Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-109
186 109. orszőgos ülés juuius 1-én, pénteken. 1888. ne disputáljunk; ellenben a szesznél elveszítjük azt az előnyt, melyet eddig élveztünk. T. ház! A dolog tökéletesen igy áll. Már magában szomorú az, hogy Magyarország, a mig eddigelé 1884-ig s talán még azontúl is egy darabig a monarchia másik államával szemben a szeszadózás tekintetében bizonyos határig előnyben volt, addig másrészről ezen előnyt most elveszti, ellenben a ezukornál ugyanaz megmarad a túlsó fél javára. Erre nézve két irányban van megjegyzésem. Az egyik az, hogy a helyzet minden '^valószínűség szerint már 1887-ben is megváltozott és maiakkor is szenvedő állapotba jutottunk, vagyis nem a monarchia másik állama adózott Magyarországnak szeszért, hanem megfordítva. A másik az, hogy ezentúl ennek lehetősége intézvényesen ki van zárva épen a contingentálás által. A mi az elsőt illeti, t. ház, a statisticai adatokból, melyeknek egy részét ép a t. előadó úr szívességéből kaptam, igen sajátságos eredményekre juthatunk. Mi volt 1886-ban az a szeszmennyiség, melyet mi Austriába kivittünk és mi volt az, melyet Austriából behoztunk. (Halljuk!) 1886-ról azért szólok, mert az adóvisszatérítésekre vonatkozó kimutatás csak 1886-ig terjed — 1887-re már nem birjuk — pedig ennek segélyére van szükség annak kiszámítására, hogy az Austriába vitt szeszből mi maradt Austriában és mi ment onnan ki. A kimutatások métermázsákról szólnak, ezeket azonban a különböző szesznemeknél bizonyos kulcs szerint szeszfok tartalomra lehet átszámítani. E kimutatásokból azt látjuk, hogy Austriába 1886-ba kiment kerek számban 99.500 hectoliter 11,000 hectoliter pálinka, 700 hectoliter cognac, 300 hectoliter íiqueur, 290 hectoliter rum, összesen tehát 111,700 hectoliter. Más országokba — de nem a középszámítás szerint, mert hisz annak a kimutatásnak az a hibája, hogy a jó éveket is bevonja, én pedig csak az 1886-iki évet vettem, mert a hanyatlást úgy kell constatálni, a mintáz jelentkezik — kivittünk 143.000 hectolitert. Ha ebből most már leütjük azt a mennyiséget, melyet a vámvonalon kivittünk — ami 105.000 hectolitert tesz —kitűnik, hogy Austriába mi 1886-ban az ottani fogyasztásra körülbelül 38,200 hectolitert vittünk. Austria viszont behozott hozzánk 19,800 hectoliter szeszt, 2,600 hectoliter pálinkát, 230 hectoliter cognacot, 2,030 hectoliter liqueurt, 3,570 hectoliter rumot, összesen tehát 28,230 hectolitert. Ha most az Austriából behozott mennyiséget leütjük a tőlünk Austriába fogyasztásra ment szeszből, kitűnik, hogy 1886-ban honiban voltunk mintegy 10,000 hectoliterrel. 1887-re az adóvisszatérítési kimutatások nincsenek előterjesztve, tehát részletes számításokat nem tehetek, de felemlítek néhány körülményt, melyekből alapos combinatiókat lehet meríteni. Ezek egyike az, hogy 1887-ben rendkívüli hanyatlás mutatkozik egyfelől abban, hogy tetemesen kevesebbet vittünk Austriába és viszont onnan sokkal több hozatott be mint 1886-ban, ngy, hogy e tekintetben a különbözet az 1887-iki kimutatások szerint az, hogy mi Austriába — s ebben benn volt az is, a mi azután Austriából kiment — 45,000 hectoliterrel kevesebbet vittünk ki, viszont Austriából behozatott 21,000 hectoliterrel több. Ha most 1886-ról 1897-re a rosszabbodás ilyen jelentékeny, ilyen nagy, akkor hol van az a 10,000 hectoliter, mely 1886 ban még mint boni jelentkezett? De van még egy más körülmény is, a mit figyelmen kívül hagyni nem lehet, tudniillik az, hogy Austriából a szesz nagy része nem akképen jő be, a mint azt a statisticai kimutatás tartalmazza, tudniillik vasúton, hanem szekéren. Ennek mennyiségét nem ismerjük, pedig azon t. képviselőtársaink, kik a felföldön laknak, azt állítják, hogy Galicziából a szeszbehozatal tengelyen nagyobb, mint vasúton, a mire mutat az a körülmény is, hogy 1887-ben a szeszadó bevételei is apadtak; továbbá a mit nem ismerek, de fel kell tennem, a szeszadó-visszatérítés szintén apadt, a mikből tehát e kettőnek combinatiója folytán szintén azt lehet következtetnem, hogy inferioritásnnk csakugyan erősebb lett. Mindezek bennem azt a meggyőződést keltik, hogy már 1887-ben szenvedő állapotba jutott Magyarország a monarchia másik felével szemben, vagyis, hogy mi már 1887-ben is adóztunk Austriának szesz czímén, holott a ezukornál erősen ellenkezőleg áll a dolog. De hát engedjük el ezt és álljunk a törvényjavaslat álláspontjára. Mi az az álláspont? Az, hogy mind a két államfél egyfelől biztosítani akarja magának nemcsak a szesz termelését, hanem a szeszfogyasztást is. Hát ha igy áll a dolog, ugyan hiszi-e valaki, hogy mi a szomszéd államba nagyobb adótétellel behatolhatunk akár a szabadraktárak, akár a közvetlen fogyasztás utján 1 ? Ennek a lehetősége teljesen ki van zárva. Ha tehát fogyasztás utján mi, épen ezen intézmények folytán, nem juthatunk be, mert csak nagy adótétellel juthatunk csak be, ugyan hol lesz az a recompensatio, a melyet eddig a magyar állam élvezett, hol van a recompensatio azon nagy terhelésért, melyet a ezukornál viselünk s mely — a legjobb lelkiismerettel merem állítani — nem 2.600,000 forintot tesz, a mint állíttatott, hanem jóval többet. Igy tehát nem szenved kétséget, hogy e téren is a hanyatlásnak nagy jelensége mutatkozik, mert ha talán meg is fogjuk óvni Magyarországot attól, hogy tovább pusztítson a jelenlegi állapot a magyarorssági szeszipar termelésében, feladtuk azon előnyt, melyet eddig a szeszadóztatás tekintetében élveztünk, (ügy van! XJgy van! a baloldalon.)
