Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-110

109. országos ülés junins tik, mert hiszen közérdek az, hogy Magyarországon a népesség szaporodjék. De még ittis különbséget tehetünk, mert hisz utóvégre némelyek nagyobb érdeknek tartják, ha fiu születik, mintha leány születik. Tehát a közérdeknek fogalma mindenesetre általánosságot involvál magában és minél szűkebb körű, minél kevesebb egyénre szorítkozó lesz ez a közérdek, annál inkább közeledik az a magánérdek fogalmához. Már most mit volt nekem szerencsém javaslatba hozni? Azt, hogy a gazdagági szeszgyárak Magyarországon általában véve mindenütt elterjedjenek. Én sem egyes egyénre, sem vidékre, sem egyes területre nem vonatkoztathattam javaslatomat már elvi álláspotomnál fogva sem. Hogy a nagyipar is közérdek, az áll, a menynyiben minden kedvező esemény, mely egyes állampolgárokat érint, az általánosságra is kiterjed; de egy sokkal tágabb körre kiterjedő érdekkel szemben egy szűkebb körre kiterjedő érdek mindenesetre kisebb közérdeket képvisel és az az érdek, a melyet én képviselek, legalább is lesz száz akkora, mint azoké, a kik az ipari gyárak fejlődését óhajtják, vagyis nyíltan megmondva, 12—13 nagyipari gyárt képviselnek. Ha tehát magánérdeket illetőleg szemrehányás érhetne valakit, az nem ellenem irányulhat. Annak megjelölését, kikre irányul az a megjegyzés, a t. államtitkár úrra bizom. Azok közt, kik beszédemet félreértették, van báró Rosner Ervin t. képviselőtársam is, a mennyiben azt imputálta nekem, hogy én mintegy privilégiumot akarnék kieszközölni, nem tudom, 400 és néhány gazdasági szeszgyárosnak. Az igen t. képviselőtársam nem hallgatott beszédemre, mert hiszen beszédem egész iránya az volt, hogy általánossá akarom tenni a szeszfőzést a gazdasági szeszfőzdék utján az egész országban, ez pedig a legnagyobb ellentéte a privilégiumnak és ha én hibát követtem el azzal, hogy talán 400 és néhány gazdasági szeszgyár érdekét pártolom, ugy a t. képviselőtársam még nagyobb hibát követettel, a mennyiben 12—13 emberből álló csoport érdekét tartotta szem előtt, önmagát sújtja tehát ellenem fölhozott érvével a legjobban. 'Sigmond Dezső t. képviselőtársam ugyanezen az alapon értett félre engem és mindjárt ki is jelentem neki, hogy sohasem volt, nincs és nem is lesz tótom. Meglehet a t. képviselő urnak van oláhja, magyarja, zsidaja, czigányja, azt nem tudom, de azt mondhatom, hogy efféle kifejezést embertársamra sohasem használtam, még ha néger lett volna is, mert az ily kifejezések használatát embertársamra nézve lealacsonyítónak tartom. De Sigmond Dezső t. képviselőtársam azt is mondja, hogy nem hiszi el azt, a mit az a bizonyos tót mondott, nem, a mit én mondtam, hanem csak azt, a mit az nekem mondott. En sem hittem el neki. 2-án, szombaton. 1888. 199 Ne méltóztassék engem oly együgyűnek tartani hogy én nem tudom, kinek a kijelentésére mindjárt elhiszek mindent, hanem előbb meggyőződöm a dologról. En utána jártam a dolognak, tágabb körben tanulmányoztam az amerikai munkásviszonyokat és úgy találtam, hogy Amerikába, de még Austráliába, Uj-Seelandba és más tengerentúli vidékek munkástelepeire még becsempészni sem szabad a pálinkát. A ki azt becsempészi, az azonnal elboesáttatik, addig pálinkát nem is kapnak a munkások, mig az elvállalt munkát el nem végezik. De a temperens társulatok is igen nagy, mondhatni roppant befolyást gyakorolnak Amerikában a pálinkafogyasztásra és ez annyira megy, hogy vannak egyes helyek, hol még a legtekintélyesebb polgárok sem mernek nyilvánosan pálinkát inni és ha nagy hőség van, szomjuk oltására otthon bezáit ajtók mellett isznak egy-egy pohár sört. En tehát, t. ház, mindezekből azt következtetem, hogy annak az embernek igaza volt és ha az igen tisztelt képviselőtársam nem arra basirozta volna okoskodását, a mit hisz, hanem arra, a mit tud és ha utána járt volna legalább ezen viszonyoknak: tudná azt, hogy helyesen fogom-e én fel a dolgokat vagy nem és tudattal czáfolhatott volna meg abban, a mit mondtam, mert utóvégre tévedhettem is. De egy másik félreértésére is vagyok bátor figyelmeztetni a t. államtitkár urat, a ki, midőn a kiszámítást vette bírálat alá, melyet én a pálinka jövőben alakuló árára tettem, azt hozza fel, hogy olyan vidéken, hol a románok laknak, 13 —15 fokú a pálinka, tót vidékeken 18—20, magyar vidékeken 24—25 fokú. En nem tudom, hogy a t. államtitkár ur maga eszközölte-e vizgálódásait, vagy pedig tudósításokat küldetett-e magának, de én inkább az utóbbit hiszem, hogy azon tudósítások után, melyeket ez irányban nyert, bár azok őszinteségében legkevésbé sem kételkedem. En, t. ház, mondhatom, hogy magam eszközöltem e tekintetben vizsgálódásokat és méréseket, természetesen az országnak csak bizonyos, általam hozzáférhető részében, még pedig az úgynevezett tót vidéken, Magyarország északkeleti és nem nyugoti részén. Én azt találtam, hogy ott a legkisebb foktartalmú pálinka, a mit árulnak, 45 fok. (Ellenmondás jobhfelől.) Én ezt ugy találtam és bocsánatot kérek , ha nem méltóztatik elhinni azt, a mit én mondok, az utóvégre is az államtitkár ur dolga; de én ezt tapasztalatból mondom, mert saját magam mértem szeszmérogéppel s hozzá teszem Tralles szerint 45°. Ez ugy látszik, a legnagyobb ellentétet képezi a között, a mit én mondok és azon tudósítások közt, melyek őszinteségét én nem vontain kétségbe. Vagy nekem nincs igazam, vagy annak a tudósítónak; pedig mindkettőnknek igazunk van t. ház és egy csekélynek látszó körülmény fel fogja világosítani az egész dolgot. Ez a körül-