Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-99
12 9§. országos ülés. május 8-áa, kedden. 188$. — a mint mondom zárszámadásilag nagy mértékben elintézett — összegek annak idejében ilyen meg olyan részletességgel előadva nem lettek, megvallom őszintén, indokoltnak nem tekinthetem. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) De én, t. ház, csak íizért, hogy a kérdés tisztáztassék és felvilágosittassék, szívesen fogok azokra reflectálni, a miket a képviselő nr e tekintetben mondott. És csak egyet vagyok kénytelen előre bocsátani, t. ház és ezt nagybecsű figyelmükbe ajánlom. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur azt mondotta, hogy a törvényjavaslatnak hadászati részét ma megszavazná és próbálja meg a kormány: mutassa be ezt külön javaslatban és a mint bemutatja, a képviselő urak azonképen meg fogják azt szavazni. De ez alapon a képviselő ur a törvényjavaslatot teljes nyugalommal már ma is megszavazhatja. Megmondom miért. Azért, mert számszerint, mint ezt a ministerelnök ur is említeni méltóztatott, ez összegnek túlnyomó része most is, mint hadászati jellegű van feltüntetve. De tiszta lelkiismerettel mondhatom a t. háznak, hogy az egész összegben alig van valami, a mi önmagában véve nem volna hadászati jellegű. (Ealljuk!) Talán nem hadászati jellegű annak az összegnek az a 625,000 frtnyi része, amely a 4.261,000 frtnyi előlegből az államvasutak részére nyújtandó 3.600,000 frt levonása után fennmarad, mint az állam szabad rendelkezésére álló összeg. Lehet, hogy ez a 600,000 frtnyi összeg talán nem fog hadászati czélokra felhasználtatni, de a többi minden egyes része hadászati természetű, mert a vasutaknál forgalmi eszközök szaporítása, vágányok, állomások bővítése és mind e kiadások, a mik vannak, a jövőre nézve főleg hadászati természetűek. Ez az egyik és hozzáteszem, hogy azt hiszem, hogy nincs e házban valaki, ki azt a jogi álláspontot foglalná el, ha nem is volna az engedélyokmányoknak ellenkező határozmánya, hogy a vasutak irányában, melyek a kamatbiztosítást élvezik, magasabb állami czélok elérése érdekében oly követelések legyenek támaszthatók, a melyek a részvényesek terhére esnek; s azt hiszem, ily beruházásokat követelni a részvényesektől jogszerűen nem is lehet. (Helyeslés jóbbfelől. De, t. ház, az a 4.261,000 frtnyi előleg feltétlenül szükséges két okból: először, hogy fedeztethessék a magyar államvasutaknál abból 3.600,000 frt. Erre a képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy kénytelen ezt a dolgot a magyar államvasutak megtakarításaival kapcsolatba hozni. Helfy képviselő ur is a múlt alkalommal azt mondotta, hogy ezen előlegek visszatérítése folytán complicáltatni fog az államvasutak beruházása és Horánszky t. képviselő ur ma még megtoldotta ezeket avval, hogy ő bizik ugyan az államvaeuti megtakarítások komoly természetében, de fentartja magának az ellenőrzést. Ezt tökéletesen helyeslem. Méltóztassék az ellenőrzést fentartani, de erre a 3.600,000 frtra nézve megmondatott az indokolásban és a házban is, hogy mire kell. De semmi olyanra nem kell, a mi a múltban nem lett volna meg, vagy a mi a múltnak elrejtésére vagy pótlására szolgálna. Mert megmondatott, hogy 3.600,000 írtból két tétel fog fedeztetni: először a magyar államvasutak hatvanmiskolcz-szerencsi vonalának második vágányára, másodszor a második részlet a józsefvárosi kiágazás elenyésztetésére. Tehát határozottan meg van mondva, hogy mire való ez összeg. Az pedig factum, hogy a múltban, miután a törvényhozás nem határozta el a második vágány építését, ez összegre szükség nem volt és a metsző pont eliminálását sem most kezdi a kormány, hanem kezdte már az 1888-iki költségvetés alkalmával. Hogy ennek semmi köze az államvasuti megtakarításokhoz, annak két oka van. Először ez az államvasutaknak nem üzleti, hanem beruházási tétele lesz, mint a törvényjavaslatban meg van mondva. Másodszor e 4.260,000 forint nem az államvasutak pénztárába fog befolyni, hanem a pénzügyministeriumba és ebből adatik majd 3.600,000 frt az államvasutaknak nem üzleti, hanem beruházási szükségletei fedezésére, tudniillik ama plus fedezésére, mely a kért építkezés folytán előálland. Ez összegeknek tehát semmi köze az államvasutak megtakarításaihoz. Én csak örülni fogok, ha a t. képviselőm" bizalmát a legszigorúbb ellenőrzés és eritica igazolni fogja. Még egy megjegyzést kell tennem Horánszky Nándor t. képviselő ur beszédére. 0 kifogásolta azt az állításomat, hogy ha el nem fogadják a törvényjavaslat egy részét, tulajdonképen elvetették az egész törvényjavaslatot. Eltekintve ez állításom alaki szempontból való helyességétől, a tárgy érdemére nézve is áll az. Mert ha elvettetik a törvényjavaslat egyik része, először hiányozni fog az összeg, a mely szükséges a magyar államvasutaknál említett beruházásokra. Azokat külön kell kérni, nagyon természetesen az állam közvetlen megterhel tetésével, akkor, midőn e vasutak tartoznak oly jelentékeny összeggel, melyből e kiadások az állam különös megterheltetése nélkül is, sőt terhei könnyítésével fedezhetők. Másodszor, nagyon természetesen, halomra dől a törvényjavaslat financiális része is és ez annyira elodázza a kérdés kedvező megoldását, hogy azért felelősséget vállalni egy kormány sem volna képes. Azért mondtam, hogy ha a törvényjavaslat egy része elesik, nem szavaztatik meg semmi; és másodszor, ha ilyen alárendelt tétel miatt tagadtatik meg a törvényjavaslat megszavazása, alkal-