Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-99

99. országos flléi május S in, kedden. 1ISS. ÍS masint hiányzik a t. ellenzéknél a javaslat megszavazásának komoly szándéka. Áttérve már most az előleg kérdésére, van szerencsém a következőket megjegyezni. T. ház! A vasutaknak adott ilyetén előlegek minden egyes évben a költségvetésekben és zárszámadásokban szerepelnek. Nem szerepelnek részletesen beruházási tételenként kimutatva, de szerepelnek az indokolásban, tegtöbbnyire vasutanként kimutatva és szerepelnek egy összegben a 6%-os biztosítási számla egy rovatában kimutatva. És ez helyesen van igy, mert, t. ház, tulajdonképen az előlegek ez elkönyvelés! módja az államkincstárnak egyenesen érdekében van. Itt nincs oly beruházásokról szó, melyek nagyobb összegeket igényelvén, azok miatt a törvényhozást külön kellene igénybe venni, vagy pedig olyanokról, melyek az üzlet természetétől elkülöníthetők lennének. Itt nincs oly kiadásokról szó;' itt oly kiadásokról van szó, melyek az üzletet kiegészítik. Nem tulajdonképeni üzleti kiadások, de azok nélkül az üzlet még sem folytatható sikerrel. Például akármely állomáson a vágányok számának szaporítása. Ez, t. ház, az üzlet érdeke, de ezen vágányok létesítése a beruházás természetével bir, mertavagyonszámláját a vasútnak szaporítja. Ezek az összegek, t. ház, az üzleti kiadások között előirányoztatnak, felvétetnek ; ezek alapján számíttatik ki a kamatgarantia, mely engedélyokmányilag biztosítván van és midőn az elszámolás bekövetkezik a zárszámadások alapján, akkor ezek a beruházási természettel biró kiadások kihasittatnak az üzleti kiadások közül, a többi üzleti kiadás marad a 4%-os ezüst számlán, ezek pedig átvitetnek a 6%-os ezüst számlára. Ezen beruházások a vasutak üzletének természetéből folynak, de az állam részére ennek előnye érdekében ezen számlára köny veltetnek át; és nagy különbség ez, mert a 4%-os előleg, mely keletkezik stricto sensu üzleti kiadások alapján — mint méltóztatik tudni — nem követelhető vissza az állam részéről, csak bizonyos körülmények között, mig a beruházási előleg — a mint méltóztatnak látni — az állam részéről mindig visszakövetelhető bizonyos körülmények között. De hát nemcsak kamatilag, de tényleg is nagy különbség van ezek közt, mert min nyugosznak az ily természetű beruházások? A t. képviselő ur azt is méltóztatott kérdezni. Nyugosznak ezek törvényen és a képviselő- és főrendiház által elfogadott gyakorlat alapján. Törvényen nyugosznak, eltekintve azon törvényektől, melyeket a képviselő ur idézni méltóztatott, törvényen nyugosznak azért is, mert törvénybe foglalt engedélyokmányok ez iránt határozottan rendelkeznek ; már pedig, azt hiszem, törvénybe iktatott engedélyokmány törvényerővel bir a kormányra nézve is. Csak egy-két idézet: a magyar északkeleti vasút engedélyokmányának, mely 1868. évi XIII. törvényczikk 12. §-a alapján kiadatott és kibocsáttatott, 7-ik czikkében ez van mondva: „Az engedélyesek az engedélyezett pálya építésénél és üzleténél kötelesek jelen engedélyokmány határozatai szerint eljárni, a mennyiben pedig törvények, rendelvények és szabályok folytán az engedélyesekre újabb terhek három ólnak, azokért a kormány részéről a méltányosságnak megfelelő kármentesítés fog nyújtatni." Továbbá: „Ha annak szüksége állana be, hogy a faépítmények tartósabb anyagbeliekkel pótoltassanak, vagy ha a forgalom annyira növekednék, hogy 50,000 írt beszerzési értéknek megfelelő beszerzett forgalmi eszközök engedélyezve lennének, a kormánynyal egyezség leszen ez összegre nézve kötendő." Esigy van ez minden egyes engedélyokmánynál, hol meg van világosan mondva, hogy ezek a vasutak kötelesek a második vágányt lefektetni, további beruházásokat eszközölni, de amennyiben ezek eszközöltetnek, ezek iránt az állammal külön egyezség lesz kötendő. (Halljuk! Halljuk!) Tehát, t. ház, a törvényesített engedélyokmányok ezen határozatokat tartalmazzák és ezekből az folyik, hogy a kormány nincs jogosítva ezen vasutaktól oly beruházásokat követelni, mely beruházások az ő eredeti anyagi erejükön túlmenőleg állami czéloknak vannak hivatva szolgálni. Ezen alapon tehát ezen vasuttársulatok ezeket a beruházásokat elviselni nem akarták. Reudeztetett a kérdés 1875-ben először a XLI. törvényczikkel s azután az ennek alapján keletkezett 1876. évi idevágó törvényczikkel. Még pedig ezen függő kérdések némelyike rendeztetett is, némelyike pedig függőben maradt s rendezést igényel még ma is. A kormány e tekintetben megállapodott a vasúttársaságokkal, hogy ezen az üzlet kiegészítő részét képező, de tulajdonképen nem üzleti természetű kiadások akként fognak elÖirányoztatni, a mint már ismételve mondottam. Mindazonáltal az 1875: XLI. törvényczikk határozatához képest át fognak helyeztetni leszámolás utján a 6%-os ezüstszámi a terhére. Hogy a t. ház erről tudomással birt, az kétséget sem szenved. Tudomással birt pedig azon eset alkalmából, melyet Horánszky t. képviselő ur érintett, de, bocsánatot kérek, nem hűségesen reproducált. Mert akkor arról volt szó, hogy az alföldi vasútnak bizonyos 2 millió í'rtnyi kölcsöne rendeztessék. A kormány ezen kölcsönt titre-ek kibocsátásával akarta rendezni. Ezen két millió forintnyi kiadások között voltak olyanok, mint a milyenekről itt szó van, például az algyői Tiszahid építése, az Eszéknél szükséges erődítési munkálatok, a csabai, szegedi, nagyváradi közös pályaudvarok nagyobbításának költsége stb. ily természetű költségek. A számvevőszék ezen dolgot megtudván — s itt mellékesen legyen szabad meg-