Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-109

109. országos ülés jnnius 1-én, pénteken. 18S8. 183 Ki fog ez idővel fejlődni s e tekintetben a törvényjavaslat álláspontját és az ahhoz füzöttt indokolásokat elfogadom. De rátérek most azon térre, melyen tulajdonképen egy-két ideát és combinatiót felvetni szándékozom (Halljuk!) és a mely téren tulajdonképen a törvényjavaslat értékessége és helyessége is mozog. Hogyan állítom én fel a kérdést, t. ház ? (Halljuk!) ügy állítom fel, hogy a kérdés az, vájjon a monarchia másik államában nagyobb adótétellel terhelt szesz bejöhet-e Magyarországba akként, hogy ennek kisebb adótétellel terhelt contingeusét megronthassa, igen vagy nem? Ez a kérdés, t. ház. Mert ha ez megtörténhetik, akkor felfogásom szerint a törvényjavaslat összes rendelkezései halomra dőlnek, sőt a baj súlyosabb és veszedelmesebb lesz, mint a milyen volt, a menynyiben bizonyos privilegisált helyzetet teremt a győző fél részére, a melylyel szemben a leterített szesztermelésnek többé felkelnie nem lehet. És ha e kérdést vizsgálom, akkor felmerül előttem még egy másik kérdés, hogy vájjon mi okozta a magyarországi szesztermelésnek azt a nagyfokú hanyatlását, melybe az jutott? 1884-ig a monarchiának két állama közötti különbözeti viszony miben állott ? A másik fél termelésének előnyében? Előnyösebb volt a termelés a monarchia másik államában azért, mert a feldolgozásra szánt anyag tetemesen olcsóbb volt. Ezen helyzetben 1884-ben a szesz a monarchia mindkét államában megélt, ha nem is fejlődött. Sőt Austriában bizonyos fejlődés mutatkozott 1884 előtt is épen azon statistica szerint, mely beterjesztetett, bár ezen fejlődés csekély, mig ellenben Magyarországon inkább stagnálás, inkább kínlódás, inkább küzdelem uralkodott. A mint azonban 1884-ben azon törvény meghozatott, mely az 1884-ki esztendő előtti kedvezményes helyzettel szemben még egy újabb kedvezményt adott, mely kedvezmény az adórendszer igazságtalanságában feküdt, a külön cathegoriák szerint — rögtön beállott a magyar ipar leterítése és t. ház, nem kis mérvben, mert én merem állítani, ha az ember a fogyasztási adók fejlődésének történetét — melyet nem érdektelen ezen szempontból vizsgálni — figyelemmel kiséri, akkor ritkán lát példát arra, hogy három esztendő alatt egy ipartermelés oly nagyfokú hanyatlást mutasson, mint a magyar szesztermelés. Az 1884-ki törvény hatása alatt, t. ház, egymásután következtek az évek, melyekben nemcsak a monarchia másik államában való átvitelünk, hanem összes kivitelünk is csökkent, mig ellenben behozatalunk óriási különbözetekben emelkedett, így 1885-ben, melyben már az 1884-ki törvény hatása nyilvánult, métermázsákban beszélve, Austriába kivittünk 220,000 métermázsát, Austriával együtt kivittünk összesen 298,000 métermázsát ; 1886-ban Austriába 132,000 métermázsát, Austriával összesen 168,000métermázsát; 1887-ben Austriába már csak 119,000 métermázsát, Austriával együtt 135,000 métermázsát. Viszont a behozatal ugy alakult, hogy Magyarországba jött Austriából 1885-ben 35,900 métermázsa, 1886-ban 37,900 métermázsa és 1887-ben már 62,000 métermázsa. Ez, t. képviselőház, a szeszadó történelmében ritka drasticus példa, mely mutatja, hogy az a döntő súlyú hatás, mely az 1884-ki törvény megalkotása által bekövetkezett, úgyszólván tönkretette szesztermelésünket. Már most, t. ház, hogy a magyar szesztermelésnek hanyatlása számokban kifejezve megfelel-e azon 10 frtnak, a melyet most az adó-különbözetben akarunk kifejezésre juttatni azért, hogy a contingenst biztosítsuk, ez nagy kérdés. Senki sem tudja megmondani azt, hogy az 1884-ki törvény meghozatala folytán számokban kifejezve melyik írtnál kezdődött a szeszipar leterítése. S a ki ezt nem tudja megmondani, az azt se tudja megmond» hatni, hogy azon 10 frfcnyi különbözet, mely a két adótétel között van, elégséges és olyan-e, mely védelmet nyújt. Mert, t ház, ez hozza szoros öszszefüggésbe a törvényjavaslat különböző alkatrészeit egymással, melyeket csak combinative lehet megbírálni, tudniillik a nagy adótétel különbözetét, illetőleg ennek nagyságát, továbbá a bonificatio nagyságát és a contingens helyességét. Minthogy pedig én az e tekintetben felállítandó okoskodásomról részletesebben kívánok szólani, hogy azt kellőleg megvilágosíthassam, méltóztassék megengedni, hogy két körülményt constatáljak. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik körülmény azon kérdés fölvetése, vájjon miféle alkotórészek azok, melyek Magyarország esetleges túlterhelhetésére visszahatással lehetnek ? (Halljuk!) Itt, t. ház, első dolog a kis üstök kérdése. E tekintetben javítás történt egyfelől a termelő képességnek egygyel való felemelése, másodszor a szesz-ny ered éknek szintén egy fokkal való felemelése által, ugy de, ez a valóságot még nem éri el. Ha e tekintetben figyelemmel kisérjük a szerzett komoly tapasztalatokat — hisz nem ilyeneket figyelembe venni nem is volna okom, minthogy a javaslatot elfogadom — és ha ezek alapján megteszszük számításainkat, azt látjuk, hog}* a kis üstök lisztes anyagból vett termelésénél a termelés még fokozható annyira, hogy még azután is lOfrt adó-különbözet fog jelentkezni, a mi mindenesetre hatalmas ingerens lesz a túltermelésre, még pedig annál inkább, mert a termelés itt a nagy adótétel után lucrativvá fog válni. Meg vagyok győződve, hogy pár év múlva chemicusok fognak vállalkozni arra, hogy részint a chemia, részint az