kettő között. Azt kérdi a t. képviselő ur, hol van ez a függő kölcsön elszámolva ? Hát, t képviselőház, épen azért, mert ezen függő kölcsönök az üzletben állanak és mert ennek az üzletnek előirányzata a vasutak részéről készül, és még sohasem fordult elő az, hogy egy garantirozott vasút költségvetését a ház tárgyalta volna, igen természetes, hogy ezek a függő kölcsönök, mint ilyenek, a ház elé nem kerültek, de oda jutott az üzleti kiadások czímén az a tőke- és kamattörlesztési rész, mely ezen kölcsönök fedezésére szükséges, tehát közvetve ez is a törvényhozás elé jutott. (Ugy van! a jobboldalon.) A t. képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy a gácsországi vasút ilyetén ügyének tavalyi rendezése alkalmával az indokolásban kijelentetett, hogy ezen vasútra nézve bárminemű hasonló beruházásra legalább a legközelebbi 10 év alatt szükség nem lesz és íme most mégis újabb összeg kéretik. Ez tény, t. ház, csakhogy 1887-ben, mikor a gácsországi vasútról szóló törvény megalkottatott, nem forgott fenn az a szándék, hogy a második vágány is kiépíttessék. A gácsi vasútnak legroszszabb részén, a Mező-Laborcz határszéli részen, illetőleg a vidrány lupkovi részen ma is van második vágány; az akkori beruházások közül tehát a legtöbb a közbeeső állomások kibővítésére használtatott volna fel, időközben azonban feltétlenül szükségessé válván a második vágány kiépítése, ennek folytán jelentékeny többkiadás válik szükségessé általában az egész vonalon. Esmért ennek a vasútnak forgalmi eszköze is kevés van és mert e vasútnak súlyos hivatása lehet bizonyos körülmények között, a kormány czélszertínek látta még egyszer alaposan megvizsgálni, hogy ezen második vágány kiépítésének körülményei, következtében milyen kiadások lesznek még hadászati czélokból fedezendők. Kitűnt, hogy még 700,000 frtra lesz szükség. A kormány ezt az összeget ide bevette. Ez a különbség a tavalyi és az idei törvényjavaslat közt. Semminemű ellenmondás vagy az indokolásnak homályossága ebből ki nem magyarázható. (Helyeslés jobbfelöl.) T. képviselőház! A képviselő ur a megtakarításokra is kiterjeszkedett. Nem ismételem mindazt, amit a múltkor eziránt előadtam, de fentartom elejétől végig, mert azt hiszem, hogy azok a részletek, melyeket akkor előadni szerencsés voltam, egészen komolyan számbavehetők és nem volna ok, a miért a kormány ezekkel fellépjen, ha ezek nem volnának teljesen alaposak. Itt olyan kiadásokról van szó, melyeknek megszavazása iránt a kormány kétséget sem táplálhatott, mert azon okok, a melyekkel őket támogatja, oly komolyak és fontosak, hogy a nemzet áldozatkészsége azok elől el nem zárkózhatik. Ha tehát felhozta és kimutatta azok alapján, hogy e kiadások legalább a legközelebbi évek során ellensúlyozva lesznek, tette ezt azért, mert indokainak alaposságáról megvolt győződve és arról a t. házat is meggyőzni kötelességének tartotta. (Tetszés jobbfeJöl.) így, t. ház, kiterjeszkedve még egyszer a képviselő ur beszédének minden egyes részletére, jeléül annak, hogy a kormány semminemű indokolásnak részletes előadásától nem irtózik, nem j marad egyéb hátra, mint újra kérnem a t. házat, hogy ezen törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnöki Helfy Ignácz képviselő urat illeti a szó. Helfy Ignácz: T. ház! (Sálijuk!) A kormány szemei eiőtt e törvényjavaslatnak jellege és czélja napról-napra változik. A t. előadó ur a hadászati czélokra kivánt összeget 9.200,000 írtban számította ki, mint maximumot; ugyanannyit említett maga a t. közlekedési minister ur, utána következett a t. pénzügyminister ur, ő már túllicitált mind a kettőn, azt mondta, hogy nem is 7, mint én számítottam, nem is 9, mint a közlekedési minister ur és az előadó ur mondta, hanem tulajdonképen megközelíti a 12 milliót, tehát kétharmada hadászati czélokra forditta tik. Ma már a közlekedési minister ur azon föltevésre jutott, hogy ha az ellenzék csakugyan megszavazza, ami a hadászati czélokra szükséges, bátran megszavazhatja az egészet, mert az egész hadászati czélokra szükséges. (Ellenmondás jobbfelöl.) Engedelmet kérek, én hivatkozom a t. minister urnak számokkal részletezett indokolására, a hol világosan maga constatálja, hogy kivéve a szerinte 9.200,000 forintot, a többi tisztán vasúti czélokra és a kincstár előlegeinek visszatérítésére kívántatik. A pénzügyi bizottság pedig annyira távol állott akkor a hadászati czéltóí, hogy megfeledkezett azt a főczélok között még csak fel is említeni. A pénz ügyi bizottság előadója jelentését azzal kezdi : „Ezen törvényjavaslatnak a czélja kettős. Egyfelől äz, hogy a kincstár által ezen vasutaknak beruházási czélokra kiszolgáltatott előlegek visszatérítését és függő kölcsöneik rendezését lehetővé tegye s ezen kivül további halaszthatlan beruházásaik költségeinek fedezéséről gondoskodás történjék ; másfelől pedig az, hogy az államnak visszatérülő előlegekből a magyar államvasutaknál feltétlenül szükségesekké vált beruházások minden haladék nélkül foganatba vehetők legyenek."
