Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-110

110. országos nlésjunins 2-An, szombaton. 1888. 205 tudta, hogy 11 forintot kiméi meg az által, ha többet termel, mint a mennyi saját használatára szüksé­ges s egészen más az, mikor tudja, hogy 35—45 forintot nyer mellette. Lehetetlenség, hogy az illető a speculatio terére át ne menjen s hogy a kincstár kárt ne szenvedjen. Ezen két ok miatt kijelentem, hogy nem járulhatok hozzá a inódo­sítványhoz. Azt mondják, hogy nem teremtetik ezzel pri­vilégium, mert hiszen csak már létező jog czéloz­tatik fentartatni azok részére, a kik ezt a jogot már eddig is élvezték. Engedelmet kérek, először is méltóztassanak elhinni, hogy nagyon nehéz lesz azt oly praecisió­val constatálni, hogy ki élt ezzel a joggal és ki nem. Lehetetlenség már a kiindulásnál igazságta­lanságba nem esni és ha valaki élvezte azt a jogot, hogy 11 irtot ne fizessen, nagy igazságtalanság volna a többiekre nézve, hogy most pedig 45 frtot ne fizessen. De mondom, mindezen részletektől eltekintve, tiltakoznom kell azon elv ellen, hogy mi nálunk most ez idő szerint privilégiumok teremtessenek Fizessen mindenki egyaránt. Ragaszkodom a pénz­ügyi bizottság véleményéhez. (Élénk helyeslés a a szélső baloldalon.) Horánszky Mndor: T. ház! Én nem indo­kolni, hanem inkább hangsúlyozni kívánom állás­pontomat, a mely az előttem szólt képviselőtár­saméval azonos, még pedig ugy az intézkedés lényege, mint az indokolás tekintetében is és azok­hoz csak azt vagyok bátor hozzátenni, hogy a mó­dosítványból az sem vehető ki, hogy vájjon, ha azoknak, kik eddig adómentesen termeltek, ezen kedvezmény megadatik, vájjon ez személyes jogo­sítvány, vagy dologi jogosítvány lesz-e? Láng Lajos: Személyi! Horánszky Nándor: Ha személyes jogo­sítvány lesz, akkor az a másik nehézség forog fenn, hogy nem lehet meghatározni, vájjon kik lesznek azok, a kik egyáltalában valaha adómen­tesen termeltek szeszt, vagy pedig csak az utolsó években. (Felkiáltások jobbfelől: Meg van az mondva!) Ez nem tiszta dolog. Egyébiránt a főszempont, t. ház, az, hogy ha az adómentes szesz megadatik, az kétségkívül nagyon erősen fogja rontani ugy a termelést, mint a pénzügyi eredményt is és ha a dohánynál el tudtunk menni odáig, hogy hasonló természetű és alapokon nyugvó kedvezményt meg­tagadtunk, akkor el kell menni ezen a téren is odáig és pedig annál inkább, mertmig a dohánynál a visszaélés inkább ellenőrizhető, addig a szesznél alig lehetséges ellenőrizni mindazon visszaéléseket, melyek e czímen még inkább gyarapodni fognak, a mennyiben ez lucrativ természetű jogosítvány lesz, azt gondolom tehát, hogy radicalis álláspontra kell állani és egyáltalában az adómentes szesz­főzést megkell tagadni.Részemről a inódosítványt el nem fogadom. (Helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán miniszterelnök: T. kép­viselőház ! Igen röviden kívánok e tárgyhoz szólni. Én megengedem azt, hogy szigorú következetes­séggel hajtva keresztül ezen törvényt, az adómen­tes szeszfőzés eltörlése volna a consequentia, de én nem hiszem, hogy abban sem a kincstárnak, sem a termelésnek valami nagy veszélye legyen, kivált, ha igy korlátozva adatik, ha a növekedés ellen biztosítva, az eddig létezett ingyenes szesz­főzés megengedtetik. Sőt nagy veszélyt — meg­vallom őszintén — részemről még a korlátlan en­gedélyben sem látnék, bár ez túlmenne azon, a mit én a magam egyéni meggyőződése szerint helyes­nek tartok. Utoljára egy hectoíiter pálinkáig — a mely quantum bizonyosan nem oly nagy — meg lehet adni az adómentes főzést; ellenőrizni pedig annyira, mint a dohánynál, a szesznél lehet; de hogy pontosan minden visszaélést kizárólag ellen­őrizni egyiknél sem lehet, ezt a magam részéről is megengedem. És — megvallom — annyival inkább csodálkozom némileg, hogy ezen szakasz és a beadott módosítvány oly ellenszenvvel talál­kozik, mert mindenfelől, vagy legalább több felől említve volt, hogy ez a szeszadó annyira meg fogja terhelni kivált a kisebb gazdákat, kik napszámos sál dolgoznak, mert a drágább szeszt ők fogják fizetni. Ha tehát, t. ház, ezen kisebb gazdáknak megadatnék ezen itt proponált engedély, azon nagy és mint mondták, igazságtalan terhén, a melylyel megrovatnak, fogna csak könnyíteni. Kérem a módosítvány elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Balogh Géza jegyző: Almásy Sándor! Almásy Sándor .* A t. pénzügyminister ui­előadása folytán én magam is azon nézetben va­gyok, hogy az által, ha egy hectoliterig mérve az engedélyt megadjuk, hogy szeszt égethessenek adómentesen, hozzájárulhatnék, ha nem találnék ebben privilégiumot, mert a termelőnek adott en­gedélyt gyárinak nevezni egyáltalában nem lehet, hanem a kis bűtokos a maga terményeit feldol­gozta, felhasználta ezélszerüen. De a mit én óhaj­tok, az nem privilégium. Az pedig privilégium, midőn az mondatik, hogy a ki 3 évig termel. Ezt nem tartom helyesnek, mert ezen kistermelők égettek magoknak egy-egy kis pálinkát s ez által a házi ipar, a gyümölcstermelés előmozdittatott. De most már privilégiummá válik az ily pálinka­égetés az által, ha kimondatik, hogy 3 évig; mert ezelőtt egyik évben termett szilvájuk, abból éget­tek, a másik évben termett cseresznyéjük és azt értékesítették. Ettől a kedvezménytől én nem fosz­tanám meg őket. Én azt a kikötést, hogy három évig, igen helytelen és igazságtalannak tartom és e szempontból a módosítást el nem fogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T ház!

Next

/
Thumbnails
Contents