Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-99

14 99. orsüfigos ülés május S-An, kedden. 1888. jegyeznem, a múltkor nem fejtettem ki ezt a kérdést — a számvevőszék minden egyes dologról és részletekről teljes tudomással birt; mert a legszigorúbban gyakorolja az ellenőrzést s akkor a következőket mondotta és ebben rejlik a dolog súlya: „Ezen kiadásokra nézve az államszámszéknek is az volt a nézete, hogy az 12,456. czím alatti, melyeket felolvastam, a kormány az engedélyokmányok alapján engedélyezhette, mégpedig az üzleti jövedelmekből, de csak készpénzben." tehát titre-ek kibocsátására a kormány jogosítva nem volt; ez már a törvényhozás feladata. Azt tehát, hogy a kormány készpénzben ezen beruházásokat engedélyezni jogosítva volt, senki kétségbe nem vonta. Ezen distinctiót tette a számszék és nem azt," a melyet méltóztatott felolvasni, azaz azt mondotta, hogy titre-ek kibocsátása természetszerűleg a törvényhozás engedélyezésétől függ; de a vasutak részére ezen beruházásoknak készpénzben való engedélyezése, az üzleti számlára való átvitele a kormány jogában áll. A ministertanács tárgyalta ezen ügyet és ezen magyarázathoz hozzájáuilt; majd bemutatta a képviselőháznak, mely a ministertanács határozatát elfogadta és elfogadás végett, a mi meg is történt, a főrendiházzal közöltetni rendelte. Tehát a törvényhozásnak is van ezen dologról tudomása. Es azótától fogva ezek folyton-folyvást igy voltak gyakorlatban. És ez az oka, a miért a számszék nem szólalt fel, mert egészen helyén lévőnek találta a kormány eljárását. De magának a képviselőháznak is volt tudomása ezekről a dolgokról. Ha méltóztatnak kívánni számadatokkal való igazolást, röviden megtehetem, de nem kívánom részletes adatokkal és számok elősorolásával a t. házat untatni. Ezen részleteket azonban kötelességemnek tartottam felemlíteni, hogy kimutassam, hogy midőn azt állítottam, hogy ezekről a t. ház tudomással birt, igazságom volt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De, t. ház, ezen kölesönügyben még más törvények is rendelkezésünkre vannak. így az 1883: XXIV. törvényczikk, melylyel rendeztetett a kamatbiztosítäst élvező vasutak ügye, az úgynevezett sequestrationalis összeg, melynek 5. és 6. czikkeiben felhatalmaztatott a kormány hasonló előlegek nyújtására is. Az 1887: XXXIII. törvény czikk is renectált e dolgokra, mely a gácsországi vasútnak rendezte ezen előlegeket, anélkül, hogy ezen tárgyban bárki is felszólalt volna. Tehát praecedens nélkül sem vagyunk. (Helyeslés jobbfelol.) T. képviselőház! Ezen részletek felsorolásával és hivatkozva ismételten arra, hogy itt elszámolt és a törvényhozás által felmentéssel ellátott dolgokról van szó, a melyek tekintetében semmi ok sincsen utólagos részletezésre és eriticára, azt hiszem, csak ismételhetem azt, hogy a t. ellenzék által ezen kérdésre fordított súlypont legalább fontosság tekintetében nagyon alárendelt jelentőségű' és ha szabad a dolog igazságánál fogva számítanom arra, hogy a gróf Apponyi t. képviselő által tett kijelentés megtartátik, számítok arra is, hogy a törvényjavaslat meg fog szavaztatni. Egyébiránt, t. képviselőház, most jut eszembe egy részlet, melyet szintén nem hagyhatok szó nélkül, ha már felszólaltam, hogy tudniillik arra nézve, hogy itt ily beruházási előlegek vannak, allusiók történtek, magukban a zárszámadásokban is. Például az 1884-iki zárszámadás részletezésének 194-ik lapján lenn „szaporodik a beruházás több beruházási czélra utalványozott előleggel", az 1883. évi indokolás 8-ik füzetének 81-ik lapján, ahol a 6°/o os ezüstben engedélyezett beruházásokról van szó. Tehát ezekről a dolgokról a törvényhozásnak tudomása volt. A t. képviselő ur azt a kérdést méltóztatott felvetni, hogy azt, hogy ezen 6°/°-os előlegszámlán levő összeg, mely igy évenként előirányoztatik, előleg-e vagy tőke-e, azt tulajdonképen senki sem tudja. Hát, t. ház, a vasutaknak előleg, az államnak tőke. Az államnak ezen előlegek, melyek évenként adatnak, tőkekövetelését képezik, a melyek azután áthelyeztetnek a pénzügyministernél az állami activ követelések rovatába, 100 millió forint és megtoldatnak mindazon összegekkel, melyek évenként megszavaztatnak. Például az 1884-ik évi költségvetési törvényben meg van szavazva 7 millió 363,720 frt kamatbiztosítási összeg, ez a vasutaknak előleget képez, az államnak tőkét, mely a zárszámadási eredmények alapján a többi, már eddig előlegezett tőkéhez hozzácsatoltatik és az állam részére kamatozik és ilyen előlegek egy részét képezi az, a mi most visszaköveteltetik és a melyekre különben az ország számot soha se tarthatott volna, de facto soha sem került volna meg. Ennek következtében ezen összegek visszafizetése és mostani visszakövetelése legelőnyösebb oldalát képezi ezen törvényjavaslatnak még pénzügyi szempontból is. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur felvetette azt is, hogy mi a különbség a kölcsön és a függő kölcsön közt és igy röviden nyilatkoznom kell ezen függő kölcsönre vonatkozólag is. Hát, t. ház, a különbség nagyon életre való. A kölcsön által, melyről itt szó van, visszatérittetik az államnak, mint méltóztatik tudni, 4.261,000 frt. A függő adósság magukat a vasutakat terheli, annak kamata is benn van az üzleti kiadások közt és leszámolás utján annak idejében fog a követelések sorába soroztaim. Ez a különbség. Ezen függő kölcsönök üzleti kiadások fedezésére fordíttatnak, tehát az üzleti számla terhére valók. Például a fahidaknak vashidakkal való kicserélése, ez üzleti kérdés. Ha az északkeleti