Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-109
184 109. országos ftlés jnniasl-én, pénteken. 188S. adómegszabásban foglalt különbözetnek segélyével, a mennyire csak a törvény engedi, a kis üstökkel való termelést tovább fejltszszék, mert ez nagyon hasznos vállalkozás lehet. Továbbá, t. képviselőház, felfogásom szerint az itteni túltermelésre befolyással fog lenni a monarchia másik államában divó, úgynevezett üstfőzde-termelés is. Majd később ki fogom fejteni, miért? Mert ez lehetővé fogja tenni, hogy a monarchia másik államából a kisebb adótétellel terhelt szesz idejöjjön; mert jöhet — hisz a szabadraktárak felállításának is csak ez a ratiója — és ekkor annak egy részét az üstfőzde-termelés fogja pótolni Austriában, a mi a kisebb adótételíí szeszből ez által idetolatik. Tehát ebben is van egygyel több segédeszköz arra, hogy a monarchia másik államából a kisebb adótétellel terhelt szesz idetolassék és ez által a túltermelés fokoztassék. Ha visszaállíttatnék az adómentes szesztermelés, t. képviselőház, én azt megszavazni — épen azon nagy érdekeknél fogva, a melyekről a törvényjavaslatban szó van — hajlandó nem volnék. Mert azon felül, hogy adómentes szeszről van szó, igen tág tért nyit a csalásoknak és a visszaéléseknek, a melyek itt kevésbé korlátozhatók, mint a dohánynál. Tehát annál veszedelmesebb a csempészet, mert a szesznél sokkal kevésbé akadályozható meg, mint a dohánynál. Már pedig, ha a financiális szempontból a 20 négyszögöles termelés lehetőségét a dohánynál eltiltottuk, még sokkal nyomosabb okok forognak fenn arra, hogy a szesznél is töröljük el az adómentességgel való termelést. Ma pedig ezt a monarchia másik államában nehezen is lehetne keresztülvinni. De remélem, hogy e kérdésben az érdekek súlyos voltánál fogva a t. minister ur nem lesz szíves engedni és megnyugszik a pénzügyi bizottságnak azon intézkedésében, hogy az adómentes szesztermelés ezen törvényjavaslatból kitőritltessék. Mielőtt következtetéseimet levonnám, még egy más körülményt kívánok constatálni: azt tudniillik, hogy a termelési különbözet a monarchia két állama között milyen nagy. Mert ha ezen termelési különbözethez hozzájárul azon bonificatio, mely az 1884-iki törvény igazságtalan adóztatásában fekvő előnyöket van hivatva helyettesíteni: akkor azután meg kell fontolni, hogy nem forognak-e fenn csakugyan komoly aggályok a törvényjavaslat ellen. A másik tehát, a mit constatálni kívánok — mint mondom — a termelési különbözet. Egyfelől előttem van a szakértők véleménye, másfelől a közvetlen tapasztalat, melyet magam is irott számlákon is láttam, hol tehát csakugyan nem lehet szó tévedésről, ezek azt mutatják, hogy a burgonyatermés különbözőségéhez képest a termelés is különböző lesz az anyag tekintetében a monarchia másik állama és Magyarország között. A burgonyából mezőgazdaságilag termelt szesz tekintetében a különbözett 3—6 frt között változik, viszont a nagyipar termelés tekintetében, a melyek kukoriezából és gabnanemííekből gyártanak, ezen különbözet öt—nyolczadfél frt között változik, a mi rendkívül nagy; sőt merem állítani, hogy e termelési különbözetben még egy új tényezővel is fogunk ezen törvényjavaslat következtében találkozni, abban tudniillik, hogy a monarchia másik államában burgonyatúltermelés következhet be. Mert vagy áll az, hogy a monarchia másik államában nagyobb adóval is fogják termelhetni a szeszt és akkor a burgonya-termés feldolgozható, a mi csak a mi rovásunkra fogna menni, vagy nem dolgozható' fel és nem hozható forgalomba és akkor azon burgonyában, a mely eddig ott tényleg feldolgoztatott, a mely tehát a contingentálás következtében nem használható, minden esetre túltermelés fog jelentkezni, a minek következménye a burgonya árának lenyomása, tehát a termelésnek még olcsóbbá tétele és igy a termelési különbözetnek még nagyobbá tétele lesz ; ezt, gondolom, tagadni nem lehet. Constatálom tehát azt, hogy átlagos számítással, nem is szólva a kukoriezából és gabonaneműekből termelt szeszről, hanem csakis a burgonyából termeltről, 5 frtban fog e különbözet kifejezésre jutni. Es akkor ez és a bonificatio csakugyan pusztító hatással lesz reánk. Nem szólok itt a 2, 3 és 4 írtról, a mennyire a bonificatiót a pénzügyi bizottság felemelte, bizonyos aggodalmam van ugyan ezzel szemben is, mert a burgonya nagyfokú olcsósága, másfelől a bonificatio ezen mérve is igen könnyen veszélyessé válhatik akkor, mikor combinált termelésről van szó, tudniillik kisebb adótétel és nagyobb adótétel melletti termelésről: hanem szólok a természetes és nem kifogásolható forgalom alakulásáról és annak fejlődéséről, mely e törvényjavaslat hatásaként, ha nem is fog bizonyosan bekövetkezni, de bekövetkezhetik. Nálunk pedig ezzel számolni kell. A dolog ugyanis akként áll, hogy mentül magasabbra emeljük a bonificatiót, habár ez csak a contingentált szeszre szorítkozik is és a nem contingentált szeszre nézve megmaradunk az eredeti javaslatnál, annál nagyobb lesz az az érték, melyet a monarchia másik állama ajándékképen kapott. Minél nagyobb összegre teszszük a bonificatiót, annál jobban erősítjük Austriát, hogy ennek segélyével a nagyobb adó mellett a szeszfogyasztás Austriából a magyar állam területére helyezkedjék át. A dolog ugyauis a forgalom tekintetében ugy áll, hogy a monarchia másik államában kisebb adóval termelt szesz is Magyarországon fog forgalomba jönni, mert a felföldi italmérő, a ki a szeszt 4—5 frttal olcsóbban kapja Galicziában r
