Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-109
109. országos ülés június lén, pénteken. 1888. 185 nem fogja tekinteni, hogy kisebb vagy nagyobb tételíí-e, hanem veszi a szeszt ott, a hol olcsóbb. Viszont a galicziai szesztermelők hazafiságból nem fogják a szeszt ott eladni, hanem eladja ott, a hol drágábban veszik; ugy, hogy ha e tekintetben bizonyos calculusokba mélyedünk, melyeknek lehetősége absolute nincsen kizárva, körülbelül a következő eredményre jutunk. Ha valaki a monarchia másik államában két mezőgazdasági szeszgyárat állít fel, melyekben naponkint 7 hectoliter szeszt termel és ha felteszszük, hogy a termelési különbözet 5 forint, a szállítási díj egy forint — mert azt hiszem, magasan tette ezt az államtitkár nr 2 ! /Ü forintra — akkor ... Wekerle Sándor államtitkár: Calóval együtt. Horánszky Nándor: ha a felvidékre ezt behozza, még mindig körülbelül 4 frt haszna lesz a szállítási és calódíj levonásával. Már most ha ezt az ember 14 hectoliternél — mert két ily gyárról szóltam — számításba veszi: akkor azt látja, hogy ez 56 forint oly hasznot tesz ki, melyet a szesztermelő Galicziában be nem vehet, mert ott egyenlő chance-ok küzdvén egymással, a szesznek nincs oly ára. Ha most az illető egy harmadik gyárat állít fel, melyben a szeszt nagyobb adótétellel termeli és ehhez járul az egy forint bonificatio, mely a 3, 4, 5 forint mellett amannál 14 forintot tesz ki: akkor ott vagyunk a 70 forintnál, tehát lehetségessé válik két kisebb adótétellel működő szeszgyár mellett egy harmadikban nagyobb adótétellel elérni azon hasznot, melyet az a Magyarországba való szállítással igénybe vesz, a minek eredménye a magyarországi fogyasztásban fogván nyilvánulni, Magyarországtúltermelését fogja eredményezni. Igaz, hogy ezzel szemben azt mondhatják, hogy ez által G-alicziában egy ür támadt a kisebb adótételű' szesz tekintetében, de ezt az ürt nem mi fogjuk betölteni, mert sokkal nagyobb a különbözet, semhogy azt a mi szeszünk betölthetne. Vagyis ha már most az által, ha a termeléshez egy ily forgalmi alakulás járul, be fog következni Magyarországon a túltermelés és halomra fog dőlni a törvényjavaslat egész hatása és pedig nemcsak gazdaságilag, hanem pénzügyileg is; mert hiszen nem raktáron jönnek azok keresztül, hanem ott szabadulnak fel az adó alul. Megengedem, hogy ezen számítással és feltevésekkel szemben azt lehet mondani, hogy bizonyos túlhajtást foglalnak magukban, de ha azon 700,000 hectoliter szeszből, mely monarchiánk másik államában a mezőgazdasági termelés részére, mint contingens jutalék kilátásba helyeztetik, csak 100—150 ezer hectoliter is áttolható ezen országba, már akkor a túltermelés folytán okvetetlenül bekövetkezik a baj. Ez az a baj, amitől én félek. Ezzel szemben tehát azzal a nagy bizonyossággal szólni, melylyel KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. V. KÖTET. Wekerle t. államtitkár ur szólt, én a magam részéről nem tudok. Sokkal óvatosabb volt az előadó ur, mert sok jogosultsága van azoknak, a miket mondott, a ki bizonyára ép ugy érdeklődik e törvényjavaslat elfogadása iránt, mint akárki a túloldalról, de a ki a dolog mélyére tekint, beláthatja, hogy oly átalakulások következhetnek be, melyeknek káros hatása esetleg nagy is lehet. A t. előadó ur már okult az 1884-iki törvény megalkotásánál, melyet épen olyan melegséggel ajánlott, mint ezt és azért most igen helyesen, bölcsen és sokkal óvatosabban járt el azon lehető fejleményekkel szemben, melyek e téren bekövetkezhetnek. T. ház! Egy ilyen törvényjavaslat megalkotásánál bizonyos túlságos aggodalmakat felállítani teljesen jogos ott, a hol olyan nagy érdekeknek a lekötéséről van szó, mint ezen törvényjavaslatban és akkor, midőn Magyarország állandóan hanyatlik érdekeinek megóvása terén a fogyasztási adó tekintetében, a mint azt leszek bátor kimutatni; ott mondom, mégis csak indokolt volna egy kissé több bizonyossággal alkotni törvényt, mint a hogy jelenleg ezt teszszük. Ezen bizonyosságot csakis egy alternatíva nyújthatja: tudniillik vagy a bonificatio leszállítása, a mit helyesnek is tartok, vagy pedig nagyobb adótétel emelése. Ha őszinte és komoly az a törekvés aLajthán túl és a Lajthán innen, hogy a contingentált szesz, mindkét állam területén, ugy a termelés, mint a fogyasztás tekintetében biztosítva legyen: akkor absolute nem látom be annak okát, hogy miért ne emeljük a nagyobb adótételt, hiszen exportálni adómentesen fogunk, a fogyasztásra a szesz adó nélkül fogkimenni, tehát ebben baj nem lehet. Mi tehát oka mégis, hogy a nagyobb adótétel emelése, mint esetleges óvszer elíeneztetik? Az, hogy az osztrákok jól tudják, hogy az eddig is elért kedvezmények segítségével a 10 írtig terjedő nagyobb adótételt a bonificatióval együtt leküzdhetik. Más motívumot feltalálni annál kevésbé lehet, mivel a szeszfogyasztás úgyis biztosítva van a contingentálás által. Most, t. ház, még egy körülményről kívánok megemlékezni. Arról jelesen, melyre vonatkozólag a mai nap a t államtitkár ur tagadólag intett, hogy tudniillik, mi ezen törvényjavaslat megalkotása által a lejtőn egygyel ismét lefelé megyünk és a melyet a t. ministerelnök ur is volt szíves múlt alkalommal csak megjegyzésképen említeni Apponyi t. képviselőtársam beszédére, abban, hogy hiszen e tekintetben mindkét törvényjavaslat ugy ) a czukoradó, mint a szeszadójavaslat egyforma ! alapon nyugszik, tehát nem lehet azt állítani, I hogy a helyzet akként fog alakulni, hogyaczukorI adónál megmarad a magyar államnak az eddigi | vesztesége, mely szerintem fokozott, de erről 24
