Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-110

500 109. országos filés jauini 2-án, szombaton. 1888. meny az, hogy Magyarországon kétféle szeszmérő használtatik még most is. Használtatik az új szeszmérő, a I00°-os és a régi, a 40°-os, a mely Magyarország félreeső vidékein kiirthatatlan, mert a régi korcsmáros, ki évek óta azzal mérte az árút, attól el nem tér. Abban tehát összevág az én számításom a másik számítással, ha a régi és új fokokat összevetjük, még pedig a 18—20° szeszt a 45 — 50-sel. Azon vidékek, melyek északabbra esnek, erősebb pálinkát kivannak. Galicziában 60°-on aluli pálinkát el nem fogadnak. Erre azt lehetne mondani, hogy ne adhatná el, ha mást nem kinál senki? Hanem ott van az a hatalmas correctivum, a mely kényszeríti a regale-bérlőt, hogy oly pálinkát adjon a fogyasztó közönségnek, a milyent az megkíván és ez a csempészet. T. ház! Azt hiszem, meg fog győződni az államtitkár ur arról, hogy ez képezte a félreértést a számításokban, a mi által oly nagy különbségek jönnek létre a pálinka árának a meghatározásánál. De még sokkal súlyosabb félreértést kell helyreigazítanom, amely azt magyarázza ki beszédemből, hogy én a nagyipari gyárakat rögtön megszüntetni akarom. Erre nézve gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársam igen nagy csalódásban van, a midőn a következőket mondja (olvassa) : 7

,És ámbár igazat adok Szentkirályi Albert t. barátomnak abban, hogy jogi evictióval az állam nem tartozik semmiféle keresetforrásnak azokért a károsodásokért, melyeket nekik az adó-törvényhozás esetleg okozhat: mind a mellett nem tartanám sem méltányosnak, sem pedig ebben a tőkeszegény országban a helyes közgazdasági alapelveknek megfelelő dolognak azt, ha itt a törvényhozás a nagy tőkék megsemmisítésére dolgoznék." T. ház! Én azt hiszem, hogy én azt, hogy a törvényhozás a nagy tőkéknek megsemmisítésére dolgozzék, nem mondtam és nem is mondhattam, mert ez nem meggyőződésem. A félreértés itt csak onnan származhatik, hogy gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársam egy mondatban mondja az egészet, a mi azután ugy jön ki, mintha azt akarná kifejezni, hogy állításomnak egyik részét helyesli, a másik részét pedig nem ; holott épen a második része a mondatnak nem vonatkozhatik arra, a mit én mondtam, mert ezt nem mondtam, hanem ez csak általánosságban van értve. Gróf Apponyi igen t. képviselőtársamat már régebben van szerencsém ismerni és igy tudom azt, hogy ő méltánytalan támadást semmi körülmények között sem fog intézni; azért nem is ő hozzá intézem ezen szavaimat, hanem általában azoknak akarom ezt mondani, kik talán igy félreérthették volna azt, a mit különben nem támadási szándékból hozott fel. Az igen t. államtitkár ur már egyenesebben támad, a midőn beszédének egyik részében azt mondja, hogy „Szentkirályi Albert képviselő ur a nagyipari szeszgyárakat egyszeriben, minden kárpótlás nélkül megszüntetendőknek nyilvánítja ". Meg vagyok róla győződve, t. ház, hogy ez félreértésen alapszik és e tekintetben a főhibát magamnak^ vindicálom, mert — megvallom — oly gyenge szónoki képességgel birok, hogy nem tudom magamat mindig kellőkép kifejezni és épen ezért méltóztatott szavaimat félre is magyarázni, mert én a gazdasági gyárak becsukásáról, azok megszüntetéséről absolute nem szóltam, nem is akartam szólani. E tekintetben tehát nincs kifogásom, de igenis van kifogásom azon példa ellen, a mit a régi vasról és tégláról méltóztatott felhozni. Nem tudom, t. ház, hogy tréfa akart-e ezen példa lenni vagy sem, mert én annak tréfás oldalát egyáltalában nem tudom megtalálni, mert azt mondani, hogy egy nagy város közelében vagy magában a városban benn egy gőzkazán és nagy épület, mihelyt szeszt nem égetnek benne, mindjárt nem ér semmit, azt hiszem nem lehet. De ha komoly ezen ellenvetés, akkor abban én a t. kormány ellen igen siílyos vádat látok, a mit a t. államtitkár ur mondott, mert ha csakugyan az áll, hogy ha törvényes intézkedések folytán valamely szeszgyár megszünteti a működését, ez nagy kár: akkor kérdem, hogy ezen elv tudatában miért nem méltóztatott tekintetbe venni azon roppant veszteségeket, melyeket azok szenvedtek, kik a központtól való távolságuknál fogva megszüntetett szeszgyáraik anyagát még csak régi vas és tégla értékében se tudják eladni, mert oly távol esnek a közlekedéstől, hogy az eladáa még csak a fuvar költségeit sem fizetné ki. Ha csakugyan áll az, t. ház, hogy ha valaki törvényes intézkedés folytán valamely üzletet nem folytat tovább, hogy azt akkor expropriálni kell, akkor méltóztassék ezt az elvet alkalmazni a kisebb birtokosokra is, ne csak azokra, a kik itt előttünk vannak és a kiknek nagy gazdagsága szemünkbe tűnik. Hisz ott tátonganak még ma is azon üres épületek és ott rozsdásodnak még ma is a kazánok, a melyeknek a kisajátításával a hibát még jóvá lehet tenni. Ha a t. államtitkár ur kívánja, én benyújtok az iránt egy törvényjavaslatot, hogy expropriáltassanak ezen gyárak, ha megígéri, hogy azt ő is elfogadja. Hogy honnét eredhetett az a félreértés, hogy énanagyipari gyárakat meg akarom szüntetni, azt valóban nem tudom, pedig elolvastam beszédemet és abban nem tudtam ennek magyarázatára ráakadni. Mit is állítottam én, t. ház ? Nem állítottam egyebet, csak azt, hogy a fősúlyt a gazdasági szeszgyárakra óhajtom fektetni, mert hogy e tekintetben a német példára hivatkozzam — mert azt is szememre méltóztatott vetni, hogy messzire kalandozom példákért és a legközelebbieket nem veszem tekintetbe — épen a német törvényhozás nyomán erősödött meg bennem az az eszme, hogy